képek egy korábbi buliról...

Ancsámnak nem ártana beállítani a dátumot :) a buli 2010. január 30-án volt.

Frissítés...

Dani azt mondta nekem a múltkor, és előtte már párszor, hogy mindig fél attól, mikor frissítem a blogomat...mikor frissítem úgy, hogy Ő azt olvassa, hogy magamat is frissítettem, hogy valaki mással voltam, hogy valami kalandom volt, hogy más érintett....mert megtehetném, mert Ő nem mondja azt, hogy légy csak az enyém. Csak annyit mond hogy minden engem igazol, és a Republik szám, meg elmondta azon az estén, hogy egyszer visszatalál.... de ez nekem medig lesz elég??? Őszintén nem tudom, hogy meddig lesz elég, kérdezem az univerzumot, magamat, de választ nem kapok rá. Nem félek, nem vagyok késésben, nem maradok le semmiről....attól félek róla maradok le. Mert éljen, kell az élet, de mindeközben olykor önző módon arra gondolok, hogy velem éljen, én mindent megadhatok, a kalandot, a szerelmet, a szabadságot... a hétköznapok nyugalmát...a hétköznapok izgalmát.

Ahogy ezt olvassa valószínűleg elgondolkodik, és a kerekek kattogni fognak és agyal, hogy miért írom ezeket. De meg kell nyugtatnom, hogy nincsen vész, csak szar ez a nap és ki kell adnom magamból a keserűséget olykor, egy régen sokat bántott nő keserűségét, és félelmét, hogy jobb ember legyek, hogy jobb egyek vele...neki.

Igen, megtehetném, hogy frissítsek, megtehetném, hogy kalandozom, hogy melette fiúkat, férfiakat alázzak meg, mint régen, meg is fordult a fejemben ezt tisztán és őszintén mondom, mert nem bűnöm. De a gondolaton túl nem juthatok, mert isten látja lelkem, nem kell, nincs rá szükségem, mert rajta kívül nem kell más, mert itt van nekem Ő. Mindent megkapok tőle a sexben, amire vágyom. Más meg mástól nem kell. Olyat egyik szerető sem tudna adni, amit Ő adhat, mid a 20 évével, a szeméyével, a testével, a szavaival. És sokmindent el is vehet. Még akkor is sokmindent ad, ha Ő maga fél is. Fél attól, hogy engem igaznak higgyen, fél az élettől, a rég volt tetteinek következményeitől, fél attól, hogy ebben én segítsek neki, hogy ebből feloldozzam, hogy a saját maga által állított béklyóit szétzuzzam.És ezért nem beszél rólam senkinek, a szüleinek...bárkinek. Talán mondhatnám, hogy gyáva...de egy ember bátorságát a félelmén keresztül kell mérni...ezért nem teszem.

És itt vagok sokmindennel a hátam mögött, és bátran vállalom a hibáim, hogy ahogy éltem sokszor nem volt helyes. Bántottak és bántottam és a bizalom bennem már annyira elveszett, hogy olyan nehéz...nehéz bízni, feltétlenül. Amikor most is minden porcikám tiltakozik ellene...azt súgják az idegszálaim, hogy mindig van valaki, aki szebb, és izgalmasabb, és, hogy most is biztos valami lányt kényeztet ezen a napon, aki elvárja....

Én már régen nem várom el...gyűlölöm ezt a napot..nekem ez már csak a barátság napja és egyedül a Sissi kap egy szót, egy sms-ben, és válaszul azt kapom, hogy "me too, my darling!" És ez igazi, ebben sohasem csalódom.

És most már jobb is, enyhül a szorítás a mellkasomban, tudom, hogy amikor kedden végre látom (hosszú idő után) akkor úgyanúgy fogom csókolni, jó kedvese leszek és nem teszek fel olyan kérdéseket,melyekre nem létezik vlasz, csak élvezem azt az egyetlen órát, melyet rám mér...