Ma megint elolvastam, amit nyitó képnek írt...nagyon valóságos, nagyon jó kép, és tetszik, és olyan, mint én...de ami néhány sorköz után jön, talán még első mondatában jó és hiteles, de utána erőltetetté válik...nem jó. Prózában tényleg nem jó. És főleg azért nem, mert én vagyok...a karakter, akiről írni óhajt, és ezzel nem bírkózik meg (még nem), pedig tudja, hogy meg akar és meg kell ismernie minden keserűségemmel és fájdalmammal együtt is. De még nem megy. És a mesélés sem megy olyan könnyen, mint gondoltam. Régen mélyre eltemetett dolgokat nehéz kiásni és felszínre hozni. Okok és következményeik... vagy ok és okozat, kinek hogy tetszik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése