Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy borozó, ebben a borozóban megesett már egynehány dolog az évtizedek folyamán, és egyszercsak eljött az idő a csinosításra. Felkerekedett hát a három "lány" (Ancsa, Zsuzsa, KisAncsa...sorrendben így) és hű segítőjük (Zoltán), hogy rendbevágják a helyet. Porlepte, tépázott falak helyett a friss mész illatáról ábrándoztak, mikor elindultak a két napos úton. Beszereztek mindent és egy borós szombat reggelen hozzá is láttak. Mentek, haladtak töretlenül előre, közben találkoztak kocsmatöltelékekkel, alkoholistákkal, mindenféle félszerzetekkel, és érezték erejük már fogytán, mikor barátokkal találkoztak az úton, akik mi sem természetesebb azzonnal a seítségükre lettek, s immár közös úton sikáltak, vakartak, festettek, toltak, húztak-vontak és pakoltak. Így esett aztán, hogy az egy négyzetméterre jutó Anikók száma 3 lett, és a barátok sűrűsége nőttön nőtt. A második nap végén aztán ez az elcsigázott csapat megpihent, nyugtával elkezdte dícsérni a napot, s a három +1 főhőst magára hagyva tovább indúlt útján...hogy hová tartottak csak ők tudják talán...az ő meséjük sose fogy el.
A kocsma dicső fényében ragyoghat így tovább és várja a szomjas utazókat.
Ennyi volt a mese mára, zárul Ancsi Mókatára...hihihi...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése