Hmm Hmm Hmmm

Azt hiszem megint rá kellett jönnöm, hogy rettentő felületes ember vagyok, de nem csak, hogy felületes még figyelmetlen is. Tudom, hogy változtatnom kellene, de az apró figyelmességek és odafigyelések, mint például hívd fel a barátaidat néha valahogy elsikkadnak a hétköznapokban...és nem értem miért. Vannak fix pontok az életben, melyekhez könnyedén tartom magam, ilyen pl a kedd esti vacsi, a csütörtöki Dobos vagy egyéb összejövetelek és ünnepek. De talán nekem is jobban kellene rendszereznem az életem... nem tudom. Mindenesetre a legfixebb pont az életemben, hogy reggel 9-5-ig majd fél 6-tól 8-9-ig meló meló és meló. Már nekem is kurvára elegem van belőle és tudom, hogy más is ezt csinálja, sőt KisAncsám még ennél többet is. Nem is értem milyen emberfeletti ereje van egyszerre 4 munkával foglalkozni...és akkor még a többiről nem is beszéltem ugyebár. A lényeg, hogy tele van az agyam azzal, hogy hogyan és mennyi pénzt hajtsak még fel a tyúkszaros életemre, és ennek a barátaim látják kárát.

Többször kellene hívnom Ádám slovenskát, mert tudom, hogy jól esne neki, többször hívhatnám a Zsoltimat...vagy sorolhatnám tovább, hogy a Bözsit, Myke-t, Adrelt, Ancsát, Gingit...etc.

Nem akarok könnyelmű ígéreteket tenni, hogy majd így meg úgy, meg megváltozom, mert tudom, hogy max egy hétig vagy kettőig tartom, aztán minden megy ugyan úgy.

A végső megállapításom, hogy egy felelőtlen ember vagyok és fel kellene végre nőnöm. És ezzel csak az a baj és attól válik fájdalmassá és maróvá, hogy sajnos igaz is!!!

"Hogy végzem? nem tudom. Akárhogy:

a búcsú szavát már tudom.

azt remélem: túlélj

és minden lépésed legyen áldott

s bűnt is bűntudatlan ítélj -"

/ILLYÉS/

Sosem leszek érted neked veled....

Táncolnak a sorok,

mert írni vágyom

egy szót

egy érzést

itt dübörög belül.

Kimondani kín,

ha meghallod, igaz...

Vágyom

igen, kívánlak

egy ideje...megint

Most megláttam azt, mit odadobtam akkor,

hogy értem vagy...

s én érted sosem leszek.

Szemedbe nézve...

Mikor szemedbe nézve

még mindíg csak magamat látom

nyögve jajdul fel lelkem,

mert ugyanúgy várom...

a percet, hogy belészakadjon

sikolyom a hűvös koranyári estbe,

hogy mohón markolva, szippantva

kapkodjak az életemért esdve.

Ami vagy nekem, kedves és édes,

de csak egy emlék...

mely nyomban elhomályosul

s helyébe lép a nem lét....

Mert csak egy ábránd

semmi több...ennyi vagy csupán

egy lágy vágy, egy símogató szó,

egy esdeklő becézés, mely elszáll talán.

Kínja kínom, vágya vágyam

légy az enyém, csókod ajkam kívánja.

Testem érintésért kiált, tested a mentsvára.

Szemedbe nézve önnmagát meglátta.

Szombat este- Balázs - a nem csók... és A csók...

Szombat kora délután megérkeztünk Hévízről és annak ellenére, hogy welnesselni és pihenni voltunk, valami hihetetlen fáradtsággal tértünk haza, úgyhogy bele is zuhantam az ágyba és egy jót aludtam még a szombat esti kiruccanás előtt. Kb 11 órára sikerült is elindulnunk a Dobosba, ahol nem kevesebb, mint egy órája várt már ránk Petra, Balázs és Ági. Szokás szerint jó hangulatot sikerült produkálni magunk körül, fogyott a bulanga és a tánc sem maradt el. Közben azokás szerint Balázsomaba próbáltunk némi izgalmat verni...de mindhiába...a srác nem működik. Mindhiába izgattuk és próbáltuk "táncba vinni" valami hihetetlen módon zavartságát egy fura közömbösséggel leplezte. Hát...így örökre szűz marad a szentem...nem tudom mitől fél...

És tudom, hogy akarta volna, hogy valamelyikünk megcsókolja, de nem vállalta be... már arra is gondoltam, hogy sok más barátomhoz hasonlóan meleg a fiú...de abból is a zárkózott. Pedig olyan édes kis teste van...

Az est további részében ellátogattunk az óriási győri meleg buliba....hát sejtettem, hogy egy nagyon színvonal alatti történet lesz, mert meséket hallottam már róla, de ez inden határon túlmenően színvonal nélküli. Győr legocsmányabb melegei voltak ott. az igazi ZS kategóriás buzik. Az én Myke-m igazi A kategóriás és ezek a lába nyomába sem érhetnek.

Az "elbűvölő" party után Pillangóval még átnéztünk a Vertigóba, de gyakorlatilag csak a bejáratig jutottunk...ez volt az előszobája A csóknak, mert ott beszélgettünk a bejáratnál "SzélÁdámmal"

Fura nem, hogy valamelyik nap elméláztam azon, hogy ő az egyetlen pasi, aki úgy csókolt meg életemben, hogy attól még a bugyim is benedvesedik...erre, mintha egy Dzsinntől kívántam volna, szinte csettintésre meg kaptam is abból a tökéletes csókból egy aprócskát :)

Tehát beszélgettünk, aztán mikor indultunk haza Adrellal, kérdezte nem mennék e vissza érte...bár úgy tettem volna, mert akkor többet is kaptam volna a puha szájából, a símogató nyelvéből...hmmmm...de én azt mondtam neki, hogy jöjjön most, mert az praktikusabb, hisz a Pilla tőlem egy utcával lakik és akkor nem kell feleslegesen visszajönnöm. Először tehát elvittem haza őt. A kocsiból kiszálva (hogy elköszönjek) már tudtam, hogy egyre gondolunk mindketten. Hogy oly sok idő után, megint érezzük egymás ajkát. És csókolóztunk...megkaptam aznap estére A csókomat.

Adrel kérdezte, hogy csókolóztál vele? mondtam igen, kérdezte miért? Mert jólesett...ENNYI

Fura, hogy ennyi idő után is vágyom a finom csókjára, semmi egyébre, de arra a símogató érzésre, ami végigfut az egész testemen, arra szinte akarnok módon.

A történetnek szerintem nem lesz itt vége....

Hévíz-Welness-Tapolca-G

Ezen a hétvégén Hévízen vagyok welnesselni a fő beszállító cégünkel egy nagyon kellemes 4 csillagos gyógy és welness szállodában. Ami azt illeti még néhány napot bizony elbírnék tölten itt, tekintettel a kellemes lakosztályra, bizonyos emberek közelségére, a kellemes fürdőkre és látványosságokra...de hát ennyi adatott most.

Az imént jöttem fel a szobámba, miután két beülőt is vesztettem. A második alalommal egy abszolút kezdővel szemben. Ezért nem jó kezdőkkel játszani, mert kiszámíthatatlanok...

A társaság egy része a szokásos kellemes, akikkel minden céges rendezvényen jól elvan az ember, a másik fele meg savanyúbb az ecetes uborkánál. Itt van Pisti-Mantu Bp is (karácsonyi normos buli) a feleségével...rám sem mer nézni nyomorult olyannyira zavarban van, és még köszönni is alig hallhatóan köszön, nehogy a rusnya (tényleg az...) felesége még csak gyanítson is valamit. Na nem mintha annak idején maradandót alkotott volna a férjecskéje. Lényeg a lényeg, hogy ahhoz képest, amennyire dörgölőzött decemberben, most színét sem látni, hangját sem hallani. :)

De hagyjuk is szerencsétlen nyomorultat... Nem vagyok egy elveszett jányka :), tudok én magamnak embert, akivel áldozhatok az élvezetek oltárán. Egy fiúval meg volt beszélve, hogy ha ide jövök, akkor meglátoat, met ezer éve nem láttuk egymást. Persze világosan tudvalevő volt mindkettőnk számára, hogy nem csak ebből fogállni a dolog. Illetve állni fog, de az max az Ő farka lesz. Ugyebár Hévíztől 32 km-re lakik, úgyhoy az én drágám már rohant is látogatóa hozzám. Ez mindjárt megérkezésünk után pár órával volt. Ebéd után. Beszélgettünk kicsit aztán hancúrozni kezdtünk. Most fogdd be a füled meg a szemed és ne olvass egy darabig tovább! Nagyon élveztem, egy igazán jó kis orgazmust produkált nekem, amikor utána még fél órát remeg a lábad :) Azért kértem, hogy ne olvasd, hogy nehogy elbízd magad, mikor azt írom, hogy igazán jó farkad van és most kő kemény volt, és rendesen megdugtál!:)

folyt köv. jó éjt!

gondolkodom, tehát vagyok

Tegnapelőtt valamiféle furcsa párhuzam kapcsán eszembe jutott a "SzélÁdám". A Balázsról gondolkodtam, hogy valyon lesz e folytatása és hogyan... mikor eszembe villant az Ádám. A gondolat menet onnan indult, hogy tulajdonképpen mennyire is imádom azt, ha valakinek finom puha szája van és jól csókol. A Balázsnak finom puha szája van, de határeset a csókja. Viszont soha életemben azóta senki nem csókolt meg úgy, ahogy az Ádám. Isteni jó volt vele csókolózni, és a mai napig nem volt senki más, aki úgy csókolt volna meg, hogy attól hol teljesen elgyengültem, hol pedig megvadultam, mint egy kisördög. Csak hát tudjuk, hogy a fiatalember mikor és hogyan baszta el a renoméját.

A Balázson kívül van még más is, és ez relytett titka a lelkemnek...nem hagy valami nyugodni, és míg meg nem kapom piszkálni fogja a gondolataimat, és nem fogom tudni kiűzni onnan.

...egy estém Balázzsal....

Nem baj, ha nem nyilatkozom? Ha nem fejtem ki az este részleteit?

Igazából nem is tudom milyen élményekkel értem haza, s tértem nyugovóra. Arra emlékszem, hogy a távirányító a kezemben volt és nem volt műsor, úgy döntöttem kikapcsolom és féluton a párna felé már szinte aludtam, de mire fejem rátettem bizonyos, hogy már álmodtam is. Fáradt voltam és lezuhantam valahova, és tudom, hogy álmodtam, de nem tudom felidézni...6 órakkor csicsergett az ébresztő, amit azzal a lendülettel le is nyomtam. Homályos emlékképek vannak, hogy erőlködöm felemelni, és beállítani egy későbbi időpontot, de a következő eszmélésem, hogy a Poker Face vinnyog a telefonomból és a Bözsi hív. 8 óra volt...migrén...őrült rohanás és munkába érkezés....ha nem hív talán még most is aludnék...

(...bár álmodnék...)

Hétvége

Valami fura történt velem... itt belül megváltozott valami, de nem tudnám megmondani pontosan, hogy mi. Csak meglett valami a lelkemben, vagy nem is meglett, csak kerekké vált, egésszé, vagy nem tudom. És meglepő módon ez egy kicsit jó érzés, mert álmodtam valamit, ami aztán megvilágosította előttem a dolgokat, hogy mi az ami kell/kellene. Az a fajta álom volt , ami nagyon jól esik és nem akarsz belőle felébredni, de mindamellett befejezett álom is volt, aminek a vége valaminek a kezdete volt...és boldog voltam.

De mindegy is, majd megnézem egy álmos könyvben a valódi jelentését az álmomnak. ne kérdezzétek mi volt az, nem mondom el!

Szombat este kimentünk kicsit Dobosba Adrelkával csak kettecskén, de hát tudjátok, hogy van az, oda az ember még akár egyedül is kimehetne, hisz lenne társasága. A fiúk, mikor végeztek a konyhán kijöttek hozzánk pókerezni, aztán olyan fél kettő körül elindultunk Adrelemmel haza helyett a Mamma miá-ba, ami persze nálam nem aratott osztatlan örömöt és jókedvet, de hát azért barát a barát...

Nem voltunk sokáig, tényleg Adrel is belátó volt. A terasz nagyon jó lett, az emberek meg a zene pedig ugyanazok, ami miatt többnyire nem szívesen járok oda. Mert például tiknyó szar kölykök ne bíráljanak engem...

...a többi néma csend...

Dobos.szalvéta-paty / avagy "itt jártunk"

Egy szokványos csütörtök estének indult...és az is maradt.

Anax új autót kapott, Birgit befordulós volt...de majd kifordítom, mint egy használt alsógatyát!

Ancsa Baby Ancsa zizgett, izgett, mozgott.

Adrelka rácuppant egy madáradag csirkeszárnyra, s a tőle megszokott módon, kézzel-lábbal, jóízűen elfogyasztotta azt.

És Zoltán Erika folyamatosan vinnyogott a zenegépből, mintha csak köztünk lett volna ő --> Tali, az elmebeteg.

És Myke mindeközben fujjongva, a szájából nyolcast formálva, fintorogva, nyávogva-sipítozta, hogy engeeem miééért hagytatok a kocsibaaan? És különben is Ti ki a gecik vagytok???

Gina, aki már elsőre is tudta, hogy az egy pizza igazoltan távol volt a rendezvényről.

:)

Sugarloaf..egy nagy kedvenc

"Egy keserű csók ég ajkaimon...

és belehal a szívem, mégis visszaadom,

s akarom, hogy a hajnal fénye késsen még, pár óráért egy évet megadnék

minek álom mondd, ha ébren alszom.

Egy keserű csók ég ajkaimon...

mert veled vagyok tiltott, bűnös hajnalokon, s hazudom,

hogy a másiknak ez úgysem fáj, hogy benned, s bennem ébredt egy új vágy,

s veled élem át egy másik arcom

Megöl a szerelem...

Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,

húzz magadhoz kérlek százszor még!

Légy nekem a levegő, légy nekem a levegő úgysem élek én!

Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő

eltekarja addig kint a sötét

két szerelmes szerető, két szerelmes szerető bűnét

És hazudok újra éjeken át...

mert tudom, hogy a bűnünk így is égbekiált, de ne bándd

Mivel így hozta az élet már, hát hadd tomboljon köztünk az új nyár

ide bent ma éjjel senki sem lát.

Megöl a szerelem...

Hajnalig még van idő..."

(nagyon)Hosszúhétvége

"Májuselseje" jóvoltából egy hosszú hétvégének néztünk elébe csütörtökön, s ezt éreztük is a zsigereinkben. Én személy szerint éreztem a vesztemet, mert egész nap zizi voltam, dőlt belőlem a hülyeség. Kidugtam például a fejem a tolóajtón, átkukkantva a bemutatóterembe, és megkérdeztem a Zsoltitól, hogy...figyiiii, Te milyen gyümölcs lennél a Jogobellábaan???...Zsolti persze értelmesen nézett rám, majd kiröhögött...nos ilyen és ehhez hasonló kis szösszenetekkel szórakoztattam el kollégáimat az ominózus csütörtöki napon...majd átmentem dolgozni a Bonitába, ahol aztán a csajokat csináltam ki....

Csütörtök lévén következhetett a szokásos csütörtök esti Dobos-vacsi, kicsit másként más hangulatban, mint máskor, hiszen senki és semmi nem akadájozott meg minket abbaéli szándékunkban, hogy kicsit lazuljunk, kicsit bulizzunk, kicsit jobban elengedjük magunkat a szokásosnál. Szélső nap volt. Adrelka egy külön buliba volt hivatalos, de szintén a Dobosba. Úgyhogy gyakorlatilag együtt volt a banda minden bolondságával, Pradatudásával, miközpen "Apa, Buksi kiszökött" és kölönben is minemesszükmegafu. Most otthagytuk a kocsiban a gyümölcsöket a jogobellából és csak Linda és Cartmen főztjére, majd a Peti és az Edina álltal kevert és készített italokra koncentráltunk. Táncoltunk, nevettünk, utánoztunk, és botrányosan viselkedtünk...a tőlönk általánosan és elfogadottan megszokott módon. :) (külön megjegyezném Gingilla barátnénk érdekes állapotát miután benyakalt néhány martinit, melyet leküldött egy B52-vel és megédesített némi Sexipillával. Valahogy nem is csodálkoztunk az eredményen, de ez így volt tökéletes...és az a tánc...világbajnok volt Gingi!)

Pénteken aztán jöhetett az "éljenmájuselseje" mozgalmi dalokkal felvonulásokkal, sörrel és virslivel... be szép is volt... Gyemekkoromban, ártatlanságom idején (mert olyan is volt) álltam nagymamám kezét szorongatva az Ipar út járdáján izgatottan, másik kezemben pedig egy papírból és hurkapálcából készült zászlót lengetve néztem ahogyan a szüleim is felvonulnak a munka ünnepén akkori munkahelyük zászlaja és jelmondata alatt "egyen- és munkaruhájukban. A munka apró hősei. Éljen a Haza és a Párt. Oly romantikusnak és könnyfakasztónak éltem ezt meg akkoriban, s szinte földöntúli boldogság vett erőt rajtam, ahogy azt a nagy tömeget néztem...még ma is libabőrös leszek és belül elfog valami remegős izgalom, ha visszaemlékszem azokra az időkre. Gyermekként persze nem a politikai helyzetünket láttam, nem a gazdasági lodalát vizsgáltam a szocializmusnak, a gyakran emlegetett "átkosnak" Csak boldog ygermek voltam, aki 1 forintért ette a nagy adag fagyit, és mindene megvolt, amit csak kívánhatott. Az iskolában aztán megtanították történelem és társadalomismeret órán, hogy nem is volt az nekünk olyan jó...de én akkoris ezzel a kissé giccses és szentimentális emlékképpel a szívemben élek...ezt jelenti nekem május elseje.

És persze az sem volt ennyire romantikus, hogy délután takarítottuk KisAncsa lakását, de számomra akkor is megváltás volt, mert elszabadulhattam otthonról... anyám megint cvíder volt...Gina apokaliptikus off rotty állapotban érkezett, ezért egy idő után inkább hazaküldtük...muhaha :D:D:D... koraeste kimentünk Kunszigetre megnézni Adrelunkat, hogyan ugrál társaival a műfüves sportpályán a falusi majális egyik attrakciójaként...miközben részeg gumicsizmás parasztok sörrel a kezükben a padra felállva buzdították őket nem éppen lányregénybe illő kifejezésekkel.

Este schlafen, szép dolgok álmodása, majd szombatra ébredés. 10 órára mentem az Edinához megmanikűrözni, utána pedig a napom nagy része barátnőzéssel tellt, Eszterke és Rita meglátogatásával. Este természetesen Dobos, ahol nem megszokott módon nagy volt a pangás, de talán nem is bántuk, kicsit pókereztünk a szakácsokkal (Linda und Cartmen) és alapjában véve jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy nem voltunk sokáig...mindenki rottyon volt már (úgylátszik nem való nekünk a hosszú hétvége).

Vasárnap gondoltam ejtőzöm, semmitteszek, s ebbéli szándékomtól csak egy apró pillangó térített el, hogy menjek át ebéd után valamit csinálni, merthogy ne unatkozzunk. Mire átértem már Gina is ott volt, ráborulva a kerti asztalra, gyakorlatilag ugyanolyan állapotban, mint két napja :) Kitaláltuk, hogy segítünk, neki, mert aznap érkeztek a festők, burkolók, akik két héten keresztül a majdnemkész éppen épülő házukban fognak serénykedni. A vége az lett, hogy mire mindennel végeztünk fél kilenc volt. És még kellene valamit csinálni. Kimentünk hát Dobosba... És Gina már előszörre is tudta, hogy az egy pizza :):):)

hihihi