Borlovagolás... In Honorem Dei et In Honorem vini (Isten és a bor dicsőségére)

Érdekes élményben, eseményben volt részem a hétvégén, pontosabban szombaton...Borlovag avatáson voltam. Gyuszi, a főnököm és amolyan második apám hívott meg az avatására. Az Európai rendbe vették fel és a Győri legátusban lépett feljebb vagy mi, én ezekhez nem értek (még), de az hiszem utána fogok olvasni,...szóval Hoszpesz lett, hogy ez egészen pontosan mit takar azt nem tudom, de megkapta a rend jelvényeit és minden mást, amitől külsőleg is látszik, hogy ő bizony Borlovag :)

Mostanában, nem tudnám megmondani miért, de tetszenek az ilyen liturgikus és ritulgikus (rituális) "eljárások", események. Jó volt, ahogy Ők tartoznak, és tartozni akarnak valahová, hogy komolyan veszik ezeket az olykor, másoknak viccesnek tetsző szertartásokat. Amolyan hatalmas játszótér felnőtt embereknek. Jó érzés volt látni Gyuszit, ahogy ezek között az emberek között újra tartozik valahová, hogy a válás után is talán megtalálja bennük a társaságot, hogy újabb barátokat szerez. (és valljuk be ez a Kft-nek sem rosz) Mondhatni büszke votam rá, hogy ott vonul alakzatban, és a többiekkel együtt vallja In Honorem Dei et In Honorem Vini. És mi követtük ott is, ahogy a munkában is, a menet végén, ahol a meghívott vendégek helye volt, a két leányzója, a Balu és Én, ja és az unokáját sem hagyjam ám ki!

Szóval ez volt az újabb tapasztalás, amit nem tudnék pontosan körül írni, mert volt benne, némi hagyomány és rituálé, büszkeség és nevetés, olt egy csipet karótnyeltség és sznobizmus...összetett volt...köszönöm. ;)

(talán nem utószor) Balaton a családdal

A családba ezúttal belefért Adrel barátnőm is, mivel pár nappal korábban beszéltük mi is, hogy le kellene menni a Balatonra egy nyárvége hétvégére, amikor még jó idő van, amikor még nyitva a szórakozóhelyek, még vannak nyaralók. Aztán jött az ötlet a család részéről is, hogy mi lenne, ha ezen a 20-ai hosszúhétvégén lemennénk egyet pancsolni...papa mama gyerekek, csupa szív, szeretet :D

Addig kell ég mennünk, így együtt, amíg lehet, amig tudunk, amig apa (ne adja Isten , hogy bármi rosszabbodjon!) jól érzi magát...ki tudja meddig adatik még meg számunkra ez a családi teljesség...egy szónak is száz a vége, ott volt a 3 dédi, apa, anya, Tesó, Lina, Adrel és Én...népes kis társaság voltunk, az öregasszonyok örültek neki, hogy van végre egy kis nyüzsi a házban és van végre kinek sürögni-forogni, mint régen, azokon a nyári csopaki napokon, mikor ki sem látszottunk a szocializmusból, de mégis meg volt mindenünk, amire csak vágyhattunk, sőt még annál is több...

A szomszéd néni, meglátta anyát a Linával a "biritni ajtó" mögötti teraszon játszani, és csodálkozva kérdezett rá, hogy "jézuom Mártika ez már a Te unokááád???" - hát igen...felnőttünk. :)

Voltunk bulizni a Sundance parkban Adricskával és a Nővéremmel. Mindamellett, hogy ugyan egy hatalmas kirakat az egész, jó dizsik vannak benne, jó zenével...mint pl a LipStick-ben, ahol igazi szakadós zene van, amitől rögtön izzad a tenyered, és érzed azt a régi izgalmat, a bőrödön a párát... amolyan flashback érzésed támad, kiszárad a szád és sikítasz... :D

Jó lezárása volt a nyárnak, egy kis stressszlerázós hétvége az Ősz előtt...

Hazafelé...

...már elhagytam a "szépségszalont", a színházat, a Face-et, haladtam a lámpa felé a park után, és elhaladtam a TéKá étterem előtt, ahol bepillantva megláttam egy csapat piros egyenpólóba öltözött, gólyatáboros diákot, amint éppen valami feladatra készültek, vagy hajtottak végre...

Egy évvel ezelőtt volt valaki, aki ugyanígy marháskodott ott a társai között, és akkihez akkor még igen is volt közöm...most már csak egy szép emlék...emlék.

Egy furi buli...

a buli előhangulata is furi volt már, hiszen nem is egy szokványos bulinapon volt, de amúgy meg egy hosszú hétvége előestéjén. Brigi "miatt" tettük augusztus 19-re, mert 20-a ünnep így senkinek nem kell dolgozni, neki sem, és még ihat is...hát persze hogy nem ivott és bevállalt egy plusz melót másnap 10 órára :s

Aztán Tivadarom, imádom, de ő is megcsinálta a feszkót, hogy sok a költségvetés, meg mittudomén, nem is érdekel már, de ott áltam két tűz között valahol félúton, és meg kellet oldanom a helyzetet, hogy (viszonylag) nyugodt esténk lehessen...megoldottam. Igaz nem értem el vele, hogy Ancsám kedélyállapota is rendbe jöjjön, mert benne mély nyomot hagynak az ilyen dolgok, persze még Titámtól is végighallgattam hajnalban, de ez mind, mind nem számít...én ezeket lenyelem, és remélhetőleg a jó megoldás született, vagyis hát a legjobb lehetett, mert Tivadar elfogadta, kifizette, Ancsa megkapta, és el tudott számolni, ez volt a cél. Úgyhogy igen, ismét jó munkát végeztem, és jó villámhárító voltam. Nem is értem, a saját életemet miért nem tudom így megoldani.

Amolyan beszélgetősnek indult, Livi elhozta és bemutatta új kedvesét, Ferit, aki nagyon jó fejnek bizonyult. És Tivadarunk is új szerelmével Rékácskával (onion by Gucci) jelent meg. Réka egy kedves szőke lány, kicsit több foggal, mint egy átlagembernek van, és kicsit érzékenyebb mivolttal, mint azt a mi társaságunk indokolná, de ő is túlélte az estét. :)

S bár Ancsámék elég hamar a távozás útjára léptek, addig is sokat nevettünk meg jókat storyzgattunk...fő témánk A 12 órás szakítás volt :D:D:D

Miután a kemény mag 80 %-a elment, mi még azért a kertben ücsörögve, iszogatva, cigizgetve beszélgettünk, s közben mégegy szülinapos is megérkezett...a Giga, aminek valljuk be örültem, mert mindamellett, hogy imádom, tudtam, jól elrendezi majd az Adrelt... ott beszélgettünk 5-en a barack fa alatt, míg ránk nem reggeledett...mielőtt elmentem, s felmentek volna ők is mondtam Gigának, jól pörgesse meg a csajt, ne legyen vele gondom a hétvégén...persze hozzá tettem, csak amolyan szurónak, hogy a "mesterhez" képest sehol sincsen ;) :D

Hazamentem, és édesdeden aludtam...talán még álmodtam is.

Zsófi álmai... (inkább képzelgések)

Zsófi gyakran álmodik szép jövőről, gyerekekről, családról...és olykor még ébren is elgondolkodik azon, mi lenne ha...

Sokszor érzi azt, hogy ez a test, amelyben él, nem is az ő teste, mert ő szépnek látja magát, és olykor egész másként látja a testét, mint az valójában. Álmaiban például mindig csak vékonynak látja magát, mintha valami korábban elkövetett bűne miatt ebbe a testbe zárták volna be. Mindig szeretett volna vékony, vagy legalábbis vékonyabb lenni. Aztán voltak az életében fordulópontok, melyek megértették vele, hogy így is boldog lehet, és boldog is volt, és most is az, ebben a testben, de mostanában egyre gyakrabban érzi, hogy fogyni kell!!!

Gondolataiban egyre gyakrabban tűnik fel valaki, aki társként mellette áll, azonos célokkal és élettel... sokszor érzi a magányt zsigereiben.

Így van most ezzel a Szabi gyerekkel is, hogy nem tudja mit akar, akarja-e egyátalán, érdemes-e egyátalán megküzdeni érte. Mert igaz, ami igaz már jó másfél éve megy az adok-kapok. Voltak jelzéseik, voltak kávézni, és mostanában kicsit gyorsulni látszottak az események, és aztán megint semmi...két hete majdnem semmi, de a lassú víz partot mos stratégia Zsófinál nem jön be...szereti, ha munkájának eredménye látszik.

Zsófi gyakran álmodik vele vad és erotikus fellángolásokról, szeretkezésekről...és mindig felébred.

Egyszer jó volna végre nem felébredni, hanem tovább szeretkezni, azzal a hús vér emberrel, aki mellette fekszik.

Nem csak álmodni szeretne az orgazmusokról, hanem átélni azokat. Az elmúlt másfél hónapban nem volt része ilyesmiben, csak a saját magának okozott "gyönyörökben". Hiányzik neki a sex... és akármennyire is van tele a telefonja számokkal, melyek tulajdonsai első szóra ugranának, nem kellenek neki a senkiháziak...egy van, akivel a mai napig szívesen sexel akármikor, az a Vadász, mert ott nem kell neki megteremtenie a feltételeket, egyetlen dolga van csupán, beülni az autójába és elfurikázni Tatára.

Igazság szerint úntatja már az a sok semmirekellő, akik mégha jó is velük a sex, másra nem valók, tudja a következő szavukat, ismeri minden mozdulatukat, tetteiek kronológiai sémába tudja rendezni.

Izgalomra, meglepetésekre, változatosságra vágyik. Nem is értem Zsófit mit panaszkodik Szabira, hiszen tőle aztán megkaphatja a kiszámíthatatlanságot, azt, hogy az eszét kell törnie újabb lépéseken...

Érdekes dolgok az álmok, mert nagyon vékony a mezsgye álom és ébrenlét között, amikor éppen csak kinyitjuk a szemünket és bőrünkön érezzük az álom páráját, mégis valami kérlelhetetlenül visszaránt minket a valóságba. Egy furi állapot...

Ti szoktatok ébren álmodni?

Hiánypótlások.... :D:D:D

Megpróbálom, most már néhány hét távlatából felidézni a dolgokat.

Balaton után sokminden történt...még szabin voltam, mert 10 nap szabadságot, amit még soha sem tettem, vettem ki egyszerre. Persze már tudtam, hogy a fennmaradó 7 napban sem fogok éppen pihenni. Kezeltem a Myke által kapott fülgyulladásomat több kevesebb sikerrel, aminek orvos lett a vége, meg egy halom gyógyszer: antibika és társai. :)

Voltam Bécsben, Szegeden....és mindenféle jóságot is csináltam :)

És persze, mert Én olyan vagyok, mindent tudok a szabadságomra időzíteni...azt gondolom a főnököm számára én egy főnyeremény vagyok :D:D:D

A viccet félretéve, sajnos komoly dolgokkal is muszály kellett foglalkozni, mert idő közben meghalt szeretett nagyapám. Isten nyugossza! 86 éves volt és korházban halt meg...beteg volt.

Temetésére egy nyári napon került sor, egy régebben árnyékot és enyhet adó fa emléke mellett, merthogy mára már azt is kivágták. Fura egy temetés volt. Szerintem hiba volt kicsi Linát elhoznia a nővvéremnek a temetésre, mert minden egyes alkalommal, mikor a lelkész nő éneklésbe kezdett halottunk lelkéért (merthogy evangelikus szertartás volt), Lina mind hangosabban sírni kezdett, s ahelyett, hogy saját fájdalmammal foglalkozhattam volna, őt kellett nyugtatni. Mindegy temetés és tor megvolt...ritka így együtt a család.

Rátett még a dologra a fáradtság is, hiszen 12 órás szakításon voltunk akkor már túl. (és hozzátehetném stílusosan, hogy "boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa")Előző délután, este, majd éjszaka Myke barátom szakított, illetve szakítani próbált párjával. A látszólag először higgadtan viselkedő srác egyszer csak átment eszelősbe, és hisztisbe. Lehúzott egy fél üveg whiskyt, ki akart ugrani az ablakon, bőgött és kérlelt, és könyörgött...fél 5-kor Ancsa Myke segítségére sietett, hogy valahogy megértessék Tomival, hogy haza kell mennnie Pestre, Győrben nem maradhat. Bepakolták a cuccait, lecipelték, hogy kocsiba rakják, majd irány Pest....hát nem elszaladt??? Nagyjából ezidőtájt beszéltünk telefonon, minek hatására én is csatlakoztam, hátha rám hallgat. Nem tudom mennyi ideig győzködtem, győzködtük, szépen, csúnyán, kérlelve, parancsolva, de semmi eredménye nem volt, majd mikor már végleg elszakadt a cérna, elkezdtük betuszkolni az autúba, ahol aztán Ancsámban is végleg elpattant valami, mert eszelős tekintettel, eltorzult arccal, folytogatva parancsolt rá, hogy üljön fel végre, vagy itt vége....soha többet ne lássam azt az arcot! De hatását megtette. Ezekután robogtunk Pestre, néma csendben, pánikrohamok közepette, miközben én hátul csitítgattam egy konkrét elmebeteget, kinek idege rám is átragadt mire felértünk. Szinte menekültem én is az autóból, mert kellett a levegő, az a 10 perc....amikor böfögve ráztam le magamról az idegességet.

Hazafelé szótlanul, elcsigázottan ültünk az autóban, már éjfél is elmúlt, mikor az autópályára értünk. Itthon aztán bementünk az Akácba, mert nagyon éhesek voltunk, s ettünk, csendben...tápláltuk a lelkünket, hogy új erőre kaphasson....mert lelki nyomorékok lettünk ezen az éjjelen...

Úgyhogy bocs, hogy ezt mondom....de Myke maradj az asszonynál, és dugj annyi pasival, amennyivel csak akarsz, de ezt mégegyszer nem csinálom végig :)

Legalább elmondhatom, hogy már volt ilyen szakításom is, mert ezt legalább annyira végigcsináltuk mi is....

Balatooooon...lájk, lájk, lájk - és a tolerancia hiánya :)

Eljött megint a Balatoni kiruccanás ideje, ezért hát a szokásos módon elindultunk Csopak irányába, és bár a kulcsot az utolsó pillanatban vettem fel, minden zökkenőmentesen ment...Pakolás, Dobos, Veszprém-Tesco, megérkezés a megjósolt időben (nah, azért, aki tud, az tud)

Jááájjjj, nem is tudom hol kezdjem :) annyi volt a történés és beszólás. Nyaralásunk a "Jááááj, mért nem lakol egyedül" és A retek életbe, de rusnya teremtés vagy" jegyében telt, amit Adrel mindig a "Valóóóban" - nal zárt le.

Igaz, hogy szombat reggelre úrrá lett rajtam a nátha, ezzel mit sem törődve vetettem bele magamba a nyaralás örömeibe. Átmentünk Füredre, mert aznap nem volt túl jó az idő, bár meleg volt, de felhők takarták el előlünk a napocskát. Bevásároltunk, ahol találkoztunk Kepes Andrással az egyik nagy kedvencemmel, de udvarias mosolygásnál tovább nem jutott a dolog. Nem tartottam volna sem illendőnek, sem magamból kiindulva udvarias dolognak, hogy pihenése közben zavarjam, de magamban nyugtáztam, hogy láttam. Utána legurultunk a Tagórára és örömmel nyugtáztuk, hogy vannak dolgok, melyek nem változnak...a kávézó, melyet tavaly úgy megkedveltünk, ugyanúgy megvolt, éééés a pincér srác is ugyan az volt :) Sőőőt, még a jegeskávé is, amit annyira kedvelek, és amit a többiek is seperc megkedveltek...ezért csak annak kedvéért, no meg persze a srác miatt még kétszer visszamentünk, hogy ama ízvilágban és kiszolgálásban lehessen részünk :)

Szombat este csatlakozott hozzánk Sarkady kisasszony is, oldalán az "angol-brit" kölyökmacskájával (pfffLOLpfff), aki aznap éjjel velünk egy szobában aludt, bár nem értem a mai napig, hogy miért nem tud egy macska külön szobában, ami csak az övé!, ellenni egy éjjelen keresztül...mindegy, itt kezdte a tolerancia szintemet birizgálni a Livi :) ugyanis a macska almát csak a fejemhez lehetett rakni, mert a macska csak ott találja meg. Tudtommal minden állat tud szagok (főleg ismerős szagok) alapján tájékozódni, és megtalálni dolgokat, szóval nem értem, hogy egy kb 15 négyzetméteres szobában mi jelentősége van annak, hogy a macska SAJÁT alma a SAJÁT szagnyomaival a szoba egyik vagy másik sarkában van e....brrrr...ááááá....persze a drága "Rafi" elerezstett egy borzasztó kulát miután lefeküdtünk, és ha amúgy nem lettem volna a fáradtságtól félhulla állapotban, az garantáltan elkábított. Nagyon büdi volt nnna.... :D:D:D

Adrel és Birgit aznap este buliba ment Zsolóval a Sundance-be, és ezért aludt Livi fent velünk, hiszen Én már tudtam, hogy a buli végkimeneteleként Adrel meg lesz dugva, amúgy rendesen Zsolóilag :) Ráfért, bár akkor még nem sejtettem, hogy ez végülis mihez vezet majd, mit vált ki a későbbiekben, ugyanis mi naívan azt gondoltuk, hogy ez majd lenyugtatja a mi kis pillangónkat, de nem eeez (bocsánat ŐŐŐ), baszki jobban pörgött mint előtte...gyááá...hát nem tett jót a toleranciámnak :D:D:D

Meglátogatott minket Gingilla is vasárnap délután, mondhatni jelenlétével emelte az est fényét és hangulatát :) A "jegeskávé élményt" Ő is kipróbálta egy csokisziget elnevezésű fagylaltos-jeges-cskis-vaníliástejes italnak köszönhetően :) De Ő unszolásunk, pardon: marasztalásunk ellenére este 10 környékén haza indult...

A náthám is egyre erősödött, úgyhogy a strandon töltött időnk nagy részét napernyő alatt töltöttem...kezdetben...aztán Livi leégett és igényt tartott az ernyő nyújtotta árnyékra, így hát én maximum a náthától teli kis buksimat dughattam alá nagy durrogások árán...nóóó komment...tolerancia mínusz :)

Ezen a napon történt egy kisebb baleset is, mert Myke barátom sikeres akciója nyomán kisebb mennyiségű víz csapódott nagy sebességgel a fülemnek, illetve a fülembe, amit azonnal nyilaló fájdalom kísért és követett, és mely a mai napig időnként kínoz, merthogy fülkürtő gyulladást eredményezett nálam :S Mondanom sem kell ez sem növelte a tűréshatáromat :)

Semmi baj Myke drágám, nem haragszom, hiszen véletlen volt, de már elmúlhatna :)

Szóval az utolsó napon már elég nyűgösnek sikerült lennem, és azt hiszem nem csak a magam nevében mondhatom ezt...mert az Adrel pörgése addigra hatalmas méreteket öltött, mondhatni tornádóvá nőtte ki magát, míg mi csak gyenge szellőként lengedeztünk :) Szerencsére vihar kerekedett kedden délután, ezért nem kellett túlságosan győzködni (föleg miután KisAncsa ráparancsolt), hogy előbb kezdjünk pakolni, majd hazaindulni.

No, de ami aztán mindanyiunknál erősen lecsökkentette az elviselhetőséget, az Liviánk utolsó este történt kirohanása, valamint reggeli Mária Mamival való évődése mellett, az volt, hogy Adrel kijelentette, hogy Ő még Füreden venni akar a Margitnak valami ajándékot...gyáááááá...a hátam közepére nem kívántam! (mindegy, neki megtettük) Hazafelé néma csendben utaztunk az autóban...nem kívántam a társalgást már.

Kedves Barátaim, imádlak benneteket, de ez a 4 (+egy kicsike) nap bőven elegendő belőletek, és ezt szintén bátran mondhatom mindenki más nevében is azt hiszem :):):)

A "nyaralás" szép volt, jó volt, nagyokat pancsoltunk, dobáltuk egymást a vízben, "Halle Berryztünk" és miegymás, finomakat ettünk, és pihentünk, de köszönöm idénre ennyi :D:D:D

Jövőre ugyanott ugyanakkor....

Születésnap Júliusban - A buli. :) Ancsa, Ancsi, Tivadar)

Sokadik időpont egyeztetésre sikerült egy kerti mulattság keretében megünnepelni barátokkal a születésnapomat, ami végül nem csak az Én bulim lett, mert addig-addig tologattuk az időpontokat, míg társítani tudtuk az Anikó névnapokat és Tivadarunk születésnapját.

Így hát hármas ünnep lett az ominózus este.

Azt sajnáltam, hogy néhányan nem tudtak csatlakozni a díszes bandériumhoz, de azt gondolom így is teljes volt az este...még annak ellenére is, hogy a Nővérem (és társága) és a Barátaim között éles ellentétek feszülnek. Kérésemnek eleget téve, nem volt ebből balhé, pedig jól tudom, hogy lehetett volna, és ezt azóta is köszönöm, és nem tudok eléggé hálás lenni.

Lehetne ez a bejegyzés, kedves olvasó, illusztris felsorolása az ajándékoknak, mert annak se szeri se száma... legyen annyi elég, hogy megint többet kaptam, mint kívánhattam volna. De egyetlen ajándék sem érne fabatkát sem azok nélkül az emberek nélkül, akiktől kaptam. Gyakorlatilag csak szuperlatívuszokban tudok beszélni az estéről. Azt is sajnálom egyébként, hogy az én 30-as alkalmam elnyomta másik két fontos ember ünneplését...köszönöm nekik, hogy ebben is oly elnézőek velem szemben.

Egy ajándékot nem hagyhatok szó nélkül, egész egyszerűen muszály figyelmet és néhány sort rendelni mellé, mert nincs híjján az ötletnek :D:D:D Arról a Vagina (és most mondja Ancsám magában, hogy az pinna Mariiii) alakú koszorúról beszélek, melynek közepén, mint egy fő motívum, egy domináns jel, gyakorlatilag kiverte a szememet, melyet azóta is csak így hívunk: The Hand - írhatnám csupa-csupa nagy betűvel is, hisz méretei ezt indokolnák :) Szilikonból van... :D

A koszorú egyéb apróságokkal volt díszítve, mint fasz-pez (ez mi szó hihi), fasz nyalóka, sikosító, óvszer, kulcstartó, és a szalag, melyen fiatalságomtól búcsúznak, Ők, a barátaim :)

Kaptam verset (amint megkapom, pótolom hiányát itt is), és 30 db picike marcipán kukival díszített tortát :) ...

A buli "jó szokás szerint" folytatódott :) és csak folyt az ital, és nevetett mindenki, és szólt a jó zene... Volt aki előbb a távozás mezejére lépett, de ott maradt mindkét csapatból a kemény mag :) Illetve egyvalaki nagyon is hiányzott, mert Ő most terhes a keresztlányommal, és érthető, hogy nem vágyik vad orgiákra :D, no meg még a Petra, aki mint tudjuk Szingapúrban állomásozik :)

Szóval a buli szokás szerint a tetőfokára hágott...nosztalgiáztunk, és új emlékeket, közös emlékeket "gyártottunk" :D

Néha olyan volt, mint régen, és jó volt, hogy belefolytunk a jelenbe...

A kispolszki is hiányzott a buliból... ;) Amikor Gigát vittem haza délelőtt, megállt az autónál és azt mondta: ez így nem jó, Én ebbe nem szállok be... :) sztem nem kell magyaráznom...vagy ha igen, akkor inkább maradjon is homályba vesző emlék.

Anny, de annyi érzést, és nevetést, és mosolyt, és vidámságot, (és talán még keserű szájízt is) tudnék leírni arról az estéről...de azok számára, kikkel ez megesett, amúgy is élénken él tovább...így hát marad kedves olvasó a sejtelmes elmúlás, az emlékezés...míg másoknak a rejtély.

Elmaradások

Elmaradásaim vannak..nem kevés, már-már a saját szememre is kell vetnem a dolgot...
no lássuk szép sorban mely dolgokról kell beszámolnom:
1. szülinapi party :):):)
2. Balaton lááááájk
3. Papi
4. talán Szabi, de nem bizti, hogy ez meg is születik
5. volt randim is... hihi
6. Miki, szakítás



nos a továbbiakban vegyük szépen sorra....
lépj tovább a következő bejegyzésekre -->
<3