Tehát folytatva a tegnapi gondolatmenetemet...Mostanában nagyon nyugodt napokat élek meg annak tekintetében, ami párkapcsolati szinten van nálam. Valahol azt érzem, hogy ebben talán elengedhetem magam, hogy nem kell görcsösen akarnom, vagy azon agyalnom, hogy mikor mit hogyan kellene csinálnom vagy hogyan nem, pusztán és teljesen természetesen megtörténik és megy a maga útján. Azt is mondhatnám, hogy ez a fiú, a Dani lenyugtatott. Jó vele a sex, jó vele csak szimplán hamburgerezni vagy sétálni, egy-egy órát dumálni...ellenni, mint hal a vízben...mint ahogy felhő megy az égen :)
És végre van egy ember, aki tolerál, minden faszságommal együtt...a mindennapokban is.
Egyetlen problémának róható fel talán, de hát semmi sem tökéletes, és itt most jó lenne, ha ugrana néhány sort, mert még véletlenül sem akarom, hogy megváltozzon...és ez a mentalitás beli különbség...nálam gyorsabban pörögnek a dolgok...valószínűleg ez (nem akarok ezzel jönni, de így van) a koromból is adódik, hogy én már jó ideje dolgozom, és a munkám által is folyton pörögnöm kell, tehát én gyorsabban intézem a dolgaimat. Értem ezalatt, hogy a szüleinek hogyan és miképpen kommunikálja a kapcsolatunkat. De hát ismersz kedves olvasó...türelmes vagyok, és ezek a dolgok nem gátolnak meg abban, hogy szabadon élvezzem a vele való együttléteket, a többit meg intézze csak nyugodtan a maga tempójában. Nekem ő a lényeg és nem a szülei vagy a családja, illetve Ők is, mert fontos, hogy ne kelljen köztem és köztük választania vagy örlődnie...stb
A mai mesémnek azt hiszem itt a vége, mert mennem kell...
