Ahogy elnézem több, mint egy éve keletkezett a legutolsó bejegyzésem :)
Ma egy hirtelen ötlettől vezérelve beléptem rég nem látogatott blogomba. Itthon fekszem második napja gyakorlatilag ágyhoz kötötten, mert az elmúlt napok havazásainak köszönhetően kénytelen kelletlen, havat lapátoltam annak érdekében, hogy az autómmal ki tudjak állni a ház elől és munkába tudjak indulni.
Munkába, ami új, és második hete állandósult az életemben. December közepe óta foglalkoztat már ez a gondolat, de csak február elején sikerült a nagy váltást megejteni. Nos alkalmazott ügyvezető lettem egy nyílászárókat forgalmazó cégnél, ahova régi főnökeim egyike révén kerültem. A másik, Gyuszi, Isten nyugasztalja, időközben sajnos elhunyt. Értékes embert vesztettem el az életemből.
Nos, a hólapátolás is sajnos hasonló gyászos véget ért, mert sikerült derékilag megroppannom és iszonyú kínok közt maradnom napokra.
A mai napnak egyébként van számomra egy sokkal fontosabb vonatkozása is, hiszen, ma két éve született meg az édes szerelem gyerek Ambrus Luca Flóra, akinek idő közben hivatalosan is a keresztmamája lettem. És, ha mér a szerelemnél tartunk, ma van Bálint nap, közismertebb nevén az amerikai bonbon és virágárus lobbik ünnepe a Valentin nap, és minden utcasarokról hangzik felénk a magyaros hangzásúnak semmiképpen, de még nagyon angolszásznak sem mondható "bii máj valentín" kifejezés a szerelmesek szájából. Az éttermek megtelnek bárgyú párokkal, akik a látszat ellenére halálosan unják ezt a felhajtást és csak azért csinálják végig, hogy a párjuknak örömet szerezzenek, közben pedig rohadtul az esti meccset néznék inkább, vagy vasalnának a kedvenc sorozatukat bambulva.
Nos ebből az őrületből Én most kimaradok, pontosabban azokból a derűs pillanatokból, amelyeket barátimmal élnék át az ilyenkor csütörtökönként szokásos vacsora alkalmával.
És persze szerencsés alaknak mondanám magam, ha mondanék ilyet :) mert a párom (mert van) sem rajong az ilyen felhajtásokért. Bár ő örül az Én antivalentin viselkedésemnek, mert így legalább nem kell rám költenie. Na nem mintha máskor megtenné. Szegényem csóró, nem szép, de csúnya és még csak okosnak sem mondanám. egyetlen erénye, hogy szeret engem. És nekem momentán ez pont elegendő. Aztán lassan ez is elfogy...és akkor végleg elbúcsúzunk...nem csak pár órára :)
