Van egy srác az életemben, aki időről időre felbukkan az életemben, amit persze nem bánok, mert kedvelem. De nem tudom eldönteni, hogy mi lehet a szándéka....megdönteni egy éjszakára, vagy ennél sokkal többet?
Az egész emberrel kapcsolatosan kettősek az érzéseim, nem tudom eldönteni, hogy ha többet akarna, akkor azt Én akarnám e teljes szívemből. Azt gondolom, hogy azt akarom, hogy rendesen akarjon, ne csak egy éjszakára, esetleg többre, hanem kapcsolatilag. DE nem tudom, hogy ez is csak egy próba, vagy teszt abban a francos ostoba játékban, amit a karma űz már velem évek óta....vagy valós dolog lehet végre. Nem tudom, hogy azért akarom-e mert már annyira vágyom a szerelemre....
Sokat dumcsiztunk a hétvégén, majd kedden találkoztunk...megcsókolt. Tudom, hogy rám van indulva és meg akar dugni, de nem tudom, hogy a csókja mögött van-e tartalom. És a gondok itt kezdődnek, mert bár ne csókolt volna annyira jól, úgy, ahogy én szeretem....És tegnap egész nap semmi.... nem írt nem keresett. És én azt kívánom, hogy ez bár ne fájna ennyire, hogy bár ne agyalnék rajta egész nap, bár ne nézném a telefonom, hogy mikor jelentkezik. Tegnap este megkérdeztem tőle, hogy véget ért-e a zűrös nap, amit elolvasott, de nem válaszolt.... :( Ki akarom kapcsolni a hülye kombináló agyamat....el akarom hallgattatni azokat a gondolatokat, miszerint csak szórakozik velem és bízni és hinni akarom, hogy nincs minden veszve és dőltem be megint valami ócska játéknak.
A lelkem már annyira vágyik rá, hogy szeressék, hogy az már szinte fáj.
És mindemellé jelként vagy csak simán valós problémaként itt van, hogy pár hónapja összevissza jön meg. Nyilván elmegyek orvoshoz, mert nem szűnik, de ez nem-e csak egy jel, hogy a befogadásra még nem vagyok kész, és még még még várni kell, még még még türelmesnek lenni. De már elfogyott, nincsen türelem. Úgy érzem, hogy én mindent megteszek, a karma vagy nevezzük, Őket ahogy akarjuk, baszik rám. Rohadj meg te kurva felkiáltással egyedül hagy megdögleni és örök magányra kárhoztat.
