Jogász másodszor....

huhhhh, a mai nap...hát hogy is mondjam...nőknél ezt minek mondják?...kanos voltam :)

Annyira kivoltam, hogy a délelőtt folyamán két masztin voltam túl. A második után eldőntöttem, hogy beadom a derekam a jogásznak, akivel nem sokkal korábban egy önbizami sexben volt részem, s aki azóta is fűz egy következő menet reményében. Nem éppen álmaim netovábbja, de a jelen helyzetben, gondoltam tűzoltásnak nagyon is jó lesz...tekintve, hogy a lelkészt ilyennel már nem "zaklathatom", hiszen fél attól, hogy azzal, hogy megdug bánt engem...mindegy is, mert ezt a kérdéskört már kiveséztük....

Nem maradt tehát más, írtam egy short message-et (sms-t), hyogy mi lenne, ha... mondanom sem kell, boldogan ugrott csettintésemre...

Azt azért nem mondom, hogy kielégültem minden szinten...inkább csak, ahgy mondani szokás, "lehugyoztam a tüzet" :) :) :)

SK

Miért ver engem az élet ilyen istenbarmaival, vagy én már nem is tudom minek nevezzem ezeket a pasikat, srácokat, fiúkat....mittudom én. Sokszor elgondolkodom, hogy egyáltalán hogyan gondolják....

ÁÁÁÁÁÁÁÁ....suszter, maradj a kaptafánál...megmaradok magnak...nem kell senki...nem kell senki, amíg nem ő lesz az.

4

Pontosan 4 hónappal ezelőtt reggel fél 8 előtt pár perccel megcsörrent a telefon, s engem, mintha kilövött volna magából az ágy, rohantam át anyu szobájába, ahol ő már felvette a telefont, néztem rá, ahhogy halálra vált arccal hallgatta, mit mond a vonal másik végén egy női hang, mejd megkérdezte mit kell tennie, elköszömt és letette...elmondta, hogy apa meghalt...hajnalban, 4 óra 45 perckor.

Fel kellett hívnom a nővéremet...szinte azonnal felvette...már 5-kor bolyongott a lakásban....érezte.

Ez az űr, ez a végtelen fájdalom nem szűnik múlni...néha mintha itt lenne, mintha besétálhatna az ajtón...olykor a hangját hallva...és rájövök, hogy lehetetlen...4 hónapja csak valahonnan máshonnan figyel bennünket.