Hétfő

Lassan mentek a percek és az órák tegnap, ahogy lassan kúsztak előre vasárnap is és sosem akart véget érni, és sosem fogyott el az álomkór sem.

Tegnap elvégeztem minden kötellességem és munkám, és még Igidának is volt ideje és kedve is megmosni a búrámat, amihez nekem vasárnap annyira nem volt hangulatom...és végre elindulhattam. Leállítottam az autót, és a visszapillantó tükörben láttam, hogy már érkezik Ő is. Kiszáltam hát az autóból, és már éreztem, ahogy puhán szenvedéllyel megcsókol, de ez akkor még csak az agyam szülötte kép volt...mikor odaért valóban megcsókolt, ahogyan előtte az agyamban megszületett, puhán és szenvedéllyel, és nem tudtam mást, mint mosolyogni. Mosolyogni, mert minden aznapi fáradtság lehullott egy pillanat alatt és nem voltunk így sokáig, de az az érzés leírhatatlan volt, szinte nem is érzékeltem mást, csak őt, a bőrének illatát, a csókját.

És akkor egy érdes kamionsofőr érdes szavaira eszméltünk "húúú, ebből már lesz valami". Mindketten jót nevettünk rajta...hiszen ez márvalami...

Miután elbúcsúztunk, jöttek értem a csajok és kimentünk az Akácba kajálni egy jót, pontosabban én nem ettem, csak a Cola Light-omat szürcsölgettem, miközben kiveséztük az aznapi aktuálpolitikát...na jó nem, ez csak vicc...csajos dolgokról beszélgettünk, és mindennapos dolgokról, a rokkantak helyzetéről és sűrűségéről az asztalnál :) Pasikról, csajokról, ügyvédekről, Péterekről, Tamásokról, Szerikről, Dánielekről... Adrelnek volt valami jó mondása megint, de nem emlékszem rá...esküszöm ehhez a lányhoz tényleg egy értelmező kéziszótár kell... :)

Megvan az egyik mondása, eszünkbe jutott közös erővel: jó lessz, ha ide ülünk e mellé az autó mellé?

Kommentár nélkül...

Nem mondok semmit, csak bejegyzek, az érintettek úgyis értik:
Kettő dolog:
1.
24 a 3 x 9?
ablaktörlő gyorsan fúj
tudom, szamár iszik magában
most mééér akarol nem játszaniii?

2.
Kösz Max!

Utak

Érdekes, hogy utak mennyi re tudnak esetenként egymással párhuzamosan, mondhatni egy vágányon futni, és éppen ellenkezőleg is.

most egy kicsit megint párhuzamosan futunk, mert ma én is a nagyszüleimnél voltam, ahogy minden szombaton, már kisgyermek korom óta, és hasonló a fájdalmunk is. Csak azt nem értem miért nem beszél róla....

Ma az utunk kicsit másfelé visz mindkettőnknek és majd hétfőn újra találkozunk...addig is este némi jónak nézünk elébe, úgyhogy holnap alszom, és így hamar eltelik...

trombitavirágfa...avagy kilátás az ablakomból

Könyvecske

Ma megint elolvastam, amit nyitó képnek írt...nagyon valóságos, nagyon jó kép, és tetszik, és olyan, mint én...de ami néhány sorköz után jön, talán még első mondatában jó és hiteles, de utána erőltetetté válik...nem jó. Prózában tényleg nem jó. És főleg azért nem, mert én vagyok...a karakter, akiről írni óhajt, és ezzel nem bírkózik meg (még nem), pedig tudja, hogy meg akar és meg kell ismernie minden keserűségemmel és fájdalmammal együtt is. De még nem megy. És a mesélés sem megy olyan könnyen, mint gondoltam. Régen mélyre eltemetett dolgokat nehéz kiásni és felszínre hozni. Okok és következményeik... vagy ok és okozat, kinek hogy tetszik.

Önmegtartóztatás...vagy tűrtőztetés???

...és hiányom van és várok ás érzek és várok és kívánok és még mindíg hiányom van és rám egyáltalán nem jellemző módon várok, és kivárok, mert fontos... És képes vagyok egy ilyen maszlagot leírni, és tudom, ha olvasni fogod Dánielem majd el kezd járni és forogni az agyad, de NE tegye. Ez itt csak egy zavart elme zavart eszmefuttatása arról, hogy Hedonizmusát máshol és máshogyan kell kiélje. A sex, a sex másokkal számomra most nem fontos, most nem ez kell, pedig hiányzik, nekem aztán mindenki elhiheti. Számomra most egy másfajta testi vágy jelent meg az életben. Ugyanúgy szeretem az élvezeteket, de máshogy szeretném átélni, másvalakivel, más fajta minőségben. Ami nem pusztán állatias ösztönöktől vezérelt sex, hanem szeretkezés lenne, lesz (talán) (remélem). És ha ennek kivárásához az kell, hogy a vibrátoromban hetente cseréljem az elemet, ím legyen.

És igen tudom, mindenki fejében megfordul ilyenkor az a mondat, hogy az én igényeimet nem könnyű kielégíteni. Mi ez a butaság? Mi vagyok én, ki vagyok én, hogy bárki elé követelményeket támasszak, támaszthassak??? Ez egy oly módon relatív dolog, hogy még szavakat sem nagyon találok rá. Nem kell engem órákon keresztül (bocsi profán leszek) kefélni, nem kell tüzijáték...

Néha gyengéd, néha beindulós sex kell, érintések, kielégülés...ennyi, se több, se kevesebb.

Testi önbizalomhiány...badarság! Csak érezz, érezd a testem...engem...érezd a forróságot a melkasom és a nyakam közti hajlatban, mikor belecsókolsz, a vérem lüktetését, ahogy az izmaim megfeszülnek, ahogy követelőznek,. Égesd bele bőrömbe a tapintásoddal a saját vágyad (ha van).

Wáááááá, ennyi faszságot összehordani...tényleg péntek van, nagyon, és tényleg kívánom már ezt a fiút. És nem félek kimondani, de félek attól, hogy ezzel elrettentem, pedig tudom és érzem, hogy ez nem így van.

Piedesztál... avagy a fő cspásirány :)

...na neeem nem fogom piedesztálra állítani sem őt sem magamat. Csak adnék végre valamiféle talapzatot a dolognak. Azt hiszem jó úton járok...ha már egy talapzatot tudok állítani a bennem lévő érzéseknek, s erre tudok építkezni, az már jó lehet...lépésről-lépésre, berakosgatom a magam kis tégláit, míg teljes egész nem lesz...minden.

Azon morfondíroztam ma, hogy ki is ő nekem...nem a pasim, az olyan pórias...nem a "barátom", annál több...a párom volna? még nem...a szerelmem? ez annyira közhelyes...talán a másik felem. de nem is érzem szükségességét annak, hogy megtaláljam rá a megfelelő szót. Nem fogom belegyömöszölni egy ilyen skatujába, mert azal megfojtanám, nem tudna kibontakozni és nem veszne el többé tekintete tekintetemben, és csak elnézne mellettem, mert én is egy kényszerré válnék számára. Meg kell még tanulnia, hogyan legyen szabad a lelkében és (társadalmi) konvencióktól mentesen mindaz lehessen, amit csak megtapasztalni kíván, hogy a saját teste és agya se zárja be a saját sktujájába. Ezért nem húzok rá én sem egy újabbat. Azt akarom hogy mellettem szabad legyen és velem megtapasztalja az élet oly csodáit, oly érzéseit, a psziché és a shoma minden vágyát, melyekre utoljára talán gyermekként csodálkoztunk rá.

A poén és a vicc metamorfózisa...

...vagyis inkább Adrel általi átalakítása és új jelentéstartalommal való felruházása.

Történt ugyanis, hogy kisebb balhék kerekedtek szépségszalonnyi berkeken belül a pénteki nap estéjén és szombat délelőtt. Adrelünk pedig dühében azt találta mondani, hogy ez még poénnak sem vicces. Nos erről beszélek kedves olvasó. Nem kellenek nekünk neves nyelvújítók, mikor egy hétköznapi lány szájából hallhatunk oly nyelvi csodákat, hogy csak ámulunk és bámulunk. A piciny Pillangónk képes olyan, új jelentéstartalmakkal felruházni szavakat, melyek ugyan nem oda illőek, mégis valami édes bájuk van. A minap is méla undorral majszoltam egy kornspitz-et, és mondtam, hogy azért valami nem ártana bele, amikor nagy indulattal próbált volna lecseszni, hogy bezzeg ennék mellé egy kis "tokos szalonnát"...nem, mondtam... főleg, hogy az tokaszalonna...:) Hát nem édes a kis ifjú Hitler reinkarnáció? Nem elég, hogy gyötör a mindenféle diétás elképzeléseivel, még borúmra derűt is hoz az ilyen és ehhez hasonló beszólásaival. :)

Köszönöm, hogy vagy nekem Kovács Krojnauer Sexypilla Adri, Bodri alias Pillangó, a cseh!

Zánka - Cleaning

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy borozó, ebben a borozóban megesett már egynehány dolog az évtizedek folyamán, és egyszercsak eljött az idő a csinosításra. Felkerekedett hát a három "lány" (Ancsa, Zsuzsa, KisAncsa...sorrendben így) és hű segítőjük (Zoltán), hogy rendbevágják a helyet. Porlepte, tépázott falak helyett a friss mész illatáról ábrándoztak, mikor elindultak a két napos úton. Beszereztek mindent és egy borós szombat reggelen hozzá is láttak. Mentek, haladtak töretlenül előre, közben találkoztak kocsmatöltelékekkel, alkoholistákkal, mindenféle félszerzetekkel, és érezték erejük már fogytán, mikor barátokkal találkoztak az úton, akik mi sem természetesebb azzonnal a seítségükre lettek, s immár közös úton sikáltak, vakartak, festettek, toltak, húztak-vontak és pakoltak. Így esett aztán, hogy az egy négyzetméterre jutó Anikók száma 3 lett, és a barátok sűrűsége nőttön nőtt. A második nap végén aztán ez az elcsigázott csapat megpihent, nyugtával elkezdte dícsérni a napot, s a három +1 főhőst magára hagyva tovább indúlt útján...hogy hová tartottak csak ők tudják talán...az ő meséjük sose fogy el.

A kocsma dicső fényében ragyoghat így tovább és várja a szomjas utazókat.

Ennyi volt a mese mára, zárul Ancsi Mókatára...hihihi...:)

Üvegolló

Gratulálok Myke a Profi kategóri II. helyezéséért. Most már igazi Celeb fodrász vagy :) Szombat este mindketten elértétek pávaságotok legjobb fokát...Adrel az általad megálmodott kompozícióban, mint egy Cosmopolita angyal, és mellette ott ragyogtál te, a Hugo-ban, bár kissé remegő lábbal egy pánikroham szélén, de helyt álltál. S a teremben kissé "meleg" volt, mindközül te voltál az igazi...

A továbbiakban inkább beszéljenek helyettem a képek...

Vallomásért Valloomás...

Tegnap éjjel-hajnalban dühből erőből vezettem haza, mert valami rúgkapált a mellkasomban, amit ki akartam onnan hajtani, de bárhogy nyomtam a gázpedált a becsapódó huzat nem mosta ki onnan...ekkor lelassítottam, és értettem már mi az. Két hét alatt töltött ki teljesen az érzés és az elmúlt éjjel volt az utolsó csepp, amitől aztán majd kicsordult minden... a könnyeim(egyetlen csepp).

Igen, én is vacogtam és kapaszkodtam és csak kötelességtudatból, realitásból, gyávaságból fordultam balra az úton.

Nekem nincsenek szép szavaim, nem tudom oly formába önteni mindezt, mindent, ami történt. nem tudok szép vallomásokat tenni, nem tudok esdekelve bocsánatot kétni, óriás jellemhibáim vannak, de azt hiszem változom...(talán...remélem)

És valósággá vált, és ezen már nem változtat senki és semmi....

Volna nékem tintám, tollam

Tegnap este elalvás előtt az ágyamban fekfe morfondíroztam minden félét határokról, melyeket rég átléptem, saját magammal szemben támasztott korlátokról, érintésekről, érzésekről...létező és még ki nem alakultakról (vagy ki nem mondottakról, be nem vallottakról). Nagyszerű gondolatok voltak, melyeket aztán rendre el is felejtettem...ha lett volna tintám-tollam... Mint a dalban: "Volna nékem tintám, tollam, volna nékem papírom, leírnám én azt te néked, mit leírni fáj nagyon."

Szóval a nagyszerű gondolataim az éríntésekről és a testiségről a ködbe vésztek, már csak arra eszméltem, hogy az ébresztő vadul visít a fülembe. Irányba álltam hát a fürdőszoba felé és kimostam agyamból kora reggel a tus verdeső hideg cseppjeivel mindent...mindent, ami csak bennem volt. Álltam ott alatta, és jólesően csorgott végig nyakamon, vállamon a vízsugarakból odaverődő víz. Sokáig álltam ott, némán, lecsupaszodva...nem is tudom mennyi idő telt el, de hirtelen ráeszméltem, hogy készülni kell, vár a munka, vár az életem. Visszazuhantam hát egyetlen másodperc alatt a valóságba és elkezdtem a napot...

FankaDeli: Ezt most...

Verse 1.:Minden napot úgy élek,
mint ha az volna az utolsó,
minden mondatot úgy írok,
mintha nem maradna több szó,
ezt most neked, ezt most rólad,
ezt most érted,bár nem kérted,
de életem része vagy,
mikor a szerencse magamra hagy,
a valóságra eszmélek,az emlékek mögé nézek,
és Te kacsintasz vissza rám,
minden másodperc árván telik nélküled,
mint egy elhagyott épület,
minden sorom egy újabb gondolatot ültet,
nem értik sokan, hogy a Feri egyik pillanatban sír,
a másikban robban,
egyik percben szerelmet vall,
a másikban vadállat módra hoztam közétek a balhét, ha tapsoltatok,
akár a szajrét vittem az ágyamba,
plafonomon az élet szabályait kutatva egyetlen dologra jöttem rá:
Hogy semmi sem biztos!,
a sok tanulság nem titkos, mégsem beszél róla senki,
hogy most még itt vagy,
aztán holnap meg hűlt helyed teszi üressé életem,
egyik pillanatban a fülembe súgod, hogy szeretsz,
én válaszként, hogy kellesz,
de ez mindig tovaszáll,
azt hiszem, itt nincs korhatár!,
emlékeim lehet csalfák,
de gyerekként is éreztem,
hogy két kezem az ég felé nyújtva lelkem újabb útra lép,
az albumban tucatnyi kép foltozza a sebeket,
persze idővel lepereg a fájdalom,
mint a lábnyom a Holdon,
mégis élteti a végtelent,
gyere velem, nem késhetem le a sorsom!,
az izgalmat lehet elrontom, de tudom előre a végét,
nem nagy tudomány, csak nézz szét!,
ha velem tartasz, tudnod kell,
hogy meghalok, mikor a Nap felkel,
de este újraéledek, betonházak árnyékában lépkedek árnyként,
lelkem mindentől megvéd,
szíved mást diktál, mint az elméd,
eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!
(Yo!)(...eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!...
(Kell még! Kell még!...Kell még!))

Refrén:Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad,
bár nem kérted, de itt van, tessék,
belőlem egy darabka mindig veled marad,
ha Feri el is szaladna...Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad,
bár nem kérted, de itt van, tessék,
belőlem egy darabka mindig veled marad,
ha Feri el is szaladna...

Verse 2.:Ismerek egy lányt, egy lányt,
akinek a szemében csillog a szerelem, a szeretet, a lélek és az értelem,
aki együtt örül és fél velem,a
ki átölel és megment minden percben,
Feri, a kemény, a nagyokos, mindenkinél mindent jobban tudó,
nála lennék egyedül a hunyó,
neki bevallanám, hogy csak egy krapek vagyok a vadonból,
aki valaha lerombolt mindent a szívében,
minden válasz elől kitértem, de ha ránézek,
megértem a világ minden fájdalmát és örömét,
hogy talán lehet hajnal még újra örök éjszakám horizontján,
bár nem tudhatom, az élet milyen posztot oszt rám,
de küzdök érte, küzdenék, amíg van remény,
amíg van erőm,
addig vakmerőn kiállnék a Végtelen sarkára,
emlékeznék csillogó hajára, szikrázó szemére, lángoló lelkére, pengeéles eszére,
velem szembe nem volt szemérme,
mert a kulcsom kezébe tettem,
minden éjjel meghaltunk, és újjászülettünk mi így kettenezen a Földön,
ahol szűkös szótáram szavaiból költöm utókorom darabkáit,
elültetem közös erdőnk fáit, hiszen más nem maradt már itt, a kopár világ alkonyán,
ennyit hagyott rá és rám a betondzsungel,
az alkony szült engem, de most hajnal, gyere, fuss el velem a világ végénél távolabb!,
ahol sorsunk, bár gombolyag, egymásba fonódik,
kérlek, maradj itt velem, amíg meg nem halok!,
amíg le nem hunyom örökre a szemem, addig érezzem, hogy a szerelem - ahogy a kezed a kezemben éltet,
majdan, ha eljön az idő, új világot hoz el nekünk,
kérlek, csókolj meg és ölelj át, mint a fák a mezőt, mint a házak a várost, mint a felhők az eget,
az alkony fia vagyok, és téged, a Hajnal lányát, míg csak dobog a szívem, szeretlek!...
(...Az alkony fia vagyok, és téged, Hajnal lányát szeretlek...!)

Refrén:

Verse 3.:
Ismerek egy lányt, akire, ha gondolok, szívemben kést forgatva írom a sorokat,
ujjaimon több tonnás súly, a lelkem markolat, agyam ravasz, és lő a gondolat,
amíg én a Kojszal meg a Gőzzel söröztem, te valaki mást szoptál,
valaki más élvezett beléd,
kemény szavak ezek, az is kemény, amit tettél,
megetettél, én meg azt hittem, semmi más nem kell, csak egy lány: pont te,
nevetve a világon raktam életem kezedbe,
FankaFeri nem nagy kan, tudja, aki ismer,
FankaFeri nem izmos, tudja, aki ismer,
FankaFeri nem jóképű, tudja, aki látott,
FankaFeri nem is gazdag, ezt is tudják jópáran,
de FankaFeri kiáll azért, akit szeret: remélem érted már!,
tudom, egyetlen percért sem kár, amit él az ember,
hiszen minden ''miért''-nek van ''mert''-je,
és ki más, ha Fanka ne merne beleröhögni a Sors szemébe,
erről szól minden dalom, valaki engem akart, valakit én akartam,
és most a fájdalom nyitja ki szemem, hogy lássak, ne csak nézzek,
mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átbasztál!,
mondhatnám kultúráltan: zátonyra futott kapcsolatunk!,
mondhatnám, ahogy a haverok: FankaFeri, jól beszoptad!,
mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön,
és ezért rúgtál belém a földön...

Refrén:

Birgit!!! és az egerek

Ne ETESD az egereket...(by Adrel)

Szokás szerint drága egyetlen Kovács Krojnauer Sexypila Adrienn Bodri, pillangócskánk brillírozott és hozta a formáját. Elmesélték, miszerint tegnap a sexypilla-szótár újabb kifejezéssel bővült, ez pediglen az egerek etetése. Merthogy Birgitünk, a bajor, éppen kapcsolati krízisen esik át és tegnap jócskán hullottak drága könnyei...ekkor Adrel, a cseh, próálta eme kifejezéssel gatyába rázni, amely aztán sírással vegyes nevetésbe fulladt... a többi már csak egy storyboard :)

De ma este nem csak Adrel csalt mosolyt bájos orcánkra, hanem Gingilla édes lemaradásai. Hellyel - közzel vett csak részt a szokásos kedd esti csevejben, mert gondolatai oly szereszét szaladtak, hogy nem győztünk szaladni utánuk. Pedig a szemüvege is rajta volt, attól pedig jobban kellene hallania, de úgy látszik az optikusnál (merthogy szervizelésen volt a Dior) kivették belőle a házilag hozzáépített hallókészülékét. Mert Gina csak akkor nem hall, ha leveszi a szemüvegét.

Myke-nk viszont hiányzott. Igazoltan volt távol, hiszen radnesvous-ja volt egy fiatalemberrel, de talán megbocsájtjuk, hogy ezegyszer nem láttuk fintorait, nyolcast formáló szájszerkezetét és nem hallhattuk bársonyosan csengő nyavajgását...de imádjuk.

Myke! Várjuk a kötelező jellegű élménybeszámolót, amint a fiatalember elhagyta az aurád!

Jó éjt drágáim!

Egy érzés...

Napok óta erősödik bennem egy érzés...lassan kitölti a lényemet, de már nem tiltakozom ellene, csak elfogadom úgy, ahogy van, olyannak amilyen. ha a végén összetör és bezúz, az sem érdekel. Megtanultam már felépíteni mindent előről, a nulláról, ha megint így lesz, hát legyen...de ne legyen. Még sokáig szeretném ezt érezni. Még nem teljes, még nem eget rengető, de az enyém...ha szerelem lesz legyen...

Már korábban leírtam, borúsabb napokon, hogy mire vágyom, most újra leírom, illetve valaki helyettem már megtette ezt régen... :) (lehet nem lesz ponto, bocsi)

"Nem tudom mi ez, de jó nagyon,

fájása édes, hadd fájjon - hagyom,

ha balgaság, ha tévedés - legyen,

ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem"

Poszt törlése - na neeee!!!!

Bocsi, de csak átírtam...ki nem törlöm! Az nem én lennék, és nem is fogom meghazudtolni magamat! Senki kedvéért. Őszintén szólva még kicsit rosszul is esett a kérés, mert nem írtam semmi olyan rád utaló dolgot. De ím legyen, kicsit átfogalmaztam, hogy számodra is emészthető legyen, és így aztán végképp nem ismer rád senki sem.

Egy húron pendülünk :)

“Felszállnak a lelkek…a lelkek…”

egy bariton hang szól és pendül meg...

Pink

Az imént elvoltam szeretett nagymamámért, s az autóban ülve a rádióból a Plastic Dreams szólt (teszem hozzá ez még odafelé volt), jó hangosan dübörgött, amikor is megszületett Bimbilla bejegyzése.

Esetünkben a Pink kifejezés most nem a pornóban oly előszeretettel használ kifejezés a puncira, sem az ismert énekesnőre hajazás, és most egyáltalán nem Adrel hajáról szól. Jelen esetben Gingilla rózsaszínű, akarom mondani pink gipszére utalok, melyen tegnap este tiszteletünket tettük, s elláttuk kézjegyünkkel. kapott rá szőrös muffra hasonlító pillangót (by Sexypilla), kissé elmosódott egyiptomi mindentlátó szemet, sőt még "Dobos Pub" is jelet ejtett rajta. Várjuk további aláírások álltali nemesítését, hogy levétel után hasznos használati tárgyként (pl.: levélnehezékként) felhasználható legyen. Várjuk továbbá alapítványok jelentkezését, hogy valamely nemesebb cél érdekében jót tehessünk álltala a világgal. :)

szükségleti hierarchia

Tegnap éjjel azon "elmélkedtem", hogy amint múlik rólam a rontás és eltávoznak az oroszok az országomból, egyre jobban hiányom van. Hiányzik egy jó kis sex. Fizikális szükségem van rá, egyszerűen csak élveznék egy jót, egy jó nagyot :). Mindeközben, annyira nem is hiányzik, mert kapok egy másfajta kielégülést is. Valahol valahogy talán az lenne az szerelem?, mikor az ember ezeket együtt egy időben kapja meg? Nem tudom...nem hinném...ahoz több kell...mindenesetre ezt csak zárójelben jegyeztem meg. Most valahogy a lelki kielégülésem feledteti a testi vágyam...hogy meddig lesz így...nem tudom. De érzem, hogy szép lassan testileg is kívánni fogom...lehet, hogy azt az édes 18 éves testet, lehet valaki másét veszem el. Kérdés bemocskolható e egy ilyen fizikális vággyal a Danival való "kapcsolatom", vagy jól beváltan inkább csettincsek egyet és valamelyik szeretőmmel éljem ki eme vágyaimat üresen, de élvezetesen, a puszta állatiasságot megőrizve a Maslow féle szükségleti hierarchia piramis legalsó fokáról.

Új Én.

Csak úszom, mint poharamban
a kóla tetején a citromszelet,
melyet félbevágtak,
hogy úgy erressze nedvét
cseppenként italomba..

Vánszorognak a percek,mint cseppek,
hogy megízesítsék- életem.
Várom, hogy teljen-
kaphassak még abból az
édes, mámorító ízből-

Te adod nekem, fanyarul-
az élet fintorával, de édesen,
ahogyan ölelésbe burkolózom
lopott órák idején. Kiszakít,
relyt, úsztat és megöl.

Ületésnapodra

Drága Sissancsom! nagyon boldog szülestésnapot! Szeretlek! 3 hét múlva követlek :)

Megéltünk együtt már ezernyi csodát és ezernyi bút, mégis te itt vagy nekem egyetlen hangos szó nélkül...de egyetlen érzéssel, hogy te vagy a másik felem. Egyetlen zokszó nélkül viseled, mikor elgurul a gyógyszerem és nem bírok magammal, mikor oly dolgokban ringatom magam, melyekből felrázni csak te tudsz. vagy mikor nem látok a boldogságtól...és csak simán osztozol velem. Te viselsz el örömömben, bánatomban. Köszönöm, hogy vagy nekem.

Tegnap este kisebb ünneplést hajtottunk végre Sissancs ületésnapja tiszteletére. Nem volt most nagy daj-daj, hangos csinnadratta...csak szűk kiccsaládi körben ültük meg csendesebben az estét, mint szoktuk. Nem így terveztük. Londonban akartuk meglepni a kis drágát, de a sajnálatos el nem utazásunk azért rányomta bélyegét az alkalomra (is). Én azért élveztem, hogy most megint egy hétre volt itt nekem, nem csak egy hétvégére, vagy a telefon túloldaláról...(Utoljára akkor volt ilyen, mikor a Tomit elhagytam)

Csók és Imádás!

I can only imagine (Mercy me)

Egy nap megkérdi apját a fia: "Apu, részt vennél velem a maratonon?"Az apa szívbeteg, de mégis igennel válaszol.... és így közösenelhatározták, hogy beneveznek a maratonra. Nem sokkal később kérdi a fia azapját: "Apu,mit gondolsz jelentkezhetünk az Ironman-ra?"Az apa igennel felelt.."igen,......de ez a legnehezebb triatlon a világon,melyet évente Hawaii-n rendeznek, ahol a versenyzőknek 3,86 km-t kellúszni, 180,2 km-t kerékpározni, 43,19 km-t futni a szigeten keresztül.."Apa és fia egy testté váltak, hogy részt vehessenek a versenyen, most pedignézd meg a filmet.......
http://www.youtube.com/watch?v=PbqFrY2xgGA&feature=related

várakozás

Olmos fényű holdsugár
olmosan kúszó perceket
taszít a hajnal elé,
hogy arcod ne derenghessen fel
a kelet horizontján-
így tanít várni,
becsülni (meg téged)

Dani

szabadnapok

Szabadnapok az életemből...4 napja vagyok szabadságon és még semmit nem csináltam...na jó ez azért nem igaz :) Próbálom tartalmasan eltölteni több kevesebb sikerrel. Vásárolgattam, különböző szépészeti eljárásokat végeztettem el magamon, felvarrattam a hajamat (kép is érkeik majd.), a barátaimmal lófrálok...végre Sissivel is nem csak pár órácskánk van egymásra, hanem napok, napok, melyek sose foggyanak el :) Igazából ez is olyan, mint egy nyaralás...csak itthon alszunk :):):D

Ja és persze ma még egy nem túl vicces, de annál nevetségesebb történet is megesett velünk...elvontatták mindkettőnk autóját, és a poén az volt benne, hogy az auto-depo ott volt 5 méterre attól a helytől, ahol (tudtunkon kívül) tilosban álltunk. Ugyanis csak az utca egyik végén volt tábla, miszerint, ha itt megálsz, akkor pápá verda. 20.400 forintocskáért sikerült ismét magunkévá tenni autóinkat. De röhely egyébként, mert az 5 méterrel odébb való tréleres szállítás került 18.000 forintba + 2400 forint egyéb költség...idióták! No mindegy! Kellett, mint ablakos Tóthnak a hanyatt esés..

Ancsi-Danci közhely szótára

Úgy látszik akad valaki, akinek mégiscsak sérti az önérzetét, hogy egy 18 éves ifjú fiú olykor közhelyes bókjaiból táplálkozom. Úgylátszik ily közhelyes volnék...(?) (ugye Ádám?)

Az igazság pedig az, hogy mindaz, amit nekem ír, belőlem merít...ahogy ért és érez engem, valóban megérint. Lehet, hogy furcsán hangzik pont tőlem, s olybá tűnik hogy ömlengek itt nap nap után, de bármily giccses és amellett elragadó ez a történet, melyet éppen megélek...tetszik. És bárki bármit mond, valóban átélem, és érzem...és félek. Félek, hogy fejemet vesztem, hogy rosszul értelmezem, hogy aztán óriásit fogok ordítani fájdalmamban, mikor megsérülök...de talán megéri. Megéri azért a néhány mondatért, azért a puha a csókért, az érintésért...a lelkéért, és hogy talán én is visszakapjam az enyémet. Hogy ne kelljen többé kikapcsolnom ezeket a dolgokat, melyet már úgy megszoktam, hogy ez az általánosan elfogadott. Amikor egy-egy órát ellopom magam vele a világból, akaratlanul is működni kezdenek az érzékeim, és sokkal intenzívebben élem meg a külvilágot...a szelet, a fákat, a napot, az oxigént...Őt. S olykor ez az érzés még tart egy darabig, talán nem csak addig, míg leérek a kereszteződésig, hogy újra elvesszem a város forgatagában.

Édes és okos...veszélyes párosítás, félek, hogy a jól felépített és erős kézben (kezemben) tartott életem egy része kicsúszhat irányításom alól.

Egy lelki társ...elveszett lelkemnek talán meglelt elveszett fele...

Ma reggel is találkoztunk, s úgy repültek a percek, mintha a tatár hajtotta, űzte volna őket. Nem jut róla más eszébe az embernek, csak valami ócska közhely, ahogy minden másról is...de némelyik nagyon is betalál, ha mégoly elcsépelt is.

Beszélgetünk, az életről, az Övéről, az Enyémről...

puha csókok..

...azt hiszem Ádámnak riválisa akadt...
Dani puha csókjai nagyon jól estek...

meg aztán ki tudna ellenállni ilyen sms-eknek:
"Bőrfelszínek csak épp hogy egymáshoz értek,
mégis mint idő a kőbe, oly mélyet véstek,
egy féloldalú szívbe."

"A 18 és a 28 lapos könyv ma egy oldalon nyílt ki.
A sarkok behajtattak, könyvjelzők lettek.
De a könyvek tudják, hogy ugyanannyi oldaluk sohasem lesz."

Igen, életutak olykor találkoznak, belevésik életünkbe tanulságaikat, egy érzést, egy látomást, talán egy könnycseppet...majd továbbhaladva őrzik meg szívünkben emlékként a találkozást. Hogy a mi csomópontunk mekkora, nem tudom, de most még nem akarom, hogy vége legyen...

Dani

...

mit is mondhatnék...azt hittem már nem érnek meglepetések...és ím 'majd 30 évesen rá kell jönnöm, hogy bizony vannak dolgok, melyeket még nem tapasztaltam. Ilyen Dani is...nem sokkal több 18-nál, de gondolatvilágát bárki megirigyelhetné. Ritkán találkozik az ember olyan vele egykorú sráccal vagy lánnyal, aki értelmes mondatokban is meg tud nyilvánulni, nemhogy versek formályában. Még nem ismerem annyira...és remélem ez nem marad így, mert érdekel és foglalkoztat.

Miért nem hallgatok a jobbik énemre, nem tudom, csak azt, hogy valamiért kell nekem ez a 10 évvel fiatalabb fiú, aki mellett nem is érzem talán ezt a 10 évet. Lehet csak kiszipolyoznám édes mivoltát, mint megannyiszor mással tettem??? Nem!!! Ezt saját magamnak nem hagynám! Annál jobban érdekelnek a gondolatai. Ő nem amolyan üresfejű tizenéves, vagy a huszas éveik elején járó ifjak, akikből nem kell más csak édes testük és fiatalos lendületük. Neki a gondolatait szeretem, a látásmódját.

Istenem...csak lenne pár évvel idősebb (de ez most nem érdekel!) Pedig kellene, hogy érdekeljen, mert így nem tudom, hova elhelyezni...és ez így nem kerek.

Tégy rendet az agyadban Anaxunamoon!!!

Bimbilla és az Ő lába

Ginánk lestornózta magát, de legalábbis annak lehetőségét, hogy elutazzon velünk London citybe, így hát Gina hiányban fogunk senvedni. Gina a helyed nem kiadó, csak eladó :)

Úgy esett a rémeset, hogy drága Bimbillánknak, anyuci hiánya volt, s ekkor gondolt egyet, hirtelen felindulásból behuppant az SFG-be és nekiindúlt a nagy országútnak. Útközben pisilnia kellett, és egy útbaeső benzinkúton megállt, hogy könnyítsen eme szükségletén, illetve magán. Betért hát, kérte a kulcsot, ami ne is volt, de kérték ne dobjon a wc-be papírt és ne húzza le...na ezen annyira felhúzta magát, hogy kifelé érkezvén dolga végezetten (egy kőre léptem én...ja nem az egy vers) rosszul lépett és egycsöpp bokája kibicsaklott. Abban a szent minutumban óriásira duzzadt, s ráadásul még a kezéből is elkezdett ömleni a vér, mert azt meg az ajtóhoz csikta közben oda. Tehát kocsibaszált és hazabotorkált anyukájához...felszenvedte magát a második emeletre, majd az asztalra borulva zokogni kezdett. kis naívan azt hitte, hogy fog még javulni a dolog, de nem így lett. Hogy hogyan hogy sem, másnap visszabotorkált Győr citybe, még este vacsiztunk, de kedden reggel elszökdécselt az orvoshoz, aki azonnali ultimátum által alternatívát kínált fel miszerint vág vagy gipszel. Gingillánk a gipszelést választotta, így most fekvőgipsszel senyved otthon, s egyszer titokban velünk az étteremben. Tényleg rosszul fest szegény, de nem baj, lesz ez még így sem. Na jó...csak jobb lesz, ahogy gyúgyul...és most már itt van anya is veled, meg a Szeri is, kaptál egy szép új sötétkék SFG-t kölcsönbe a fekvős órák idejére, hát száguldozz vele kedvedre, hajad borzolja a szél...úgyhogy...be happy!

SzélÁdám

SzélÁdámSzéládámSzélÁdámSzélÁdámSzélÁdám
de nehéz neked jót tenni...
Na jó, ez az utolsó, hogy a neveden neveztelek, ha egyáltalán születik még rólad bejegyzés...
Születik?

Repeta

Miután a szombati napot sikeresen végigdolgoztam, este a barátokkal elmentünk Dobosba kicsit kikapcsolni, egy jót enni és beszélgetni. Kicsit "főztem" is a konyhán, miután szegény Tamáska magára maradt, hiszen Cartmen egy esküvőn parádézott aznap éjjel. Segítettem elkészíteni az eperkrémlevest, amit barátaim megkívántak aznap estére.

Viszonylag hamar haza és nyugovóra tértünk...de nekem aznap éjjelre volt még egy, hogyan is fogalmazzam...programom :) Találkám volt Ádámmal.

Nem gondoltam volna, és őszintén szólva meg is lepett, hogy olvassa a blogomat :)

Nem értem kedvesem, hogy miféle jelentősége van a dolognak, de megkértél, ne szólítsalak - idézem: "ebben a szarban" - a neveden. Innentől kezdve D leszel. A blogomat csak közvetlen barátaim olvassák, akik számára te nem vagy más, mint egy név és egy e mögött relytező történet az életemből. Nekem ennél talán kicsivel több. Számomra egy csók vagy , egy érintés, egy titok ami mindíg felizgat. Magam sem értem miért, de még mindíg, ennyi év után is, ahogy vasárnap hajnalban is, ott a kocsiban ülve, csókolózva. Érdekes dolog ez, amolyan időszakos...olykor hihetetlen mód kívánom ezt az érzést, a csókodat és az érintésedet, s néha meg eszembe sem jutsz, és tényleg csak egy lezáratlan történet vagy egy fehér folt, egy kedves emlék. És mégis, ez valamiféle telepátia, mert amikor rád gondolok biztos, hogy előbukkansz valahonnan...valahonnan a múltamból, pár napra vagy hétre megzavarsz, és eltűnsz megint. Egyikünk sem vállalja ezt a titkos kalandozást, és nyilván mindkettőnk életében megvan az az ok, amiért nem, vagy amiért igen. És mindkettőnk életében ott van az a közös a régi titkolózás emléke, amikor lopva találkoztunk egy egy éjjelen, s talán azért is maradt ez meg így...c sak éjjeleken, hajnalokon találkozunk, mint valami elbújós szeretők, mint akik nem akarják, hogy létezzen... csak egy egy órára el akarnak menekülni a világ zajától és belemerülni egy csókba. Imádom a csókod, és mindíg hiányozni fog, mikor nem kaphatok belőle...

http://www.szinjatszotabor.hu/szinjatszotabor/dal_2008.html