Repeta

Miután a szombati napot sikeresen végigdolgoztam, este a barátokkal elmentünk Dobosba kicsit kikapcsolni, egy jót enni és beszélgetni. Kicsit "főztem" is a konyhán, miután szegény Tamáska magára maradt, hiszen Cartmen egy esküvőn parádézott aznap éjjel. Segítettem elkészíteni az eperkrémlevest, amit barátaim megkívántak aznap estére.

Viszonylag hamar haza és nyugovóra tértünk...de nekem aznap éjjelre volt még egy, hogyan is fogalmazzam...programom :) Találkám volt Ádámmal.

Nem gondoltam volna, és őszintén szólva meg is lepett, hogy olvassa a blogomat :)

Nem értem kedvesem, hogy miféle jelentősége van a dolognak, de megkértél, ne szólítsalak - idézem: "ebben a szarban" - a neveden. Innentől kezdve D leszel. A blogomat csak közvetlen barátaim olvassák, akik számára te nem vagy más, mint egy név és egy e mögött relytező történet az életemből. Nekem ennél talán kicsivel több. Számomra egy csók vagy , egy érintés, egy titok ami mindíg felizgat. Magam sem értem miért, de még mindíg, ennyi év után is, ahogy vasárnap hajnalban is, ott a kocsiban ülve, csókolózva. Érdekes dolog ez, amolyan időszakos...olykor hihetetlen mód kívánom ezt az érzést, a csókodat és az érintésedet, s néha meg eszembe sem jutsz, és tényleg csak egy lezáratlan történet vagy egy fehér folt, egy kedves emlék. És mégis, ez valamiféle telepátia, mert amikor rád gondolok biztos, hogy előbukkansz valahonnan...valahonnan a múltamból, pár napra vagy hétre megzavarsz, és eltűnsz megint. Egyikünk sem vállalja ezt a titkos kalandozást, és nyilván mindkettőnk életében megvan az az ok, amiért nem, vagy amiért igen. És mindkettőnk életében ott van az a közös a régi titkolózás emléke, amikor lopva találkoztunk egy egy éjjelen, s talán azért is maradt ez meg így...c sak éjjeleken, hajnalokon találkozunk, mint valami elbújós szeretők, mint akik nem akarják, hogy létezzen... csak egy egy órára el akarnak menekülni a világ zajától és belemerülni egy csókba. Imádom a csókod, és mindíg hiányozni fog, mikor nem kaphatok belőle...