Napok óta erősödik bennem egy érzés...lassan kitölti a lényemet, de már nem tiltakozom ellene, csak elfogadom úgy, ahogy van, olyannak amilyen. ha a végén összetör és bezúz, az sem érdekel. Megtanultam már felépíteni mindent előről, a nulláról, ha megint így lesz, hát legyen...de ne legyen. Még sokáig szeretném ezt érezni. Még nem teljes, még nem eget rengető, de az enyém...ha szerelem lesz legyen...
Már korábban leírtam, borúsabb napokon, hogy mire vágyom, most újra leírom, illetve valaki helyettem már megtette ezt régen... :) (lehet nem lesz ponto, bocsi)
"Nem tudom mi ez, de jó nagyon,
fájása édes, hadd fájjon - hagyom,
ha balgaság, ha tévedés - legyen,
ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése