Újrakezdés, újratöltés, sorsfordítás, esetleg tabula rasa, ki-ki döntse el magában, hogy számára mi is fog most következni. Én mindenesetre fordítok egy kicsit a sors kerekén, és más üzemmódra váltok. Újra blogot írok....folytatom....
Valahogy azokban az időkben, mikor leírtam mi, és miként történt velem, jobban, könnyebben fel is tudtam azokat dolgozni, legyen az jó, vagy rossz dolog. Sőt, könnyebben és választékosabban ki is tudtam fejezni magam a hétköznapokban, mert rendszeres agytornának tettem ki magamat. Feltűnt ugyanis, hogy az elmúlt 1-2 évben felszínes lettem, nem jegyeztem meg az apró, ám de lényeges információkat...valahogy minden felett elsiklottam, és csak remélni tudom, hogy nem mindenki felett, pláne nem olyan emberek és/vagy lehetőségek felett, amelyek már rég más, jobb irányba terelték volna az életem. Lehet Én ilyen lassú tipus vagyok; és lassan találok rá a helyes irányra; lehet csak a figyelmeztető seggben rúgásokat hagytam figyelmen kívül...ki tudja... lassan bufferelek, ahogy Ancsa barátnőm mondaná :)
Nagyjából egy évvel ezelőtt a sok-sok magam előt görgetett, lenyelt, egymásra pakolt stresszem elkezdett felbugyogni bennem, mint valami fortyogó láva, mígnem kitört...na persze nem olyan zajosan és látványosan, ahogy azt egy vulkánhoz illik :D Csendes gyilkos volt, és alattomosan, de annál hirtelenebbül hátba támadott.
Történt ugyanis, hogy egy szép nyári napon, melyet a Balaton mellett töltöttünk...az autóban hazafelé vezetve, kaptam egy ...hááááát, én nem szeretem ezt a kifejezést, de legyen...pánik rohamot. És szó szerint bepánikoltam ettől az érzéstől. Mint később megtudtam, az autóvezetés a saját életünk kézben tartását szimbolizálja....egyszóval elvesztettem az irányítást. És onnantól kezdve valóban valami más lett úrrá rajtam. A FÉLELEM; igen, igen csupa nagy betűkkel. Zizi lettem, elviselhetetlen, olyan, amilyenné sosem szerettem volna válni. Még saját magamtól is féltem szinte.
Több hónapig érlelődött bennem a gondolat, végül segítséget kértem egy kineziológustól. Ha lehetne eltekintenék most ennek taglalásától, hiszen könyvek százait lehetne írni erről az egzagt tudományágról; és túl misztifikálni sem szeretném. Aki kíváncsi utána néz, elvégre google jó barát ;)
Nagyon sokat segített eddig is és segít a mai napig is a kineziológia, és a családállítás, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, vagy éppen rám találjanak; a gordiuszi csomók a lelkemben oldásra találjanak, és mindezek által fejlődni tudjak, hogy az életem, a lelkem megtalálja a neki rendelt medrét és folyását.
Érzem a változást....felüdítő....
Felüdítő, hogy nem félek beülni az autóba és messzebbre elmenni, mint a munkahelyem, hogy újra vissza tudtam menni az edzőterembe, mert nem parázok attól, hogy mi van, ha rosszul leszek.
Felüdítő, hogy újra elkezdtem élvezni azt, hogy élek...
Tehát ezért a sors fordítás, ezért az újratöltés, és ezért írom majd le újra időről időre, lehet nem nap mint nap, azt, hogy mi történt/történik velem.
Így lesz tehát egy "pina-blogból" mások és saját okulásom, valamiféle segítségnyújtó (talán nem)okoskodás.
Töltsük újra Anaxunamoont...
