rögtönzött összefoglaló jelentés egy éjjel...

Nemrég értem haza...nagyon éhes voltam, hiszen ma alig ettem valamit, s erre tulajdonképpen csak a Pálffy teraszán ücsörögve döbbentem rá. Szokásos kedd esti kiccsaládi vacsi volt, szokásos kellemes társaság, langyos késő esti idő... Visszatérve az éhségre,a végére már annyira marta a gyomrom, hogy kicsit a hanguatomra is rányomta bélyegét, ahogy egy-egy szúró görcs kínzott belül. Hazaérve aztán nem szerettem volna túl nagyot "bűnözni", ezért egy jó nagy bögre kakaót hörpintettem fel.

Napok óta készülődik bennem a bejegyzés, és annyi volna a mondanivaló, hogy nem is tudom igazán hogyan fogjak bele.

Kezdjük talán így: nyuszifül az üben...nem, nem elírás, kedves olvasó...ez az Adrel - szótár legújabb kifejezése. Kissé részeges, kissé kótyagos, de Adrelünkké. A szombat éjszaka leltárját töbféleképpen is meghatároznám. mennyiségi szinten csak ennyit mondok... nagy mennyíségű pia tűnt el lányok és fiúk garatában, de ez talán nem is hat az újdonság erejével. A társaság nagy része nem szeret ilyes buikban szomjasan tengődni. Finomra sikeredtek a kolbászkák is az izzó faszén felett, melyeket Zolikával tüzeltünk fel korábban a megfelelő hőfokra. Szépen parázslottak, de csak hamu maradt belőle, ahogy a kolbászkákat is mindannyiunk valami érdekes salakanyag formájában adtuk azóta vissza az anyatermészetnek de, hogy mindenki számára érthető és világos legyen: már rég kitettük a bulikakát) :):):)

Mint ahogy érdekes sorsra jutott a pia is az erekben, a fejben... Adrel némi kolbászkával egyetembem még aznap éjjel viszontláthatta egy részét, s még tán köszönhetett is volna neki, hogy Helllóóótokkk, ha nem lett volna még mindíg mégoly kótyagos. Reggel aztán gondosan eltakarította a nyomait is.

Hangulati mércét is állíthatnánk...de nem teszem, mert a hangulat a szokásos volt, s bár csökkentett létszámmal voltunk jelen (Petrának ezennel utólagosan igazolom távollétét, mert az egyetlen általam elfogadható mentséggel élt távolmaradását illetően, ezpediglen: úgy megbaszták a hétvégén, mint a lovat), a buli jól sikerült, a kert romokban...az a tipikus tájkép csata után hangulat...:):):)

Adrelemet gondosan ölbevettem, felvittem aludni, átöltöztettem, mintha csak a KisLinát ötöztettem volna... Nyugovóra tért lassan mindenki...ki-ki a saját álmába zuhant.

Balaton rulez...

"Oh jajj úgy élvezem én a strandot, mert ott annyira szép és jó, annyi vicceset látok hallok, és még Bambi is kapható..."

És valóban így látom...ilyennek a Balatont, egy kislány szemével, valami édes romantikával...újra és újra átélve a gyermekkorom...ahogy kislányként is...ott ugyan azon a strandon, ahol akkoriban is mindig...és tudom nem csak én vagyok ezzel így. KisAncsámnak is sokat jelent a csopaki strand. Napoztunk és pancsoltunk sokat, ettünk főtt kukoricát, matraon ejtőztünk és bohóckodtunk, frizbiztünk a vízben...élveztük.

Nemsokára újra megyünk, de addig is élénken élmajd emlékeink között, ahogyan egy pillangócska környékezte meg először KisAncsát, majd a Pillát is,a kezükre, vállukra szált...szép volt...kék. Pilla meg is szaglászta a kis pillangót. Aztán csak úgy...elreppent...

Ahogy a nap is, nagyon hamar, a nevetésekkel, a dumákkal, csacsogásokkal....

Egyvalami, pontosabban egyvalaki hiányzott...

Még sosem voltama balatonnál úgy, hogy szerelmes voltam... úgy, hogy a másik fél is azt a gyengédséget adná, amit én...úgy, hogy ugyan az jutott volna eszébe a Balatonról, ami nekem.

De talán majd most...

Egy harmincas nő...

Egy harmincas - inkább csak a harmincadik évét épphogy csak elkezdő - kívánatos meztelen nő fekszik az ágyon, valahol a városban, pontosan tudja hol, és pontosan tudja, hogy csak a karját kell megmozdítania valamely irányban, és a kedvest is meglelné maga mellett...azt a fiatal férfi testet, ami felizgatja. Könnyed, szinte légies és üres...az imént ébredt szendergéséből egy telefonra, hisz az élet elől nem bújtatták a teljesen lehúoztt redőnyök...azok csak a hajnallal szemben óvták meg.

Este és éjjel a kedves többször is sokáig kényeztette őt, és most, ahogy felébredt látta csupán, hogy a test mellette, az oly sokat ölelt férfi test, nyugtalan forgolódik...meg kell nyugtatnia, érzi, hallja a gondolatokat, tudja, hogy most kell neki valami erő, hogy elrángassa őt oda, vissza a szép női test mellé, az üres lötyögésbe, az izzó vágyba. Szinte megvadultan csókolja, harapja a vállát, de csak nagysokára hallja csillapodni a gondolatokat. Teljesen talán sosem tudja elhallgadtatni vagy kikapcsolni az olyas tekervényeket, melyek ártólag és rombolólag hatnak rá. Szeretné egyszer teljesen kirángatni az önsajnálatból, a magatehetetlen önvádakból, a keserűség és fájdalom hálójából...hogy az a férfi az lehessen, akit ő lát....hogy az a férfi úgy alkothasson maradandót a vilg számára, hogy közben szabad...szabad a lelke...szabad a szelleme...bátran szárnyalhat bármily költői magasságokban, vagy egy nő testén... ...vagy nélküle... mindörökké.

Ahhoz, hogy nagyok lehessünk és megmaradjunk az örökkévalóságnak, nem kell világ fájdalmát hátunkon hordanunk, nem kell Radnótisan meggörnyedt szoborként szembenéznünk az 1-es főút forgalmával, nem kell sínekre hajtanunk a fejünk, nem kell nyomorultul éreznünk és nem csak a nyomorúság szülte képeket megírni... Én nem akarok Lédaként, Csinszkaként, tökmindegy melyik nyomorult költő melyik nyomorult szerelme, szeretője, be nem teljesült vágyaként végezni. Lehet, hogy van most bennem némi dühvel vegyes tehetetlenség, nem tudom... erőből írom e szavakat és tudom, hogy lehet kicsit bántják is ezek a szavak a kedvest. Nem ekarok fájdalmat okozni neki, hiszen nagyon... De nem értem ki/kik és mikor ültették el a keserűség magvait benne...én gyökerestül tépném ki ezt a szemetet onnan. Kigyomlálnám, hogy írmagja se maradjon. Úgy szeretem, mikor nevetősen csillognak a szemei, amikor vidám, amikor mosolyra nyílnak ajkai, amikor csókja közben is érzem mosolyát...

Nem tudom valaha sikerül e szabadá tennem testileg...lelkileg...gondolatilag. De azt tudom mellettem megvan ennek lehetősége... A tegnap éjszaka nagon jó volt, és vággyal teli...olykor csak egy csókjától a végletekig felizgulok...

lépések

Nem igazán tudom leplezni az örömöm, de tudod nem is nagyon akarom. Szeretnék végre nyíltan örülni annak, ami van... (neki)

Tegnap este szeretkezés után, miközben pihegve fújtuk a füstöt a szúnyogokra, tettem egy megjegyzést és az erre adott válasz őszintén meglepett...nagyon bambán bután nézhettem, mert rögtön el is magyarázta és el is mesélte mi törtrént, és mi a helyzet most. Leegyszerűsítve a dolgot és kisarkítva: nincsen Veronika. Pontosabban én tudom jól, hogy számára ez még egy nagy meccs lesz, hiszen nem olyan egyszerű "megszabadulni" néhány év kapcsolatától. És nagyon remélem, hogy ez valójában is így van, hogy nem csak azért mondja, mert diplomatikusnak tituláltam egy tegnapi e-mailben. És töredelmesen bevallom, én is félek attól mi lesz ezután... (csak jó dolgok)

A szúnyogcsípésekből, már csak néhány pirosló folt maradt csupán, a viszkető érzést lemosta a zuhany és elcsillapította a hűs paplan ölelése...ami megmaradt, az a tegnap éjszaka, és az érzés, ahogy szeretkezve öleltük, martuk, haraptuk, csókoltuk egymást.

Szitásdomb

csak könnyedén...

A tegnapi szombat teljesen átlagosnak indult, s aztán elszabadult a pokol. Koraeste elkészülődtem, felpávásítottam magam, találkoztam a Dánielemmel, nehezen engedtem el, szívesen magammal vittem volna, de még nem lehet...majd...talán...ha ő is akarja...

Tehát kiperdültünk a Dobosba, s szép lassan megérkeztek a többiek is, nagyon finom rákocskákat ettem, fűszeres vajban párolva, újhagymával...hmm, fincsi volt. Na, vacsora után aztán elszabadult a hangulat, betettük az Ancsám álltal újonnan elkészített cd-t, és totál hangerővel énekeltük kedvenc számainkat. Táncoltunk sokat, hülyültünk, kialakultunk, a többiek ittak is, és jó volt...egy könnyed buli, egy nem tervezett lelazulás, egy nem erőltetett minden alkalom jó alkalom felkiáltással elintézett lerészegedés :)

...aztán még jártunk erre, meg arra, és ránkvilágosodott...és jöttem vissza már egyedül Győr felé, és ott az országúton, jöttem a napfelkeltében reggel 5 órakor és a mező, a szántó, a búza és kukorica táblák sora felett a pára, úszott sűrűn a levegőben itt-ott átkúszva az országúton is, hogy a megfáradt utazó mint egy kapun átléphessen az itt-ből az ott-ba.

...és könnyeddé váltam ma délután is, mikor a nehéz és fájós ébredés után, a zuhany után, a jégkrém után, ott a benzinkúton a kitárt ajtajú autóban ülve a kedves ölében és karjaiban feküdve, egy hűs fuvallat és a kezei álltal símogatva. A csóktól,az érintéstől, a tüzes érzéstő, ami egyre jobban lobog mindkettőnkben...a vágyakozás és megkívánás......és most itt ülök a kertben, ugyan azzal a játszi könnyedtséggel írom ezeket a sorokat és szintehangtalan siklanak ujjaim a laptop klaviatúráján...

csak könnyedén...

mert megérdemlem :)

...tudom...és értem...és érzem...és kell...és akarom
csak mert
vagy, mint az ismert szépségipari termék reklámjábnan: mert megérdemlem :)
Odakint az udvaron rengeteg a szúnyog, úgyhogy bemenekültem ide a szobába..különben is anya kiabált, hogy késza frissen sült bagett.
Itt ül mellettem a kicsi Linám és szépen csendben szombat délután elfalatozgatunk...
én nemokár másból (másvalakiből) is falatozhatom... :)

Telehold

Reggel, munkába jövet megkívántam a Mc Donalds féle reggelit, forrócsokival... Az irodába beérve, elindítottam a gépemet, elkezdtem olvasgatni a mail-jeimet és közben iszogattam a már említett forrócsokit. A blogját megnyitva és látva a legfrissebb bejegyzés címét, majdnem kiköptem az italt, merthogy a bejegyzésének címe azonos volt az általam elgondolttal. Már az éjjel eldöntöttem, hogy bizony ezzel a címmel fogom illetni az éjszaka történteket, csak már oly végletekig fáradt voltam, hogy nem írtam, és a frissen átéltekbe inkább bele szrettem volna aludni.

Nem voltam biztos a tegnap estében, hogy itt van e az ideje, de bíztam benne, tudtam, hogy erre vágyik, csak valahogy az önbizalma tartja vissza. Amikor azt mondta, hogy azt csinálunk, amit akarok és oda viszem, ahova akarom, és nyugodtan tegyem ki az indexet jobbra, már tudtam, hogy nem lehet baj. Nem szeretek semmit kényszerből csinálni és mást sem kényszerítek semmire, de éreztem a csókján és a bőrén át, hogy akar engem, de rettenetesen fél.

Felmentünk hát, az ágyra huppantunk, s betettünk néhány számot, hadd szóljon...

Szívesen találkoznék azzal a lánnyal, aki elűltette benne ezt a sok butaságot, önnmagával szemben és a szemébe nézve csak annyit mondani, nincsen igazad!

Tudja jól, hogy sok fiúval volt már dolgom, és azt is tudja jól, hogy az összestől együttvéve nem kaptam ennyi gyengédséget, mint tőle egyetlen óra alatt...

Ölelt és csókolt és vágyott, és én hagytam, hogy a saját útját járja...felfedezte a testem, de éreztem, hogy fél önmagától, s ezért vagy másért, nem tudom első nekifutásra nem volt sikeres. Hallottam, ahogy vadul zakatolnak a gondolatok a fejében, és hallottam akkor is, miközben próbált az "enyém lenni".

Reszketve feküdt a karjaimban, szorosan öleltem, míg megnyugodott, és tudtam és ismertem a félelmét, mert a bőrén át átszivárgott belém, hogy érthessem... pedig én szeretem a testét, a szép formás fenekét, a vállait, a száját a hátát, a kezeit... mindent (ismételten: hogy a rosseb enné meg a Veronikát!!!)

Kiment, jó hideg vízzel megmosta az arcát, és teljesen megnyugodva tért vissza mellém az ágyba. Jó volt a hűs szája, jó volt a hideg érintése, ahogy újra elkalandozott rajtam, és talán valamelyest ki is kapcsolt, mert nem hallottam olyan hangosan zakatolni az átkozott fogaskerekeit. Csak arra tudtam figyelni és csak azt tudtam érezni, hogy mennyire jó, amit tesz velem...és élveztem...és nagyon hamar... Nem szoktam ennyire hamar... (igaz nem egyszerre sikerült, de lesz ez még jobb is)

Még talán saját magamon is meglepődtem...nálam általában ennél hosszabb idő, hogy eljussak a csúcsra. Vagy csak már ennyire kívántam volna? Nem tudom...de azt tudom és nem győzöm hangsújozni, hogy nem kell hú de milyen mutatványokban parádézni, érezni kell a testem. Na jó, nem ragozom itt napestig... elsőnek nagyon jó volt.

Jah, és azon meg aztán nagyon meglepődtem, hogy elkezdett fantáziálni arról, hogy mit szeretne még velem megtenni...ééés egyezik az ízlésünk. Nos, ha (hogy is szokták mondani?) beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor ez még csak jobb lesz, és akkor...

...utána, mint két bakfis lődörögtünk még a városban majd egy órát.

Én nem tudom olyan szép szavakba foglalni mindezt, mint Ő...csak azt tudom, szép és kerek este volt, mint a telehold, ami végigkísért minket, és csak hazafelé menet vettük észre, hogy mosolyog ránk.

Egész nap olyan de ja vu-m van, hogy hihetetlen, mintha előző életemben ez már megtörtént volna velem, és olya könnyed vagyok...és olyan érzésem van, hogy ez a boldogság féle érzés most állandó marad...

Egy estém veletek...

Tegnap este valahogy az egész társaság punnyadt volt, le voltunk eresztve, mint a másnapos lufi, melyet a gyermekek kapnak a majálison. Talán a front volt az oka a hangulatunknak, talán attól voltam én is olyan komor tegnap. Hisz a migrén is betámadott tegnap kétszer is és folyamatosan, s mint aztán kiderült ezzel nem csak én vagyok így. Drága Ancsám is kétnapja küzd megint a melkasán ücsörgő gonosz kis kobolddal, Gingilla feje is majd szét ment, Adrelünket megviselte Jacko temetésének élménye, melyet a TV-ben látott. Myke-m csak az ilyenkor szokásos nyűgös hisztijével volt jelen, mert különben is ki a gecik vagyunk mi??? Birgit tartotta magát valahogy, hisz nekik kis virágocskák vannak a feje fölött :)

Munka után találkoztam Dániellel, és arra az időre meg is szűnt fájni a fejem...nem arra figyeltem, mert egy fejfájásnál fontosabb az, hogy átéljem az érintését. Vacsi közben, ahogy közeledett a vihar, villámlott és fújt a szél, megint éreztem azt az egyre erősödő és lüktető fájdalmat, ami szinte a koponyacsontomat veri belűlről. Hazaérve aztán bevettem egy fejfájás csillapítót a szokásosból, tettem-vettem, majd mély álomba zuhantam.

Mostanában érdekes, de úgy alszom, mint akit leütöttek...nem emlékszem, hogy álmodnék, nem tudom felidézni. Pedig jó kis álmaim szoktak ám lenni, néha nagyon valóságosak, illetve annak ható álmok. Amiket nem szeretek, azok az erotikus álmok, de csak is azért, mert álmomban sosem elégülök ki és ébredéskor szinte fizikai fájdalmat érzek, és fizikai hiányt miatta. Nem tudom miért lehet ez így...az agyunk vagy a testünk csap be minket ennyire? Ha igen, miért? Érdekes felvetések, melyekre egy biológus nyilván azonnal egyszerű válasszal él. De én csak annyit érzékelek belőle, hogy nem jó :)

Baljós Kedd

Tegnap este beszélgettem KisAncsámmal. Sajnos félreértésre adtam okot... nem volt szándékomban és nem magyarázkodom, de TInagyon fontosak vagytok nekem, miért okolnálak...csak sok szar jött együttesen össze...ennyi

Egyébként meg egy nagyon fontos dolgot kihagytam a blogbejegyzésből, az pediglen az Adrel szülése, miután családi idillt alkottak a Myke-val. Videóval is megörökítettem, ahogyan nyögdécselve, sikítozva, önkívületben megszüli első, majd, annak elhalálozása után második lufi gyermekét...sajnos e második is elpusztult egy cigaretta által. A boldog család így szétomlott, a videó is leállt. A csodásító tömeg (mi) szétszéledt.

Készültek táncos videóklippek és fénykép is pár darab, de az este vicces jelenetei leginkább emlékezetünkben maradnak meg. A nagy nyelvújító Adrel beszólásainak nagy része is elsikkad általában az éjszaka sötétjében...

Marha lassan telik a mai nap, hihetetlen...

Mostanában rossz előérzet is gyötör, az a furcsa szorító érzés van megint a gyomromban, de nem tudnám megmondani mivel kapcsolatos. Talán ez a jó, ami a lelkemben történik, ez készít fel valami sokkal rosszabbra...nem tudom. Nem akarok már rosszat, nem akarok már nyűgöket...elég volt!!! Csak élni szeretnék végre normálisan, boldogan. Miért kell valami jó után mindig olyan sok szarságnak történnie?! Kívánom, hogy csapjon be inkább az előérzetem!!!

Ületésnapomra

29 éves lettem én...ajándék e költemény.... Na jó nem, nem vagyok én híres verselő, hogy magamat ilyesmivel fejezzem ki. A csecsebecsék és az ajándékok stimmelnek ugyan, hisz megkaptam, amire vágytam.

Köszönök szépen mindent! Szeretlek benneteket!

Mit is írhatnék...leéltem majd 3 évtizedet, emberek jöttek mentek, voltak kikkel azt hittem örökké úgy lesz, és már talán nevüket sem tudom, vannak kik a távolból is itt vannak velem, vannak az életemben, a jelenemben itt lévők, és vannak kikre már csak egy gyertyával emlékezem. Azt kívánom örökké tartsanak azok a percek, mikor boldog vagyok, azt kívánom sose foggyon el :)

Buliztunk is...elég nagy ferdítés lenne azt állítani, hogy oltári buli volt, de buli volt. Őszintén szembe tudok nézni a ténnyel, hogy bizony nem éreztem felhőtlenül magamat, bár úgy kellett volna. Nem volt gyertyám, hogy egyetlen mozdulattal elfújjam az addig történteket...nem volt gyertyám, hogy egy kívánsággal legyintve nevethessek mindenen, és nem tolt gyertyám, hogy egyetlen kívánsággal azt kérjem, tartson örökké a szeretet. Legszívesebben a világból száguldottam volna ki, tövig nyomva a gázpedált. De legalább is Tatáig biztosan elmentem volna,, hogy ott a tó partján őbenne bújjak el a világ elől. Nem, nem a korom miatt. Hanem, mert számomra fontos emberek nem voltak ott... hanem mert számomra fontos emberek civakodtak... hanem mert egyszerűen szar volt az egész. Valahogy semmi nem akart működni. Mostanában nem mennek ezek az előre megtervezett bulik, csak a spontán kertbe kiülős elmenős beülős bulik, aminek a végére sikerül aztán undorítóságaink újabb fokait elérni... Ilyen, hogy 3-kor vége legyen a bulinak, és hazamenjünk??? Talán majd bepótoljuk Adrelnél a kertben egy szép nyári estén-éjszakán.

csecse...becse és Jackó emlékest.

Tegnap este, mikor hazaértem, hirtelen vágyat éreztem arra, hogy felhörpintsek egy bögre jó hideg kakaót, és nem érdekelt, hogy a "Gestapo" kisasszony mit szólna hozzá. Álltam a szekrény előtt és a bögréimet nézegettem, válogattam. Ja, nem nodtam volna még, hogy bögremániás vagyok...imádom a bögréket...a kicsit, a nagyot, a simát, a színeset, a figurásat...olyan ez nálam, mint Gombóc Artúrnál a csokoládé. Bármikor, bármilyen bögrével, mosolyt lehet csalni az arcomra. Tegnap este ahogy válogattam, néztem sorra őket, van sok olyan, melyekhez egy-egy emlék fűz, aprócska történetek kötnek. Végül választásom a Sissi-től Valentin napra kapott csibés bögrére esett (a valentin napot egyébként nem szeretem, nekem túl hamis, és egyetlen ember vagyok hajlandó olyankor meglepni, és az a Sissi, mert mi a barátságunkat ünnepeljük ilyenkor kimondatlanul, törvények és megszokások nélkül)

Szóval ittam egy bögre jó hideg kakaót a csirkés bögréből és elbújtam az ágyikómba, hogy végigfuttassam agyam tekervényein a napot.

Találkoztam a Dánielemmel, igaz csak röpke időre, de az is nagyon jó volt. Valamiért kicsit szédültek voltunk...talán az idő, talán csak a másik puszta jelenléte tesz minket kicsit felszabadultabbá...nem tudhatni :)

Aztán kimentünk Dobosba, ahol Birgit nagy elánnal elmesélte, hogyan kezdeményezett új "pasijánál" vagy hogyan provokált ki újy "pasijánál" előre lendítő lépéseket....:) na jó ez így túl bonyolult....simán lesmárolta :)

Adrelnek természetesen mindehez volt megjegyzése is, miszerint akkor most virágok vannak a feje fölött - nem felhők, az más (by Adrel) Mindehhez a későbbiekben hozzáfűzte, hogy: hülye vagyok, de igaz vagyok (by Adrel)

Majd miután természetesen porondra kerültem én is, Myke-m ragyogó arcal, de a tőle megszokott stílusban közölte, hogy Kicsiiiim, az igaz szerelem, a kézpénz - úgyhogy csórót nem választok (by Myke)

És még mielőtt az estének végeszakadt volna, de még a rengeteg Jacko szám és irdatlan idiótán táncolás előtt, a többiek ettek némi édességet (jah, egy egész ovodáscsoport is cukorbeteg lett volna tőle), palacsintát és csúsztatott banánhéjat. Mondom, hogy szemétség ilyeneket enni előttem,mire Adrel, felháborodottan rámszólt, hogy még mit nem aranyórát láncostul? pffpffpfpfpfpfpfpfpfpfpfpffffff

ENNYI

operett :)

Olvastam a blogját.....amit írt fura melegséggel töltött el, és már nyúltam is az egér után, be is ixeltem a jegyeket...de nem tehetem, Önhatalmúlag nem...nem dönthetem el egyedül, hogy na akkor ezt megnézzük együtt ekkor és ekkor. S bár van egy olyan időpont, ami pont jó volna...:) Így hát visszavontam a bejelölést, és bár valóban jó volna vele együtt megjelenni az Operett színházban és megnézni az előadást, nem kerekedhetek felül rajta és ezt nem irányíthatom... Hogy meglepjem vele? Eszembe jutott, de olyan sok még a ha és a majd a "kapcsolatunkban", hogy ez nem lenne fair.

Tegnap este hihetetlenül jól éreztem vele magam, el tudtam volna benne bújni reggelig, a vére lüktetését hallgatva, erőt merítve belőle a következő naphoz...

Ja Adrelnak riválisa akadt személyében, ugyanis az egerek és azok itatásával kapcsolatban neki is érdekes szóösszetétel hagyta el a száját, miszerint minek sirassam az egereket...

Az persze már mellékes, hogy az egereket nem etetni és siratni kell, hanem itatni....de mindegy :):):)