reggeli mélázás...

A tegnap éjszaka eseményeinek folyamán vagy annak hozadékaként, ma reggel busszal közelítettem meg szeretett munkahelyemet... Rég volt ilyen élményben részem...minden eshetőségre felkészülve fülemet bedugtam egy füllhalgatóval, amiben épp a busz elindulásával azonos pillanatban, megszolalt a Nothing else matthers című általam nagyon kedvelt nóta.

A téli táj, ahogy kissé lucskosan csöpögő és olvadozó hó lepte be a házakat kerítéseket, fákat...tán még az embereket is - gyönyörű paradoxont alkotott. Valahogy lelassult a világ abban a pillanatban körülöttem, és csak jólesett halgatni, mintha a lelkem ontotta volna bánatát. S talán, mintha még az utcánkban lakó fiú is, aki velem egyidőben szált fel a nagy sárga monstrumra, s éppúgy lógott mindkét füléből valami zene, csakhogy ne kelljen, most még ne kelljen a külvilágot elviselnie - mintha ő is azt hallgatta volna, amit én. Egy darabig elnéztem, ahogy csukott szemmel valahol messze jár, majd én is tovább méláztam a reggeli szürkésfehér belvárosban, mert akkor már ott jártunk, s bizony a valóság is kegyetlen rántással tépett vissza saját igazságainak tengerébe...

Kibaszott UFO

Első blikkre talán azt mondanám ehelyett a bejegyzés helyett, hogy NO COMMENT, de az ember nem siklik el szó nélkül egy ilyen istenverte idióta felett, mint ez a tetoválósrác - Dávid. Az kurvaisten, hogy többet nem megyek a közelébe sem.

Ekkkora bakot régen lőttünk!!!

Úgylátszik ez az én sorsom, hogy egy épkézláb dugást sem tudok már hármasba, mit hármasban, még kettesben sem összehozni...

AZt akarom, hogy basszanak meg végre de istenesen!

Mindennek tetejében még szakadó hó

+

egy defekt az éjszaka közepén a szakadó hóesésben...

ott hagytam, ennnyi...

...tűzoltók...

Egy hirtelen ötlettől vezérelve tegnap este megengedtem magamnak egy kis búfelejtő egészségügyi dugást...

Hát nem tűzoltó a szentem?! Kicsit kezdek besokallni az egyenruhásoktól...

Jó test, jó pénisz, de mégsem volt az az igazi nagy durranás, inkább csak egy kellemes élmény, főleg, hogy hárman voltunk....:) Meg aztán, kicsit kényelmesebbé is tehettük volna a dolgot...mindegy...jólesett ...ennyi!

In memoriam Kocka...

" Lesz egy fiú, kinek nevét titkolni fogod, és, amikor senki sem lát meg is siratod..."

Szeretlek Kocka! Nyugodj békében! Bringázz kedvedre az angyalokkal!

Egy éve, pont ma...egy éve hagytál magamra...már egy éve fáj! És ma különösen...

Egy évvel ezelőtt ezen a napon halt meg az általam ismert legértékesebb ember. Ha küzdésről volt szó, ha oda kellett tartani a másik orcánkat, Ő helyettünk is megtette! És helyre tett engem is mindahányszor nem találtam az utat. Volt, hogy elsodort az élet minket egymárstól egy vagy két hónapra, de az a kötődés és szeretet soha nem szűnt meg... Szerelem volt ez, tisztább és éretteb bárminél, és mikor beteljesedhetett volna Isten elvette tőlem. Még találkoztunk mielőtt meghalt, de ha tudtam volna, hogy elveszítem, szorosabban öleltem volna, hosszabban csókoltam volna, és soha nem engedtem volna el.

30 éves volt... Miért pont őt akarta?!

Némán és hangtalanul sír a lelkem...

A könnyek már csak a megkönnyebbülés...

...baba para...

Az elmúlt hetekben motoszkált bennem egy fura szorító érzés, egy para...féltem.

Habár nagyon jól tudom, hogy a betegségemből adódóan lehetnek, és vannak is problémáim, és a szervezetem mind máshogy és máshogy reagál dolgokra. Megszűntetek egy "problémát" és jön helyette másik. Utálom már ezt a tehetetlen helyzetet, ezt a paranoid érzést, hogy nem tudom valaha képes leszek e gyereket szülni.

Meggondolatlan tettek, véletlen balesetek vannak, nálam is...

Az elmúlt hetek félelme nagyon vegyes érzéseket váltott ki belőlem, de a tegnapi negatív teszttel egy hatalmas kőszikla gördült le a lelkemről. Viszont akkor mi a baj? Mert baj az van...valami nincsen rendben.

Megint orvos, megin tűszúrások, megint valami para....

..ami kimaradt...

Sissi barätném a hétvébén emlékeztetett(egyébként nagyon helyesen), hogy valami kimaradt a blogomban az Èlményközösséni program leíräsäból. Ugyanis, mikor reggel végre elindultunk, hív minket Sarkady Lívia kisasszony, a mesterfodräszok gyöngye, hogy ajajajajaaaajjjjjj, a pénztärcäja otthon maradt... Még csak Györböl kifelé tartottunk, és pont a környéken järtunk (szerencsés idözítés...), bementünk. Miutän a 10. percben KisAncsa még sehol nem volt, és féltünk is kicsit, hogy elnyelte a häz vagy Märia néni...elkezdtünk talälgatni, hogy valójäban hol is hagyhatta Lívicske a pénztärcäjät. Két fö iränyvonal volt: 1. a kocsiban van valahol; 2. a hatalmas täskäjänak mélye relyti...
Kisvärtatva KisAncsa jelent meg a häz ajtajäban egy nilon täskäval(helyesebben egy Späros nilon täskäval) és némi kézpénzzel. Ès némi röhögéssel teli felhäborodässal az arcän... Kiderült, hogy a kocsi ülése alä csúszott be az a fränya pénztärca.
A többi néma csend...

"Élményközösség"

Kisért a múlt...vagy talán dühít...?

Tegnap este Szentivánon dolgoztam, házhoz mentem egy vendégemhez. Ha Szentivánra kell mennem még mindíg elszorul a szívem. Főleg mikor elmegyek "abban" az utcában. Mindíg eszembe jut a ház, az életem, Tomi. Valahányszor rá, rájuk, a múltra és jelenre gondolok, megborzongok és rettenetes maró DÜH fog el. Tegnap arra jártamban eszembe jutott ismét és azon agyaltam, azon a pár méteren (szinte a másodperc töredéke alatt suhantak ezek át agyamon), hogy megtalálta a maga foltját, és milyen együgyű boldogságban élhet az ordenáré terhes nőjével. Akkor aztán eszembe jutott az "anyósom", hogy szegény mit élhet át. Őt tényleg szerettem, jó ember, és nem ezt érdemelné a fiától. Meg, hogy vajon mit szólhatnak a faluban, hogy jaaaj Tomikám végre gyereked lesz, de hogyhogy nem attól a városi jánytól... hallom fülemben csengeni a szomszéd Ilonka néni szavait... még mindíg ráz a hideg, és most, hogy írom e sorokat is mar belűlről valami...és látom magam rohanni, szaladni, menekülni...el onnan, el...!

Nem akarok többé együgyű boldogságban élni....

Én Boldog akarok lenni...

Én Elégedett akarok lenni...és Kiegyensúlyozott akarok lenni...és mindent megtehessek, amit Akarok, és ami lenni akarok...!!!

...dolog elleni erőszak... (rendőrségi objektum LOL)

...mindenesetre az én "dolgommal" szemben is követhetne el valaki némi (vagy nemi?) erőszakot...hihihi

A viccet félre téve a Pesti kiruccanásunk nem minden aspektusában volt tökéletes, és a tökéletes nap megkoronázásaként nem Danival találkoztam, hanem meglátogattuk a 6. kerületi rendőrkapitányságot...na de minderről kicsit később...(dolgoznom kell) tehát folyt köv.

Folytatása következik (11.12.)az alábbiakban...

Mi árnyékolhatta be a tökéletesnek vélt kiruccanásunkat? Hogyan is kerültünk a 6. kerületi Rendőrkapitányságra? Miért akartak onnan is kidobni minket? ...Kedves Olvasó! A választ megkaphatod, de át nem élheted azt a katarzist, amit csak mi, az élményközösségen belül vagyunk képesek, föléhelyezve Magunkat mindennek, ami átlagos. És ez nem holmi túlmisztifikálása a dolgoknak...szimplán idióták vagyunk a szó legszorosabb és legjobb értelmében.

Sissancsom autóját feltörték még a Syma csarnok előtt, amit mi természetesen csak órákkal később vettünk észre, miután kényelmesen, emelkedett hangulatban megvacsoráztunk, majd vásárolgattunk egy picurkát. A Westend "csigás" (számomra kevésbé élvezhető) A2 parkolójába visszatérve, csomagjainkat beraktuk a csomagtartóba, mikor a Sissi észrevette, hogy valami hiányzik. A sport táskája. Most kérdem Én: ki a francnak kellenek a ruhái?! Értem én, meg minden... de ha végiggondolja az ember...oly bosszantó... és igen, érhetett volna sokkal nagyobb kár is minket...etc. etc. etc. Bla-bla-bla és hasonlók. De ez megmérgezte azt a csodás napot! Innentől kezdve rendőrség stb. Felvették a helyszínen az adatokat (még jó, hogy a fügevodkát nem vitték el, a rádió meg úgyis ördögűzésre szorul...), aztán kérték fáradjunk be velük a 6. ker. r.kap.-ra, amit mi készségesen megtettünk. Az egyik rendőrbácsi kifejezetten helyes és normális volt, kis cuki fiú... :) Beérve várakozás...helyszinelés stb, várakozás... jegyzőkönyvírás stb, várakozás... és off. Viszonylag hamar úgy másfél óra leforgása alatt végeztek is mindennel. Mindeközben mi megpróbáltuk elfoglalni magunkat. KisAncsa és Pilla kint várakoztak a kocsiban, Én meg bekísértem Sissit, mert félt, hogy rosszul lesz idegességében. Aztán közben egy rendőrsrác (no stres) szólt, hogy a csajokat betalálták valami hajléktalanok, akkor behívtuk Őket is...és most mit vársz mit mondjak, nem szeretünk unatkozni, így hát beszélgettünk, nevetgéltünk, olykor saját nyomorunkon, hogy hogyan lehetünk mi ennyire szerencsétlenek. Egyszer csak jött be valami mogorva agyatlan, agyoniskolázott fasz, és lehordott minket, hogy ez egy rendőrségi objektum és viselkedjünk, mert ejnye bejnye meg miegymás...tényleg??? Te ki a geci vaaagy??? Mi továbbra is jól szórakoztunk...

...és természetesen egy élmény voltunk! :D:D:D

Élményközösségi program...

A szombat délutáni indulás Simon Tibornak köszönhetően eltolódott először estére, majd másnap reggelre... Köszi!!! (erről nem írok többet, mert csak felidegesítem magam) Sőt, mondok mégjobbat, mindennek köszönhetően eltervezett programjaink jelentős része dugába is dőlt, suttba ment, elmaradt...és még ragozhatnám. Pedig a Bodys kiállításra nagyon kíváncsi lettem volna :(

Így hát vasárnap reggel 9 órakor nekiindult a kiccsalád egy része, hogy meghódítsa a nagy Budapestet, betámadja a Beauti kiállítást a Syma Rendezvénycsarnokban, megnézze Lívicskét mit alkot a színpadon, és még sok sok rengeteg tennivalónk akadt...java részben páváskodni valónk volt :)

Bevásároltam sok szép dologból a kiálításon, csináltattam fogékszert, amit már régóta szerettem volna, és alapjában véve jól éreztem magam. Valahogy leszartam és nem törödtem azzal, hogy mi mennyibe kerül, csak megvettem azokat az anyagokat, melyek tetszettek.

A kiállítás után el akartunk menni az Avocado-ba, mert nekünk az jááár. Hát nem zárva van vasárnap az a hülye étterem!!! Mindegy, láttunk útközben egy jó olaszt, ott fasza lesz...

Nagyon hangulatos és igényes hely jó árakkal, isteni kajákkal, csak ajánlani tudom bárkinek. Természetesen hoztuk a szokásos formánkat, időközben csatlakozott hozzánk a Petra is. 5 HP ott visított és szakadt egy olasz étterem közepén. Nagyon jól éreztük magunkat. Kifelé menet a pincérek meginvitáltak legközelebbre is, merthogy egy élmény voltunk.

Folyt... a következő bejegyzésben...

Dani

Hogy miért, miért sem Dani jelentkezett. SMS formájában "örvendeztetett" meg ama néhány sorral miszerint szeretne beszélni velem, és mit csinálok szombat vasárnap. Megírtam neki, hogy élményközösségi programon veszek rész (a kiccsaláddal lazítok) és feltehetően vasárnap este jövök meg. Kérte, ha tudunk, találkozzunk vasárnap este.

Hát nem is tudom... Mit is gondoljak az egészről... Mert egyfelől magyarázattal tartozik, és elvárnék némi őszinteséget, ahogy már az elején megbeszéltük... Másfelől meg lehet nem vagyok rá kíváncsi már csak dacból sem. Nem tudom még hogy alakul, mindenesetre nagyban befolyásolja ezt a Pesti kis kiruccanásunk is, mert miatta nem fogok hanyatthomlok haza szaladni, és haptágban várni, hogy mit óhajt mondani.

Hogy dühös vagyok...igen... nem szeretem, mikor hülyét akarnak csinálni belőlem. Volt már természetesen, akinek sikerült, de nem Ő lesz a következő. És végtelenül dühit a tehetetlenség a sajátom és az övé is.

Majd hétfőn elmesélem mi lett a történet vége!

Élményközösségi program várható...

Jajj, de félek!!!


Ezen a hétvégén élményközösségileg Budapestre megyünk lazulni, kirándulni, csavarogni, bulizni...ki-ki nevezze annak, aminek akarja...jólérezni magunkat. Bevesszük Tibor barátom albérletét és kialakulunk. Megnézzük a Bodys kiállítást, majd ellátogatunk a Beauti-ra, ahol nem mellesleg Lívicske is aktív résztvevőként lesz jelen. Konferálnia is kell egész nap, amitől persze be van tojva rendesen :)


Ergo... élményközösségi program leírása várható...

N.

Nem nevesíteném hétfő esti randevous-mat. Még nem tudom érdemes e.

Kellemes este, kellemes ember, kielégítő sexuális élmény... Egyenlőre elegendőnek vélem az információ közlést... :)

Dani

Elegem lett abból, hogy rád várjak. Elvileg őszinték vagyunk... Lassan rá kell jönnöm, hogy az őszinteségemért cserébe csak hallgatásokat kaphatok, mert az emberek nem merik kimondani saját igazságaikat.
Undorító dolog egy ostoba baleset mögé relytőzni, és meg sem szólalni, kétségek között hagyva engem.
Érdekelt volna mit hozhatunk ki ebből a történetből mi ketten...
Most már késő....

Véletlenek vannak...és véletlen vagy nem véletlen be nem teljesedések is.

Nos... Mit is mondhatnék... Valószínűleg nem én leszek a Delfoi jósda soron következő tehettséggel teli reménysége. Az elmúlt hétvége eltelt anélkül, hogy Ádám megérkezett volna, hogy meglátogasson minket. Ennyivel rövidre is zárnám a történetet, mert nem mennék bele átlátszó sms-ek taglalásába, üres ígéretek kivesézésébe. Gondja baja...Övé!

Mi mindenesetre megoldottuk a hétvégén általa bekövetkezett űr kitöltését. Péntek - szombaton buliztunk egy nagyot nem is egyet kettőt. Majd a hajnalig tartó ivás (már aki) és tánc után az ágyunkba bezuhanva, szinte egész nap aludtunk, vagy csendesen elszenderegtünk mindanyian, ki - ki saját otthonában.

El offolgattam ezen a hétvégén, kellemesen elfáradt testemet az ágy úgy ölelte körbe, mintha sosem akarná elereszteni, mintha beleolvadván, egy férfi testében merültem volna el. Vannak érzések, melyeket az agyunk generál álmok, meleg dunyhák ölelésének hatására, de sajnos ezek hamis ábrándok, melyekből felébredve fogad a valóság, ami rideg és arculcsap, majd'hogynem kiröhög és ocsmányul leköp.

Utálom ezt az érzést, nyomorultá és keserűvé tesz. Rájövök hogy hiányzik valami...