Alterego...az alter Ego - mhoz

A hétvégén, szombat éjjel bulizni voltunk Budapest-ország egyik közkedvelt meleg szórakozóhelyén, az Alteregoban. Myke, KisAncsa, Jancsika, és jómagam. Fénykép is készült rólunk, 1db, még az elején, amint a bárpultut támasztva mosolygunk a kamerába, mert Jancsika nem kis feltűnéssel odaszólította a fotóst. A képet még nem tudom mellékelni, mert a http://www.alteregoclub.hu/ honlapon az ígéret ellenére még nincsenek fent a képek. Ami azt illeti az utolsó képsorozat is elég régi, amely megtalálható a honlapon...de mindegy is.

Jancsikánk, mint egy kis éjszakai pillangó szállt virágról virágra, és mint egy igazi tapadós kis ribanc kikötött egynél, aki aztán mint egy nyálcsorgató kiskutsa minden szavára ugrott :D

Ellég szar időben sikerült elindulnunk, nagyon szakadt az eső az autópályán, szegény Ancsám kinézute a szemeit, de épségben érkeztünk meg. Elég közel sikerült megállnunk, s a lilás hajú parkolóőr nénitől vettünk is jegyet nagyjából egész éjszakára. Az eső csak csak szakadt, úgyhogy esernyővel voltunk kénytelenek megérkezni, amit aztán a kedves meleg srác elhelyezett nekünk a ruhatárba. Hajnalban már nem volt annyira kedves, nyilván ő is elfáradt már, de kedvességemre már csak a gunyoros kedvességre futotta, mintegy utánozva engem...dehát rólam lepereg....

A zene lájk, a hely lájk, az emberek...hmmm lájk :)...bár egy jó csajt sem láttam ;)

Hazafelére sem volt a helyzet jobb, mint odafelé, mert az eső csak esett szakadatlanul, mintha az egész város bűnét akarná elmosni, lemosni, hadd follyon el a csatornákon keresztül. Valahol Tatabánya térségében Ancsám már nem bírta, ezért átadta a volánt, s onnan én vezettem hazáig. Mit ne mondjak, én is kinéztem a szememet :( Egy hatalmas vízfüggöny volt az egész és mintha egy tó felszínén autóztunk volna hazáig. Az első lejárót, ahol le szerettem volna térni el is vétettem, annyira nem láttam semmit.

Az estét összegezve tulajdonképpen nyomhatunk egy Lájk pecsétet az Alterego homlokzatára!

Oláh Ibolya-Baby

Projektek

Ha nem középszer, akkor meg perverzek :)...de ez az izgalom még mindig jobb (sőőőt!!!), mint a kiszámítható, unalmas sex. Inkább ribancozzanak le az ágyban miközben orális örömöket nyújtok, vagy a Magyar Nemzeti Nagycirkuszt is meghazudtoló lepedőaktobatikát mutatunk be, minthogy nagy duzzogva álljak neki, és másról fantáziálva legyek épphogy nedves.

Rájöttem, hogy sokkal jobban izgatnak engem is a szokványostól eltérő szexuális szokások, perverzitások, fétisek...nevezzük akárminek. Abban látom ennek meglétét, hogy elég sokmindent próbáltam már, és minduntalan továbbra is az adrenalin tolulását keresem  az agyamban, illetve azt a kiváltó impulzust, amitől ez bekövetkezik.Nos...az alábbi projektekben remélem ezt elérem, megtalálom...csak címszavakban :D

A srác, akinek felesége keres szeretőt, avagy a srác, aki pornózik is; ibi+lance+pati+én; Mr. Unilever; Pálinkafőző...szívesen ide sorolnám végre "téesz"-t is, de ennek esélye vajmi csekély.

Pincérfiú

A dolog előtörténete egy sokkal érdekesebb embert engedett sejtetni... Megintcsak az internet adta szabadság csapdája estem egy kicsit, és az általa szabadjára engedett képzelet határtalansága csalhatott meg ... bár nem szoktam az illúzió csapdájába esni, és nem szoktam túlmenő következtetéseket levonni, esetleg túlmisztifikálni dolgokat és embereket, de most valóban csalódott voltam, mert az általam kedvelt személyiség egy nagyonis középszerű emberből fakadt, aki csak szeretne olyan lenni, mint amilyenek elképzeli magát, és ettől rettentően hiteltelenné válik. Attól a perctől, hogy ez a pár másodperces végkövetkeztetés végigfutott rajtam, onnantól vált kiszámíthatóvá és manipulálhatóvá...attól a pillanattól fogva tudtam, hogy mi fog (minimum) történni az elkövetkező másfél két órában... úgy is lett. Játszottam...megint...mert megtehettem...és egy percre sem fájt a szívem, egy pillanatra sem éreztem lelkiismeretfurdalást. A minimálisan járó élvezet sem maradt el...maradjunk annyiban, hogy nem dugtunk, mégis kielégültem ;-)

Mért, miért csak a középszer? Pedig eldöntöttem, hangosan kimondtam, hogy  nem kell a középszer!

Eminem - Not Afraid

Isten és Én

Nem tudom, hogy miféle tervei vannak és kinek, miféle magasabb rendű hatalomnak...Velem? Pláne velem...

Mostanában tényleg hinni kezdtem valamiben...vagyis gyökeret vert bennem és ott motoszkál mindenben egy gondolat erejéig, hogy ki irányítja ezt így? Gondosan megtanultam annakidején az iskolában, a mindenki a maga szerencséjének a kovácsa közmondást, és valahol mindig ebben is hittem, ha nem is népi bölcsességként elsajátítva, de az alapjait magaménak tudva. Mindig azt tanították, hogy ha Te magadért nem küzdesz, és nem akarod, hogy jobb legyen, akor sosem lesz jobb, és más nem teszi meg helyettem...hogy minden agyban és a tetteinkben dől el...És mégis, és ennek ellenére, talán mert van benne valamiféle rendszer, valamiféle rituális összeszedettség...rációnak nem mondanám, mert az túlságosan is ellentmond a Darvinista szemléletmódomnak...Mégis, mintha a dolgok nem történnének ok nélkül...mintha a sors, vagy valami mégis egy valamilyen vonalon mozgatná életünket.

Talán fel akar készíteni valamire? valami jobbra, rosszabra, valamire... talán váratlanra, talán előre láthatóra? ...talán nem.

néhány képecske...

Régen tettem fel képeket...a teljesség igénye nélkül jöjjön hát néhány...

ééés csak azért is!!!

csalódások

Megint csak rá kellett jönnöm, hogy bizony, bizony, nincsen minden, a szám ízének megfelelően. Nem kérem én, hogy valami tökéletes legyen, sőt az még uncsi is...de legalább közelítsen valamennyire az elvárthoz...és ez most egy kicsit szarul esett, mert az őszintétlenségből fakadó volt...mármint a csalódás.

Persze persze, tudom, hogy úgysem engedném közel, mert olyan személyiség, mint Én, és pont ezért éreztem a hibáját valahol...

És mégis mozog a Föld....hihihi, miért iserem ennyire jól az embereket...ááááááááááá

Hát csoda, hogy nem akarok semmirekellő senkiháziakkal dugni!!!???

szedegetem a múlt emlékeinek romjait...

Ma eljött az idő, hogy a pincében lévő dobozaimat egy nagy sóhaj mellett felvigyem a levegőre, és a csúszós, nyúlós, nyákos dobozokból előkotorjak mindent, amiket beléjük zsúfoltam még utolsó, egyben visszaköltözésem soárn. Hogy kiszedegessem, és válogassam és megmentsem a múlt emlékeinek romjait. Sikerült pár darab fotót, néhány személyes, másktól kapott diszecskét, ilyen kis szentimentalitásomat igazoló, másnak csetresznek tűnő dolgot kimentenem. Valamint elmúlt 10 éves munkavizonyom papírjait, melyeket a kert különböző pontjaira teregettem szét, hogy száradjanak. Majd este, mikor bementünk összeszedtem őket, fogtam a vasalót, és egyenként kivasaltam őket, hogy egszer majd még hasznáhatóak legyenek.

Szívszorító élmény volt...a szívemet facsarta két marékra, mikor pótolhatatlan fényképeket dobáltam egyenként a plasztik szemeteszsákba, amikor rájöttem, hogy ezek szépsége már csak a szívemben fog élni, de valahogy most nem volt helyük...próbálták magukat betuszkolni oda, miközben az a 10 ujj úgy szorította.

Hjajjj...

Csak úgy...én a hős megmentő :D

Tudom, tudom, mindenki szívesen olvasna végre izgalmas történeteket pasikról, zaftos seretkezésekről, esetleg vicces vagy gáz helyzetekről.... Higgyétek el, ez nekem sem jó!!! :D Most már lassan két baglyom lesz, aminek én sem örülök, mert a vége az lesz, hogy egész madárparkot nyithatok :D:D:D Na jó, ez nem fog bekövetkezni :D

De mostanában ilyen senkiházi kis hülyegyerekek nem tudják felbirizgálni a fantáziámat....sőt még csak az érdeklődésemet sem...mondhatni, még bottal sem piszkálnám meg a legtöbbet.

Tegnap mondjuk mutatott a Jancsika egy fickót, azt hiszem Gottinak hívják, hát gyerekeeek gyááááá, na aaaz a falhoz vághatna, megbaszhatna úúúgy, minden ellenkezés nélkül... ne beszéljen, csak tegyen oda! (utána majd beszélgetünk :D) Uristen micsoda teste van jáááááj :D

Apropó Jancsika... :D

A buzik összeverekedtek...na jó, azért ennél árnyaltabb a dolog :)

A történet Helgától indul és Jancsinál ér véget...hogy, hogyan is kerülök én a történetbe? Nem mondom el a történet előzményeit, csak az engem érintő hősies tettemet :) Merthogy megakadájoztam, hogy Jancsikát laposra verjék - legalábbis egyenlőre. odajött egy srác, nevezzük Y-nak, hőbölögni a szépségszalonhoz, kihívta a Jancsit, hogy beszéljenek, a kiabálásra kimentem, hogy jó lenne, ha ezt itt befejeznék, mert zavarják a vendégeket! Vissza mentem, de csak nem hagyták abba, és a szóváltást hirtelen tetlegesség követte, na erre a Judit és én kiszaladtunk és a két kakaskodó meleg srác közé ugrottunk, majd elzavartuk Y-t. A történet röviden tehát ennyi volna :D

Én a hős megmentő, pár percig ugyan remegő kézzel, folytattam a munkát, mert az élet nem áll meg... :D