...inkább én vagyok giccses, már már nyálasan önsajnáló. A korábbi Én már simán szembe röhögött volna, és a képembe vágná, hogy mennyire szánalmas vagyok. De a korábbi Én is változott velem együtt és talán jobb ember is lett.
Egész éjjel álmatlan forgolódtam az ágyon, azon rágva magam, hogy egy 19 éves fiú, hogy volt képes erre...de megmondom én: szeretett. Ennyire egyszerű. És a csodálatos Jégkirájnő megdőlt, és elolvadt, és olyan dolgokat tapasztal meg saját magában, mit eddig még soha. Pedig maholnap 30 éves lesz. És most, mint egy tizenéves kamasz, átéli a hiányt, a féltékenységet, a bánatot és szomorúságot...és átélte az örömet, és boldogságot is. Vajon lesz-e még rá alkalma...vele...vagy mással?
Nem, mást most nem akarok...igen igen, megint csak önző módon ÉN ÉN ÉN. Abba bele sem gondolok, hogy egyátalán Ő hogyan érez, vagy érzett...hogy amikor olvasta korábbi írásaimat, milyen érzés fogta el...hogy mikor másokat megaláztam, és eszköznek tekintettem őket, az Őt megérintette és egy kést forgatott a szívében minden szavam, mert talán úgy érezte, hogy ő is csak egy a sok közül. Pedig nem...hogy lehetne egy a sok közül, mikor mindent kiolvas a szememből, mikor nem titkoltam előle soha semmit, mikor mint egy kajla tizenéves szeleburdin vetettem magamat karjaiba... nem használtam, nem csaltam meg...és soha, de soha nem éreztettem vele, hogy ugyan olyan lenne, mint azok a pasik (akik nem mellesleg engem is ugyanolyan eszköznek tekintettek engem).
Ha így lett volna, akkor már rég az emlékét is több hónapja feledtem volna...
Vártam rá és türelmes voltam...és ebből sem tudja??? Nem értem én, miből gondolhatja egyetlen pillanatig is, hogy bántanám...hisz lecsupaszodva állok előtte...
...és hiányzik...Ő, a szája, az érintése, az illata, a nyaka hajlata, az ölelése, a szeretkezéseink, a beszélgetések...
...és belehalok a gondolatba, hogy tegnap éjjel esetleg már más lánnyal cicázott.
És tudom, hogy most olvassa, és azt gondolja, de buta ez a lány...
"Megtanítottam" neki, hogy sajnálatból, szánalomból, függésből, megszokásból nem maradunk senkivel...az egyetlen és elfogadható ok az, hogy ha szeretjük.
Lehet, valóban butaság volt mindezt most leírnom, de nagyon kikívánkozott. A szívemet facsarta és szorította tegnap éjjel, míg ő giccs-partyzott...és álmatlan forgolódtam a saját giccses gondolataim között, vártam, hogy talán felhív.
Úr Isten, valamiért iszonyú de ja vu - m van... csak már nem emlékszem a végkimenetelére...
