Egy év..eltelt hipp-hopp ennyi, tán észre sem vettem, tán el sem múlt, tán tegnap volt...
Egy évvel ezelőtt ezen a héten vívta meg végső harcát apám az életével, a betegségével, és bizony alul maradt. vasárnap este volt, mikor anyával visszavittük, tervezett időpont volt, hogy az aktuális kezelést megkaphassa...hétfőn még nevettünk, aztán kedden megváltozott minden..."vége a dalnak" mondta, és mi nem akartuk elhinni...nem, nem lehet vége...
Aztán mégis, egy évvel ezelőtt ezen a napon volt utoljára magánál, be volt rajzolva a feje, emlékszem, mint azok a céllövő papíron lévő ábrák, a homlokán karikával, és kereszt jelölte a pontot...a sugárnyaláb bemeneti helyét, de azon a napon már nem segített, már nem javított az a sugárnyaláb, csak pusztított...elvett mindent...aznap már felülni sem tudott egyedül...Istenem, de hiányzik...nem akarom így látni, nem akarom ezeket az emlékeket, de minduntalan, ezen a héten újra élem, nap nap után. És szombat hajnalban majd csörög a telefon... Tudom a dátum csúszik, de nekem az a vasárnaptól szombatig, ugyan az marad...egy hétnyi emlék.
