2009. június 26., péntek

Önmegtartóztatás...vagy tűrtőztetés???

...és hiányom van és várok ás érzek és várok és kívánok és még mindíg hiányom van és rám egyáltalán nem jellemző módon várok, és kivárok, mert fontos... És képes vagyok egy ilyen maszlagot leírni, és tudom, ha olvasni fogod Dánielem majd el kezd járni és forogni az agyad, de NE tegye. Ez itt csak egy zavart elme zavart eszmefuttatása arról, hogy Hedonizmusát máshol és máshogyan kell kiélje. A sex, a sex másokkal számomra most nem fontos, most nem ez kell, pedig hiányzik, nekem aztán mindenki elhiheti. Számomra most egy másfajta testi vágy jelent meg az életben. Ugyanúgy szeretem az élvezeteket, de máshogy szeretném átélni, másvalakivel, más fajta minőségben. Ami nem pusztán állatias ösztönöktől vezérelt sex, hanem szeretkezés lenne, lesz (talán) (remélem). És ha ennek kivárásához az kell, hogy a vibrátoromban hetente cseréljem az elemet, ím legyen.
És igen tudom, mindenki fejében megfordul ilyenkor az a mondat, hogy az én igényeimet nem könnyű kielégíteni. Mi ez a butaság? Mi vagyok én, ki vagyok én, hogy bárki elé követelményeket támasszak, támaszthassak??? Ez egy oly módon relatív dolog, hogy még szavakat sem nagyon találok rá. Nem kell engem órákon keresztül (bocsi profán leszek) kefélni, nem kell tüzijáték...
Néha gyengéd, néha beindulós sex kell, érintések, kielégülés...ennyi, se több, se kevesebb.
Testi önbizalomhiány...badarság! Csak érezz, érezd a testem...engem...érezd a forróságot a melkasom és a nyakam közti hajlatban, mikor belecsókolsz, a vérem lüktetését, ahogy az izmaim megfeszülnek, ahogy követelőznek,. Égesd bele bőrömbe a tapintásoddal a saját vágyad (ha van).
Wáááááá, ennyi faszságot összehordani...tényleg péntek van, nagyon, és tényleg kívánom már ezt a fiút. És nem félek kimondani, de félek attól, hogy ezzel elrettentem, pedig tudom és érzem, hogy ez nem így van.

Nincsenek megjegyzések: