Köszönet...

"Köszönet azoknak, akik utálnak ők tesznek erősebbé.
Köszönet azoknak, akik elhagytak megmutatták, hogy semmi sem tart örökké.
Köszönet azoknak a férfiaknak, akik bántottak. Megtanították nekem, mi az a szerelem.
Köszönet azoknak, akik maradtak, megmutatták az igaz barátság jelentőségét.
Köszönet azoknak, akik újak az életemben, miattuk vagyok ma az, aki..."

Matteooo az energiabomba ;)

Nő vagyok, az a fajta, aki nincsen fából, de...és ez a legfontosabb, válogatós. És mostanában a minőségi partnerből igen csak hiány van. Abból a fajtából, akivel szívesen és tartalmasakat beszélgetsz, aki nem tesz fel bugyuta és felesleges kérdéseket, és mindemellett isteni szerető. Nnna, ma este egy ilyenre találtam...ha csak erről az egy alkalomról szólt is, amit azért kétlek. Lehet egy jó szeretőre leltem, egyben haverra...ki tudja.

A hét elején, vagy talán a múlt hét végén kezdtünk el spontán beszélgetni, aztán a héten próbáltunk találkozni, ami ma kora este sikerült, és aztán egyikünk sem így tervezte, de tudat alatt nyilván tudtuk, hogy ennek egy (valamilyen) szexuális élmény lesz a vége :)))

A srác 26 évesen kiforrott személyiséggel, elképzelésekkel és szexualitással rendelkezik. Kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy tudja hogyan közeledjen egy nőhöz, tud irányítani, tudja hogyan elégítse ki. Nos lefutottuk a maratont, vagy megmásztuk a hegyet, vagy ahogy ő fogalmazott, vízszintbe helyezi a hegyet, majd felsétál rá :)))) de nevezzük akárhogy is, ez geci jó volt...óriásit szexeltünk.  Technikából jeles ;)

Nem tudom még a továbbiakban hogyan alakul, lehet csak ennyi volt, de hiányzott már az effajta sex...lehet lesz még több alkalom is...bárhogy legyen is, megérte.

Ha meg látná valaki közben az igazit, aki nem várakoztat, nem néz hülyének, nincsen belekényelmesedve az életébe, az szóljon neki, hogy a tudjátok mely város, melyik utcácskájának ebben a bizonyos házikójában fellelhető vagyok...de addig is, élvezeteket akarok!

egy perce még itt volt

Megcsörrent a telefon... az előző másodpercben talán vagy egy éve? Kipattantam az ágyból, nem az én telefonom szólt, hanem anyukámé...a következő pillanatban már fel is vette, állt az ágy végében..."én vagyok" mondta, álltam én is meredten az ajtóban...tudtam, Ő is tudta....már akkor, mikor megszólalt a telefon éles hangja. Higgadt maradt látom elszürkülő arcát... visszamászott az ágyra, leült...nem kellett volna mondania, tudtam...de mégis, mintha nyugtázta volna a tényt, apád meghalt hajnalban, háromnegyed ötkor, és sírni kezdett, folytak a könnyei...nem volt hisztis, hangos...csak sírt, és nyöszörgött, hogy mi lesz velünk, és hogy miért ilyen korán.

Bebújtam mellé az ágyba, az apám helyére....reggel fél 8 volt, akkor már ő egy hideg fém "ágyon" feküdt, talán le is csupaszították már, egyedül volt a sötétben valami hűtőkamra szerűségben...remélem nem félt. A fejemet anyám ölébe hajtottam, végtelen kisgyermek voltam, és a könnyeim nekem is folytak, és el sem tudtam képzelni, hogyan lesz aztán... És abban a pillanatban felnőtt emberré váltam...egy félig elárvult, felnőtt emberré.

Tegnap hajnalban, már hazaértem, és nem tudtam aludni, ezért beszélgettem a neten...valamikor 4 körül vagy után kapcsoltam ki és döntöttem el, hogy alszom, lehet, hogy kicsit aludtam is már, mikor furcsa dolog történt...szerintem itt járt, mert nem lehet véletlen az érzés, azon a napon, abban az időpontban.

egy hét emlék

Egy év..eltelt hipp-hopp ennyi, tán észre sem vettem, tán el sem múlt, tán tegnap volt...

Egy évvel ezelőtt ezen a héten vívta meg végső harcát apám az életével, a betegségével, és bizony alul maradt. vasárnap este volt, mikor anyával visszavittük, tervezett időpont volt, hogy az aktuális kezelést megkaphassa...hétfőn még nevettünk, aztán kedden megváltozott minden..."vége a dalnak" mondta, és mi nem akartuk elhinni...nem, nem lehet vége...

Aztán mégis, egy évvel ezelőtt ezen a napon volt utoljára magánál, be volt rajzolva a feje, emlékszem, mint azok a céllövő papíron lévő ábrák, a homlokán karikával, és kereszt jelölte a pontot...a sugárnyaláb bemeneti helyét, de azon a napon már nem segített, már nem javított az a sugárnyaláb, csak pusztított...elvett mindent...aznap már felülni sem tudott egyedül...Istenem, de hiányzik...nem akarom így látni, nem akarom ezeket az emlékeket, de minduntalan, ezen a héten újra élem, nap nap után. És szombat hajnalban majd csörög a telefon... Tudom a dátum csúszik, de nekem az a vasárnaptól szombatig, ugyan az marad...egy hétnyi emlék.

Otthon

"Bárcsak lennék több, mint egy emlék,
több, mint egy állomás az út során.
Bárcsak lennék társ a bajban,
színes csend a szürke zajban..."

Az a jó abban, mikor az ember egyedül, betegen nyomja az ágyat otthon, hogy túl sok ideje marad saját magára, a gondolataira, sőt még sok-sok értelmetlen dolog hajkurászására is a neten. Nos az én mai napom is, mi több  még az előző 2-3 nap délutánjai is eképpen teltek, hiszen a nátha, szűnni nem akaró kitartással vendégeskedik nálam, bár most már a távozás mezejére kényszerítem.

Tehát sok mindenen gondolkodtam és sok mindent értékeltem át, sőt még a világháló adta és ontotta lehetőségeket is igénybe vettem, ahogy látszik ez abból is, hogy most is nyitva van előttem a laptop és ezt a bejegyzést írom bőszen-szorgalmasan. De hogy mi is az, ami miatt e virtuális tollat megragadtam...kicsit talán a be/so(k)k/allás, a megcsömörlés, az elégedetlenség, még az unalom is közrejátszik benne.

Volt időm a napokban végigszörfözni, le-check-olni mindazokat az oldalakat, melyekre esetenként évekkel ezelőtt regisztráltam, sok esetben a felhasználó név + jelszó  kombóját sem volt egyszerű kideríteni, megszerezni. :)

Az egyik ilyen oldalon elidőztem, gondoltam, ha már itt vagyok cseverészek kicsit, kifélék, mifélék az emberek. Úgy teszek most, mint egy szűz lány, és meglepődöm...valójában persze jól tudom mire számíthat az ember... de mégis, meglepődöm, mert nem is oly rég átértékeltem az életem, máshogy élem és ennek megfelelően szemlélve az oldalt, bizony még fel is háborodom az embereken...

Sokan, nagyon sokan elbújva az internet mögé, arcátlan és nyílt ajánlatot tesznek válogatás nélkül, és mikor elküldöd őket a büdös francba, akkor még ők vannak megsértődve...ééés a nagy számok törvénye alapján valószínűleg van is kapás, tovább megyek, nem is rossz kapásuk lehet, mert vélhetően nem csak 10 %-os sikeraránnyal büszkélkedhetnek ezek az emberek. Döbbenetes...

És igen Kedves Olvasó, a megdöbbenésem valódi, és nem, nem álszentség, nem szenvedek amnéziában, csak éppen a NŐK, az igazi, hús-vér, és szenvedélyes, nagybetűs NŐK nevében kikérem magamnak. 

Szeretném elkezdeni végre azt az életet, amit megálmodtam magamnak. Ennek eléréséhez most talán felállt a csapatom....

Szeretők... (a neten találtam)

Mi nem leszünk barátok utána sem, mert nem lesz utána, és nem voltunk barátok előtte sem. Mi csak szeretők voltunk, valakik, akik összetalálkoztak véletlenül, és nem tudtak egymás mellett érintés nélkül elhaladni. Mi nem fogjuk egymást utána keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem az a dac, hogy ha nem hiányzom, miért is keresselek, és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban, ha megmarad egyáltalán a számom. Érted? Mi ott leszünk egymás múltjában, és csak nézzük majd azt az ajtót, amit olyan erővel vágunk be, hogy a szíved is beleremeg majd, de nem fogjuk újra kinyitni, mert nincs miért, mert ebből nem lesz happyandes történet, még csak szerelem sem, ebből nem lesz semmi, csak te, meg én vagyunk, egy teljesen véletlen érintésben, mert nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél.....

Annyira egyszerű és igaz, hogy a szívem is belehasad. Én sem tudtam volna jobban megfogalmazni...pedig erről szólt az életem évekig...

Welcome Petra Party in Dobos Pub :)

...gyááááááááá... Ez a rövid és tömör összefoglaló leírása annak a bizonyos vasárnap éjszakának..



Folytatása következik...

Plattensee - Csopak - 2011

Megtettük idei esedékes és szokásos látogatásunkat im Plattensee, az csopaki nyaralóban. Az a pár nap barátokkal leírhatatlan...szokás szerint rengeteg nevetéssel telt. Idén újabb látogatók is csatlakoztak hozzánk 2 napra, így a létszám kibővült a Gede-Ambrus párossal és kettejük kapcsolatának, valamint Banya méhének gyümölcsével, az akkor már hivatalosan is keresztlányommá avanzsált Ambrus Luca Flóra kisasszonnyal, aki fényt hozott a szombat- és vasárnapunkba. Valamint vasárnap kiegészültünk még 2 fő Melkoviccsal is Ancsa nénivel és Dudóval

Az idei év sziporkája, ami kitől is származhatna mástól, mint magától a nagymestertől, Adreltől: Puszi-puszi, simi-simi, tapi-tapi :))) Köszöneet érte :)))

Megünnepeltük egy "Rendkívüli 30-as" létezésének évfordulóját is eprestortával, ajándékkal ééés tűzijátékkal. Ez utóbbinak a szomszédok valószínűleg nem örvendtek annyira, de ki nem szarja le :)

Személyes megjegyzés:
Egy alkalommal a strandnak arra a részére, pontosabban a közvetlen közelében, mellé pakoltunk le, ahol egy évvel ezelőtt az augusztus 20-ai hosszú hétvégén még szüleimmel mikor lent voltunk. Az utolsó közös "nyaralásunk", Balatonozásunk volt. Ahogy elmerengtem láttam a fa alatt a nyugágyat, amint apukám fekszik rajta...még nem volt nagyon legyengülve, de már nem volt jól...láttam a szemében, hogy búcsúzni jött, és örültem, hogy ott voltunk, hogy együtt, utoljára...
A csopaki strand eddig is sokat jelentett nekem, de most már tudom, hogy sokkal többet...

És most jöjjön a képanyag :)))

 

Keresztelkedtünk

2011. július 31-én egy szeles vasárnapi napon Ambrus Luca Flóra felvette a keresztség szentségét, és ebben Én vagyok egyik támasza, keresztmamája. 

A tervezettekkel ellentétben azért ez a keresztelő sem ment olyan egyszerűen, mint ahogyan azt az Én Banya barátnőm elképzelte. Az anyós mindenbe beleszólt, mindent átszervezett. A lényeg, hogy Drága Lucám meg lett keresztelve, és a tőlem kapott fülbevalóban csodásan fest. Kapott még sok más szép ajándékot, plusz egy kis szelencét, amelyre kezdőbetűi (ALF) voltak gravírozva...maga a szelence nem tudom milyen anyagú volt, valami fém, gyanítom, hogy nem valami ezüst, mindenesetre Banyám arcán az öröm nem volt túl felhőtlen. 

Az én kedvemet egyetlen dolog rontotta el,  mégpedig a dobostorta. Mikor "Balázsunk" mondta, hogy bizony az lesz az egyik desszert, felcsillant a szemem, hiszen az a kedvencem, és régen is ettem...az egyik szomszéd hozta, aki állítólag cukrász, és ő is készítette...Az a torta oly rossz volt, hogy azt szavakba önteni is elég nehéz. A tésztája nem olyan v olt, mint amilyen egy dobostortának illene lenni és a krém összetétele konkrétan margarin, porcukor és némi kakaópor kombója volt, amiben itt-ott kisebb csomóban volt a porcukor, tehát még rendesen kikeverve sem volt. Lényeg a lényeg, bűn rossz volt a Teri néni által istenített ("még a cukrászdában sem kapni ilyen jót") torta.

A többit képekben:

 

Juditka születésnapja

Megünnepeltük Jucus barátnőnk 25. szülinapjának 10. évfordulóját. Volt csinnadratta, dínom-dánom, evés és ivászat, főként ivászat. Na persze nekem többnyire maradt az üdítő, na nem mintha elkezdtem volna alkoholt fogyasztani ismét.

Mindegy a lányok nem maradtak sem szárazon, sem szomjasan.

A desszert ugyan elmaradt, mert azt sikeresen bezárták a hűtökamrába :)

 De ezen kívül aztán volt minden.... :)

Íme a buli, néhány képben.

 

Anaxunamoon kifakadása

Korábban a héten volt egy kifakadásom, egyszerűen tele lett a púpom mindennel és mindenkivel,  amikor azt gondoltam, hogy na majd adok én mindenkinek azt, ami jár...és különben is nem volt egyszerű a hét eleje a szülinappal és a végakarat teljesítésével, de mostanra a haragom elszállt, igaz az érzés megmaradt, s a véleményem ugyan az, de már nem akarok mindenkit egyesével ki/leosztani :)

Ha Anaxu kell, hát megkapjátok...

Emlékezés, hamu és por a szélben...ezek vagyunk...

...ennyi marad belőlünk, ezek vagyunk...por és hamu.

Ma lenne 59 éves az apukám. Olyan sokszor, szinte nap, mint nap fülemben csengenek a szónok szavai..."és meghalt az édesapám". Lehet e valaha feledni, kell e feledni. Jó e az emlékezés...

Apukám a kertjében szeretett volna végső békére lelni...imádta ezt a kertet...Először azt szerette volna, hogy az almafa árnyékában pihenjen, mindig viccesen mondogatta, hogy majd ott lógatja a lábát, ha már elment és majd onnan jár vissza hozzánk :)  Aztán egy éve tavasszal hozott hibiszkuszt, gyönyörű nagy virágai vannak, és mikor érezte, hogy nem lehet már másképp, azt kérte anyámtól, hogy mégis oda...aztán augusztusban kérte, hogy fehér kardvirágok is díszítsék, mert olyan szépek. Furcsa dolgokért kezdett "rajongani" az utolsó időkben.

Egy héttel ezelőtt elkészítettem, megcsináltam itt a kertjében a helyet, ahová a hibiszkuszait ültette, mert már hajtani kezdtek...tudtam, hogy közelg a születésnapja. Hát felkészültünk...

Mindannyian  szórtunk egy keveset hamvaiból az erre a célra kialakított helyre a hibiszkusz tövébe, majd betemettük és gyújtottunk gyertyát.

Rendeltem a neten olyan kívánságlámpásokat is, amiket az Adrel szülinapján is felengedtünk. Megvártuk míg sötét lesz és kívántunk, és üzeneteket suttogtunk bele a szélbe, ami felrepítette őket magasra...fel apához.

Drága kéj (Szalai Vivien)

A Hamis gyönyör folytatása...

"Szofi sorsa szorosan összefonódik más prostituáltakéval és szexrabszolgákéval, és egy nőével, akit vele szemben örök piedesztálra emel a társadalom: a feleséggel."

"Sokan azt hiszik, a prostituáltak egy életre meggyűlölik a férfiakat azért, ahogyan velük bánnak. Pedig én nem gyűlölöm, inkább csak jobban ismerem őket, mint a többi nő. Az elmúlt években arra jöttem rá, hogy minden egyes férfi-nő kapcsolat az alapvető igények kielégítésére épül: a nők erőforrásokat, a férfiak pedig szolgáltatásokat várnak el a másik nemtől. Nem más ez is, mint színtiszta üzlet." 

Én bizti beszerzem és elolvasom...

Paranoia...

Azt hiszem kezdek paranoiássá válni.

Cáfoljon meg bárki, ha szögegyenest másképpen gondolja....hmmmm, látom, nincsen jelentkező. No mindegy, elmondom hát miért érzem imigyen, ennek a dolognak a meglétét. Kicsit olyan, mintha azt gondolnád, hogy mindenki azért van, hogy téged bántson vagy szivasson...nem nem, nem is ez, inkább, hogy átver. Igen, mintha hazudnának neked, hogy ne érezd magad rosszul valami miatt, de te mégis úgy érzed, hogy KAMU. Hát ez furira sikeredett..szerintem kicsit zagyva is. 

Mellőzve érzem magam, félretettek. Itt van ez a srác is, kedvelem, állítólag ő is kedvel engem, de valahogy nem találom rajta a fogást, nem értem, nem tudom kifürkészni, lehet csak én pörgöm túl, és rémeket látok...na tessék, paranoia :) Találkozgatunk, kedveljük egymást, mindketten azért elfoglaltak is vagyunk, de én azért szeretném heti 1-nél többet látni...ő nem engem, úgy látszik. Állítólag igen. De én, bármennyire is elfoglalt vagyok, arra, amire nagyon szeretnék, szakítok időt, vagy én vagyok a hülye??? Vagy van valami bibi, amit nem mondd el... bár az ellenkezője lenne. Nagyon szar az, ha a megérzéseid miatt vagy paranoid idióta. De úgy érzem valami sántít.

Nekem mindig mindenki elmondhatott bármit, nem ettem meg érte, nem volt baj, ha azt mondták "nős vagyok baby", ahogy az sem, hogy "barátnőm van édes". Nem baj, ha van valami a háttérben barátnő/barát, feleség, kutya, macska, gyerek, akármi, bármi.... csak tudjak róla, mert akkor úgy állok a dolgokhoz.

Elvileg semmi ilyen nincsen, de akkor miért ez a paranoid érzés????? És nem csak vele kapcsolatban vannak kétségeim...

Valóban paranoiás lennék? Vagy csak para?

Mindegy...a fenti őrült eszmefuttatást senki ne vegye komolyan, csak ki kellett írnom magamból, mert kezdek megőrülni, ahogy ülök a csendes házban, magamat rágva, és csak a falióra ütemes ketyegése a társam. Mindenesetre annyit azért elmondanék így a végére, hogy nagyon régen volt, hogy valamiféle állandóságra, emberi kapcsolatra vágytam volna, de most vágyom rá, és úgy érzem, Isten azzal büntet (mintha  nem lett volna még ELÉG), hogy nem enged senkit közel hozzám.

Szeretnék csalódni a megérzéseimben.

Pannonhalma

Egy számomra fontos esemény leírásával adós maradtam. Kedden kirándulni voltunk Norbival a pannonhalmi várnál és a mellette található kilátónál, valamint az azt körülvevő természetvédelmi területen. Sétáltunk, beszélgettünk, csókolóztunk, és élveztük egymás társaságát. Nagyon jól éreztem magam. Régen éreztem magam valaki társaságában így, biztonságban...jól.

Azt remélem lesz folytatása...

Vasárnap

Vasárnap az én életem legigazibb társa 19 éve, Banya betöltötte...nem mondom meg hányadik...életévét. Ennek örömére és alkalmából, no meg, hogy vééégre nem a szülinapja idejére esett vagy tették a Győri Vásárt, így annak nem arról kellett szólnia, egy kerti mulatsággal ünnepeltük meg e nemes alkalmat.

Délután kezdődött a party, akkor még gyerekekkel érkeztek a vendégek, barátok, ismerősök, családtagok. A grillen sült a sok finomság, a poharak pedig telve voltak mindenféle jóval. Estére a barátok (mi) maradtak, és már szabadabban lehetett társalogni, egyebek. 

A Banyám is kezdett egyre jobban becsípni, majd kötekedőre itta magát, s utána érkezett az aranyos énje :) Nagyon sokat nevettünk...hiába, ha összejön a banda :) (képek szintén később érkeznek)

Banyám is végre kicsit felszabadultabban bulizhatott, hiszen 4 hónapos kislányának, Lucának a délutáni ellátásából anyósa, Teri néni jócskán kivette a részét, ezzel könnyítve kicsit rajta, hiszen mégiscsak születésnapja volt.

Még egyszer nagyon boldog születésnapot Banyám!!!

Szombat

Szombati napomat munkával kezdtem, ami most kissé nehezemre esett, mert fáradtan ébredtem, miután az előző esti mulatságon elfogyasztott ételek és italok jóvoltából a gyomrom is fura volt, meg még "vadakat" is álmodtam. Gondoltam, hogy majd ha végzem a munkával otthon ledőlök még egy kicsit mielőtt kitakarítjuk a szalont...mondanom sem kell nem így lett. No, de mindegy is, majd utána pihenek... Aha...Eszterke barátosném csörgött, hogy Győrben van, ezért találkozzunk mindenképpen némi társasági élet folytatása céljából :) Mit mondhattam volna erre, beleegyeztem. Igaz a találka előtt sikerült egy órácskára ledőlnöm, persze mindezt úgy, hogy a Lina közben a fejem tetején ugrált, mit sem törődve azzal, hogy én pihenni vágyom. 

Eszterke, Bálint az Ő élete párja, a nővérem és Én beültünk hát az Aftersixbe iszogatni. Jót trécseltünk...megint éjjel kerültem ágyba...egyedül :(

Péntek

Péntek este... a péntek este a délutánnal indult...most. Jancsi kollégámban, hát mit tagadjuk van némi vonó, ha értitek mire gondolok, és bár ez nem látszik (vagy nem mindig) rajta, azért a vér nem válik vízzé nála sem.

Sátras ünnepségre voltunk hivatalosak abból az apropóból, hogy öccse elballagott a 8. osztályból. Ennek örömére mulatságot rendeztek, ami elment volna egy kisebb lakodalomnak is. Volt minden...sátor felhúzva az udvaron a garázs meghosszabbításaként, ami egyébként a zenekarnak, s egyben tánctérnek adott helyet.

Volt nagy csinnadratta, dínom-dánom, az asztalok roskadásig étellel és itallal, mezítláb táncoló rokonsággal és barátokkal...az utca apraja-nagyjával, sőt még celebként jelen volt az egykori VV Jeny is :)

És mi is ennek megfelelően ettünk-ittunk vigadtunk... :) Meg lettem kicsit táncoltatva is, bár be kell vallanom ebben én nem vagyok olyan jó :) Sajnos viszonylag hamar 11 körül a távozás mezejére kellett lépnünk, mert másnap reggel újra munkába kellett állni...

Később képeket is mellékelek majd.

Hülye vagyok... Hülye vagyok?

Mint egy csitri feldobom a legtöbb elvem és szabályom mostanában, és utána még ki is akadok, hogy hogyan lehetek ennyire béna fasz ennyi évvel, tapasztalattal vagy bánom is én mivel a hátam mögött...

Szóval a költői (vagy nem költői) kérdésem: Hülye vagyok?

Zavarodottság...

Igen, zavarodottság...talán, ez a legjobb szó arra, amit mostanában magamban érzek. Meg vagyok zavarodva...az agyamban, a lelkemben. 

Ez nem feltétlenül egy dologra vezethető vissza, hanem összességében mindenre érvényes.

Egyre gyakrabban fáj a lelkem apa miatt...még mindig várom, hogy belépjen az ajtón, és rengetegszer jut eszembe, hogy egy évvel ezelőtt még velünk volt, hogy miket csináltunk, hogy ő miből szerette volna kivenni a részét, de már nem tudta, mert nem bírta fizikailag. Eszembe jut, ahogy mosolyog, ahogy csinál valamit, tesz-vesz, ahogy korábban a kertjét rendezgeti. Most meg én nyírom a füvet és szentségelek, és Istennel veszekszem, hogy miért kell ezt nekem csinálnom, és egyátalán mivel érdemeljük ki, hogy ilyen terheket rójon reánk.
Nem, nem esik nehezemre füvet nyírni, kertészkedni, csak úgy mint megtanulni a láncfűrésszel bánni, és még sorolhatnám, nem ezekről a terhekről beszélek, hanem mindarról, amivel még még emellett tesz próbára minket,, megkérdem nap, mint nap, hogy nem volt még elég?!?
Veszekszem vele, vagy a jó ég tudja kivel, talán saját magammal, hogy olyan tehetetlen voltam és vagyok, és meghalt az apukám. Gyakran sírok egyedül, lefekvéskor a szobámban, mert nem hallom a horkolását, szuszogását, motoszását...mindazt, amitől régen, gyerekként is tudtuk, biztonságban vagyunk. És vágyom...vágyom valakire, aki mellett újra biztonságban érezhetem magam. És nem mindegy ki az...mert sokan elkövetik azt a hibát, hogy tök mindegy ki az, csak legyen valaki mellettük. Én tudom, hogy kihez szeretnék esténként hozzábújni..

.............

Hjajj, ez a buta blog...nem szeretnék vele senkinek fájdalmat okozni, de úgy látszik mégiscsak sikerült.
Legfőképpen saját magamnak...
Ne értsen félre senki, nem bánom egyetlen mondatát sem, mert a múltam, és hozzám tartozik...azt viszont bánom, hogy ezzel valakit megbántok.

78, avagy, ha két "beteg elme" találkozik

betegek, ámbár tökéletesek :)

78...no persze nem arról van szó, hogy ennyiszer elégültem vona ki a nap folyamán, ami természetesen nem zárja ki, hogy ez ne történhetett volna meg, nem mellesleg nem bántam volna azt sem.

Kezdjük el...valahonnan ádám és évától... nah jó, neeem :D
Valahonnan az elejéről megpróbálom leírni a históriát. Azt meg nem tudnám mondani, hogy mikor ismertem meg a szóban forgó fiatalembert...jó-jó, meg tudnám nézni a megfelelő helyen az első kontakt pontos dátumát, de nem teszem, nem ez a lényeg :) Szóval a fiatalember, megtalált, megismert, jött, látott, megdöntött és mindketten elmentünk...én speciel egy másik dimenzióba...oda, ahol kiürül minden belőlem, és elszáll a feszültségem. Olyan kielégülést nyújtó élményem volt, ami után még a mozgás is nehezére esik az embernek.
Vele kapcsolatban azt a bizsergést éreztem, amit már nagyon régen, amit Paqonál szoktam érezni, vagy a Lelkésszel kapcsolatban, illetve még néhány kivételes korábbi szeretőmmel. Olyan...olyan végre érzésem volt, tudtam, hogy itt nem csalódhatok, tudtam, hogy mit fogok kapni, és ezért cserében nekem mit kell adnom. Valahogy most az elégedettség érzése tölt el.
Bevallom őszintén, hogy eléggé szkeptikusan indultam neki ennek a dolognak is... hiszen ismertek, és különben is ezeken az oldalakon többnyire a kretének találnak rám. Mindegy alapon elkezdtünk beszélgetni msn-en, és azt vettem észre, hogy nem untat, hogy egy idő után kifejezetten hiányzik a társasága az olykor előforduló unalmas délelőttjeimből.
Egyébként most is hiányzik a kontakt, hogy jól kibeszéljük a tegnap megesett dolgokat, és ami azt illei nem tudom mikor élvezhetem újra a társaságát, mert a Gyurma még hozzá sem fogott a laptopomhoz, amiért kettérúgom most már a valagát. Szóval ő sem élvezheti sziporkázó személyiségemet :(

No, egyenlőre ennyit rólam...

Babysitter...

Ebben a pillanatban éppen babysitter üzemmódban vagyok a 3 hónapos keresztlányom, Luca mellett, míg szülei az Ákos koncertet élvezik Budapesten :) Az első kiruccanásuk (elég rövidke kiruccanásuk), mióta a gyönyörűségünk megszületett.  Emlékszem december tájéka lehetett, a Luca még meg sem született, mikor felhívott a Banya, hogy mit csinálok 2011. május 14-én...mondtam azt sem tudom milyen nap :) Most már tudod jött a válasz :) Vigyázol majd a keresztlányodra? Mert akkor elmennénk Ákos koncertre. Mondtam, ez csak természetes :)
Most éppen alszik, olyan édes...de lehet én vagyok egy torzszülött, mert minden egyes olyan alkalom, mikor rá vagy a nővérem gyerekére, a Linára vigyázok, megerősít abban, hogy nem szeretnék saját gyereket. És nem azért, mert nem tudok velük bánni, hanem mert ezt nem tudnám végigcsinálni 0-24 órában...ahhoz Én túl önző vagyok. Ezért rossz ember vagyok? De bizonyára vannak olyan emberek, akik tipikusan nem alkalmasak a gyereknevelésre...lehet, hogy a meddőségi problémáim is innen gyökereznek..magamnak generálom? Ki tudja...   Persze a kérdést nyitottan, hagyom, mert lehet, jön az életemben egyolyan változás, egy férfi, ami miatt vagy akinek szíves örömest szülök, vállalva ezzel minden velejáróját... 

Mad World - Gary Jules

SO BEAUTIFUL ...

Ákos - Keresem az utam

Mostanában...

Kellőképpen el vagyok maradva mindenféle esemény leírásával, mint pl. Ancsám születésnapjának megünneplése...bár talán jobb, ha erről a furcsára sikeredett epizódról a kiccsalád ékletében nem is ejtünk túl sok szót. Vagy a húsvétkor tett kirándulásunk fővárosunkban, esetleg nővérem születése napja...33 éves lett.

Ami azt illeti mostanában nem is nagyon van affinitásom írni...mintha egy időre eltűntek volna a kellő szavak, vagy csak normális gondolatok híján volnék, vagy csak elfáradtam...nem tudom, de amint kitalálom és lesz kedvem, talán beszámolok elmaradásaimról is.

Jogász másodszor....

huhhhh, a mai nap...hát hogy is mondjam...nőknél ezt minek mondják?...kanos voltam :)

Annyira kivoltam, hogy a délelőtt folyamán két masztin voltam túl. A második után eldőntöttem, hogy beadom a derekam a jogásznak, akivel nem sokkal korábban egy önbizami sexben volt részem, s aki azóta is fűz egy következő menet reményében. Nem éppen álmaim netovábbja, de a jelen helyzetben, gondoltam tűzoltásnak nagyon is jó lesz...tekintve, hogy a lelkészt ilyennel már nem "zaklathatom", hiszen fél attól, hogy azzal, hogy megdug bánt engem...mindegy is, mert ezt a kérdéskört már kiveséztük....

Nem maradt tehát más, írtam egy short message-et (sms-t), hyogy mi lenne, ha... mondanom sem kell, boldogan ugrott csettintésemre...

Azt azért nem mondom, hogy kielégültem minden szinten...inkább csak, ahgy mondani szokás, "lehugyoztam a tüzet" :) :) :)

SK

Miért ver engem az élet ilyen istenbarmaival, vagy én már nem is tudom minek nevezzem ezeket a pasikat, srácokat, fiúkat....mittudom én. Sokszor elgondolkodom, hogy egyáltalán hogyan gondolják....

ÁÁÁÁÁÁÁÁ....suszter, maradj a kaptafánál...megmaradok magnak...nem kell senki...nem kell senki, amíg nem ő lesz az.

4

Pontosan 4 hónappal ezelőtt reggel fél 8 előtt pár perccel megcsörrent a telefon, s engem, mintha kilövött volna magából az ágy, rohantam át anyu szobájába, ahol ő már felvette a telefont, néztem rá, ahhogy halálra vált arccal hallgatta, mit mond a vonal másik végén egy női hang, mejd megkérdezte mit kell tennie, elköszömt és letette...elmondta, hogy apa meghalt...hajnalban, 4 óra 45 perckor.

Fel kellett hívnom a nővéremet...szinte azonnal felvette...már 5-kor bolyongott a lakásban....érezte.

Ez az űr, ez a végtelen fájdalom nem szűnik múlni...néha mintha itt lenne, mintha besétálhatna az ajtón...olykor a hangját hallva...és rájövök, hogy lehetetlen...4 hónapja csak valahonnan máshonnan figyel bennünket.

Tivadar angyalnaptára

Mielőtt Tivadar kiment Alexandriába (Egyiptom), hogy az arab nyelv szépségeit tanulmányozza és megtanulja, születésnapomra kaptam egy naptárt, hogy az angyalok vigyázzanak rám minden nap, amíg Ő nincsen itthon, és úgy egyébként mindig :) Nagyon kedves ajándék, és azóta minden nap elolvasom a napi penzumot.

Hogy miért most írok csak róla? Mert a mai napi "jótanács" kifejezetten tetszik, és nagyon igaz.

"Mindenedet add oda, és tudd, hogy vissza fogod kapni.

Szeress, amennyire csak lehet, és tudd, hogy ugyanúgy fognak viszontszeretni."  

És még egy aprócska (nem) véletlen; amikor meg akartam nézni a bloghoz, hogy minek is nevezik ezt a naptár formájú, de inkább könyvre hajazó dolgot (merthogy a szó szoros értelmében nem naptár), azt vettem észre, hogy ahogy lapozom, és eljutok majd az utolsó laphoz, ahogy két felé van véve, az a nap július 8-a. Ezen a napon érkezik haza Tivadarom magyarhonba :)

Nosztalgia

Ma a hazafelé úton az autóban furi gondlatok,, vagyis inkább emlékek jutottak az eszembe. Talán csak azért mert a ma estém a nosztalgiáról szólt, ha szentimentáis akarnék lenni. Ma este Max-al találkoztam, az egyik pályám kezdetén megesett megtévedésemmel. Kedvelem Maxot, kellemes emlékek fűznek hozzá :)

9 évvel fiatalabb nálam...26 voltam, mikor megismerkedtünk...zsenge ifjú volt csupán, és furcsa bizsergést éreztem a közelében. Ő volt az első nálamnál jóval fiatalabb fiú az életmben. Izgalmas volt kivárni, irányítani a lépéseit. Hihetetlen jó csókcsatákat vívtunk...nem voltunk sosem együtt, nem szabadott..nem jártunk, csak olykor olykkor találkoztunk, és mindig adtunk a másiknak valamit, amitől jó volt, mindig tanítottam neki valamit, amitől a kis barátnői oly hálásak voltak neki. 1-2 évvel később, mikor már más hivatást választottam, lett teljesen az enyém...aztán már nem is kellett :D Ma este is kellemesen elbeszélgettünk, elnosztalgiáztunk és nevettünk magunkon. Csókkal búcsúztunk, mint mindig... :)

De visszatérve a fura emlékképekre... 16 lehettem, mikor az első igazi kapcsolat féleségem jutott eszembe Tamással... Emlékszem tisztán a csókjára, vagyis, arra, amit annak szánt :$ és, hogy tulajdonképpen nem is jelentett semmit. :) Jólesett meg mnden, de nem ő volt a megfelelő...vagy akit igazán akartam. Emlékszem, ahogy mohón próbálta falni és izgatni a testem a lépcsőházban a falnak támasztva...csókolóztunk és gyömöszölte a mellem, meg a nyakamat nyalogatta. Nyálasnak éreztem az egész történetet  :) :) :)

Most valahogy az eszembe ötlött, hogy már akkor mennyire személytelenül tudtam átélni ezeket, és hirteen elkezdtem sajnálni Tamást, aki hetekkel később, furán fogadta a hírt, hogy én bizony szakítok, mert semmi értelme a kettőnk dolgának, és el kezdtem sajnálni, hogy olyan bunkón ráztam le magamról.

Megráztam magam, és vége volt...már akkor is. Már akkor is ilyen kis rüfke voltam...hihetetlen :) :) :)

Mindent összevetve nem hiszem, hogy törést okozam volna bármelyikük életében...a magamét is beleértve :)

...


Hiányzol Apa!!!


...

Változások...

Igen, van benne igazság, hogy régebben lelketlenül, szinte mindegy alapon odafeküdtem a srácoknak, hogy elégítsenek ki, mert csak az élvezet számított...igen,valószínűleg azért tettem, mert tudtam tetszik nekik ez ami vagyok, vagy aminek mutatom magamat...igen, lehet ettől éreztem, hogy élek...és igen, ezzel valóban elrejtem, azt az embert, aki valóban vagyok...de már nem tudom ki is az!!!

Igen...lehet, hogy elfásultam és kiégtem az idők során...Nem akartam, hogy bántsanak, ezért Én bántottam magam a legjobban...

Azt viszont nem értem, hogy miért nem veszik észre a változást...hogy már nem fekszem oda lelketlenül mindegy alapon, csak az élvezet kedvéért. Miért nem veszik észre, hogy próbálom magamat adni, hogy próbálom kihámozni magamat, hogy engem ismerjenek meg, és engem szeressenek, ne pedig egy szajhát?!

Próbálok érzéseket vinni a sexbe, csak olyan emberrel ágyba bújni, akit valóban kívánok. A testét és a szellemét is! Hát most erre is rábasztam!

Igen, el lehet kurvulni ebben az életvitelben, sőt a vége az, hogy már mások sem látnak benned mást.

Amióta apukám beteg lett, mióta meghalt sokminden átértékelődött bennem. Sokkal fontosabbá vált a család számomra, sokkalinkább előtérbe kerülhetett személyiségemnek egy régen látott része. Én lettem a "férfi" a családban, mert valakinek át kellett venni olyan feladatokat, amelyeket eddig ő látott el.

Megváltoztam, már sokkal inkább átgondolom a dolgimat, hogy kivel miért mikor hogyan találkozom. Más lett a célom. Rájöttem, hogy kell egy társ az életembe. Rettentő erővel zuhant rám a magány érzése, amit emiatt érzek.

Egy pillanatra talán el is hittem, hogy valaki észreveszi és értékeli bennem a jót...de ma már kételkedem benne, hogy bármi jó is van bennem.

Azt mondja, tökmindegy lett volna ki ér hozzá, csak az érintés kellett...lófaszt!

Isten (vagy akárki is az) látja lelkem, én próbálom...de úgylátszik egyedül fogok megdögleni!!!

Egy szép tavaszi nap...a végén egy fájdalmas igazsággal

2011. március 14.

- Luca 1 hónapos...Isten éltesse

- egy csodás kirándulás

- a fájdalmas igazság, mellyel elvesztettem mindent

Ha rövid és tömör szeretnék lenni, ennyiben is hagyhatnám, de mivel jó szokás szerint nem vagyok az, leírom ezt a napot.

Reggel szép napra ébredtem, tele voltam madárcsicsergéssel, mert a könyv, amit befejeztem tegnap este, valahogy megérintett, és kicsit én voltam a főhősnő Marie :) 

Egy barátnőmme indultunk Pest-országba, hogy lakást nézzünk számára további életéhez, melynek aztán az lett a vége, hogy kivettük álmai lakását, és ezzel végérvényesen elkezdődött az új élete.

Lehet nekem is ezt kellene tennem...itthagyni ezt a szaros porfészket mindennel és mindenkivel a hátam mögöt és gebedjenek meg!!!!! Lehet, jót tenne idegenek közé menni, élni...ahol nem ismernek, ahol nem tudják mi vagyok.

Jól éreztem magam...sétáltunk a Dunaparton, ebédeltünk, ettünk egy desszertet a Gerbaud-ban, korzóztunk a Vörösmarthy téren, élveztük a napsütést...olyan boldognak éreztem mgam, mert kicsit a sajátomnak is éreztem a barátnőm örömét...és még el is gondolkodtatott.

Hazafelé is minden rendben volt, még ki is pirultam a napsütéstől, olyan feltöltő volt.

(Mindig látom és tudom előre...és nem hallgatok a belső hangjaimra)

Itthon bekapcsoltam a számítógépet...hiba volt :) Facebook, Indamail, a szokásos körök, melyeket megnézek minden alkalommal. Aztán elindult egy lavina egy ártatlan csevegéssel...

Az "lelkész" az arcomba fröcskölte a hibáimat, vagyis az általa látott hibáimat, s hogy miért nem működhet ez kettőnk között...fájt, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem... Igaza lehet...talán...nem tudom. Túlélem, ahogy minden mást...marad a barátság és a póker...nekem elég, és nem fog frusztrálni, ami korábban történt.

Mocskos lelkem csak a sárban fekve, fetrengve, dagonyászva fedhetem el...tiszta víz már nem mossa le bűneim.

"Jézus szeret engem" ...

... ez a címe egy az imént befejezett könyvnek, melyet David Safier írt, s melyet a "lelkésztől" kaptam elolvasásra... véletlenül, vagy direkte? ...kit érdekel. A könyv fantasztikus, lebilincselő könyv volt. Természetesen nem valamiféle, a Bibliát magyarázó műre kell gondolni. Fogalmazzunk úgy, hogy egy hétköznapi lány találkozása, egy nem hétköznapi emberrel.

Kedvelni fogom a David Safier által írt remekeket. Tetszik a szellemesség, az irónia, ahogy ír.

"Egy ideig még üldögéltem, és megpróbáltam feldolgozni ezt az egészet. Legelőször azt kellett megemésztenem, hogy egy ilyen nevetséges ember, mint én, beleszerettem Jézusba."

:)

Csak ajánlani tudom :)

Kiegészítés az előző bejegyzéshez

A "lelkész" egy olyan útra készül lépni, ahol nagyon könnyen -az ő  megfogalmazása szerint- "elkurvul"...

Mondtam neki, hogy itt az ideje, hogy elolvassa a bologomat, ezt az ominózus blogot...és döntse el...döntse el,hogy megéri e...hogy szeretné e.

Ezzel persze jó szokásomhoz hűen azt kockáztatom, hogy örökre megundorodik tőlem is, de vállalnom kell a kockázatot...

A "pasi, aki mosogat"....avagy még mindig Gábor

A pasi, aki reggel, munka előtt még gyorsan elmosogatott...mosolyogva néztem.

Jó volt vele a sex az éjjel...ismét. Számomra még mindig lelkiismeretfurdalás és bántódás nélküli, kellemes, simogatásokkal teli kélyes élvezet. Bár meg kell mondjam őszintén, hogy éjjel egy gyenge pillanatomban sajnos túl közel engedtem magamoz beszélgetés közben, mert elárultam neki, hogy bizony, ha nem vigyáznék el tudnék veszni ebben a dologban.

Az este elvertem pókerben...mert természetesen pókerezni akartunk ezen az estén, de mivel visszavágót  nem szeretett volna, ezért szimplán dumcsiztunk tovább a megszokott dolgokról, a "családegyesítési projektről", hogy milyen elvárásai lennének ezzel kapcsolatban. De most valahogy éreztem benne valami bizonytalanságot. Szerintem ez a fiú nem élt még eleget, és nem tapasztalt meg az élet minden "örömét", nem bontogatta még ki teljesen a szárnyait és nem talált el az igazi Önmagához, hogy ott aztán szembenézzen vele...kezetfogjanak, vagy esetlegesen szembeköpje.

Egy dolgot szeretnék megtanítani neki ehhez az úthoz...azt, hogy minden fejben dől el...az ég adta világon minden.

Kedvelem, ahogy szinte hallani,a fogaskerekek zakatolását a fejében, azt hogy érzem a sex közbeni megtorpanásait, és -hiába állítja, ellenkezőjét, mert ő egy "puding"- a beindulásait, amikor nem csak a szemével fal fel, hanem szó szerint, és fizikailag elkezd habzsolni. Szunnyad benne valami...

Talán nem tudatosan (talán igen), játszik ez a fiú...és talált egy játszópajtást...

Ezek után persze nem nehéz kitalálni, hogy milyen végkimenetele lett az estének :)

Egy estém egy "lelkésszel" :)

Nem tudom végül elolvassa e a róla szóló opuszt...mindenesetre őszintén fogok róla is írni, a megszokott stílusban, mint másokról. (a korábban "Gáborként megismert úriember ő)

Először talán az estéről...az estéről, amitől olyan nehéz volt megválnom, ahonnan nem akartam hazajönni... Órákon kerszetül tartott a dolog símogatásokkal, élvezetekkel, beszélgetésekkel, és megint símogatásokkal és megint élvezetekkel. Ha rövid és tömör szeretnék lenni...úgy megcsinált a "lelkész", hogy alig bírtam hazajönni :D:D:D

Rég volt részem ilyenfajta JÓ szexben, ami gyakorlatilag tartalommal megtöltött volt, nem egy idióta, kiszámítható kis pöcs idétlenségeit kellett elviselnem, és nem kellett úgy tennem, hogy élvezem a társaságát.Nem azt éreztem, hogy meglopom a saját testemet,lelkemet is, nem csak az övét.. Nem csak a szexet, hanem a társaságát is élveztem.

Mindezek ellenére úgy érzem ebből az egészből  soha nem lehet több ennél...

Nem szabad Őt közel engedni...ez itt, most eldöntetett.

Tulajdonképpen még tisztelem is az elköteeződését a családja iránt. Azt, hogy küzd a fennmaradásukért, és még talán hisz is benne, hogy ez megmenthető.Én azt is értem, hogy egy teológiát végzett ember számára sokkal többet jelent(het) az "oltár" előtt tett hűségeskü a párjául választott nővel szemben....

De nem értem hogyan írhatja valaki felül saját boldogságát, még akkor sem, ha magamat teljesen kívül helyezem ezen.

Lehet csak Én vagyok túlontúl önző.

Luca

Van egy durva elmaradásom, amire csak most, ebben a pillanatban döbbentem rá...a dolog majdhogynem helyrehozhatatlan bűn, amit remélem megbocsát így látatlanban a Luca anyukája, akiről ez a bejegyzés hivatott szólni.

2011. február 14-én hajnal 1 óra 6 perckor, 51 cm-rel és 3 kiló 22 dekagrammal megszűletett a kerszetlányom. Egy bájos teremtés, egy igazi szerelemgyermek, aki azért születet Valentin napján, hogy az édesanyjának és nekem, végre legyen miért szeretni ezt a napot.

Fényképek később érkeznek Róla, aki azóta már jópárszor elbűvölte az én kemény szívemet is :)

egy hétvlége...Velem

Nem mondanám, hogy életem legjobb hétvégéje volt ez a mostani, de mondjuk nem is a legrosszabb. Átlagosnak viszont semmiképpen sem mondanám.

Csak az Isten tudja miért, de valahogy kétségbeesett érzés fogott el, mert hiányzik egy férfi érintése, közelsége...olyan szinten tört rám a magány érzése, hogy szinte fájt. Olyan egyedül éreztem magamat, hogy baromságok keringtek a fejemben. Még egy pillanatra féltékeny is voltam... :D Röhely, de az önbizalmam és magabiztosságom ezen a hétvégén valahogy nem létezett.

Belekötöttem egy srácba, aki nem érdemele meg....persze aztán bocsánatot kértem...

Majd miután vágtam fát, cipeltem hűtőt, és minden gyermeki, testvéri és egyéb családi kötelességemnek eleget tettem, hazafelé jövet még belém is kötött egy büdös bunkó. Megyek a Széchenyi hídon 70-nel...megjegyzem 50 a megengedett...mellettemlévő sávban egy zöld taxi szintén...majd beér egy fehér octavia és elkezd villogtatni, gondoltam magamban, kabbe a lámpa is piros mi a fasz bajod van...ezekután bevág elém, kiugrik és elkezd ordenáré módon üvölteni velem, hogy ilyen meg olyan idióta büdös ribanc mi a fasznak nem mész gyorsabban, meg mit képzesz magadról, hogy a másik autó mellett mész.... sorolhatnám... Én persze higgadtan  mondom, mi a faszt kiabálsz piros volt a lámpa és 50 a megengedett...stb Erre a csávó, hogy hadd döntse már el ő, hogy gyorsan hajt e....de basszus a pirosnál csak meg kell állni. Mindegy, ráhagytam, az ilyen dögöljön meg...ééén nem fogom magam idegesíteni azon, hogy ő egy kissebbségi komplexusos fasz.

A hétvégémben az egyetlen felemelő a kicsi Luca volt, a finom baba illatával, az édi kis pofijával, meg hogy foghattam, etethettem... Azt hiszem kedveljük egymást :D

"Gáborok" és az internetes randik...

...húúúúú, hol is kezdjem...

Hónapokkal ezelőtt megismerkedtem egy sráccal egy csevegőszobában megismert lány álltal az MSN-en, ahová antipatrosz (legyen  a továbbiakban "Gábor") néven van reggelve. Nagyon jókat dumálunk az elmúlt hónapokban és már többször megdumáltuk, hogy személyesen azért biztosan jobb lenne, meg pókerezhetnénk is egyet stb. Valahogy mindig mindkettőnknek hol munka, hol egyéb dolgok miatt közejött valami. Ma este találkoztam vele, elmentem hozzá teázni. Mindezt ugyan nyugodt szívvel tettem, hisz biztonságban érezhettem magam nála, mert nem egy elvetemült gyilkos, és nem is szól egyébről a dolog, mégis KisAncsának megadtam azért "Gábor" címét meg minden, hiszen az ördög sohasem alszik...legalábbis nem akárkivel :)

Közben a napokban megismerkedtem egy másik Gábor nevű fiúval, aki abszolúte szimpátikusnak érkezett...node...Szóval, ha már lendületben voltam...felhívott, hogy ma este esetleg egy randi...belementem,úgyis csak későn volt neki jó egy koncert után, és mert tényleg szimpi volt, bááár a hangja a telefonban nem tetszett, nem az a megkapó orgánum volt, inkább csak valami csicskáé. Nem tulajdonítottam ennek a kósza gondolatnak (sajnos) nagy jelentőséget, hiszen a telefon torzíthat is...nyugtattam magamat tudat alatt... Ééén balga...

Szóval a baglyok, vaddisznók és rénszarvasok elmehetnek a picsába, mert mégegy ilyen kis csicska szarral én nem találkozom, inkább maradok szingli, vénlány vagy bánom is én...

Ott kezdődött, hogy mikor beszállt a kocsmba, rögtön elkezdett nyomulni, erre mondtam neki, hogy álljon meg a hintaló...wazze...figyelitek, következő jel, amire nem halgattam... mondom dumáljunk...pfff

Nah...olyan ember ne nyomuljon nekem, aki elköltözik a szüleitől 25 évesen egy albérleti szobába, ahol a főbérlő vele lakik, csak hogy ne a szüleivel lakjon (én is az anyámmal élek, de én tudom  miért), és 3! év alatt nem jutott el oda, hogy legalább egy garzont béreljen ugyanannyiért (mert megkérdeztem, hogy mérik azt a szobát). Ennyi erővel az anyjáékkal is lakhatna... + aki gyökér ahhoz, hogy egy kresz vizsgára tanuljon, és inkább hagyja veszni a befizetett rengeteg pénzt, és még nem is érdekli... és röhög rajta, hogy arra is lusta, hogy egy jogsit megszerezzen, mert amúgy minek az :D :D :D Kb itt kaptam belül röhögőgörcsöt ( a sokadik hasonló megnyilvánulása volt...gyakorlatilag minden, számomra fontos területen) és indítottam az autót, hogy elvigyem egy darabon hazafelé (de csak, mert nem vagyok szarrágó, és még  nem volt meg a havi jócselekedetem) És ez a marha azt hitte, hogy de jó sínen van, mert megkérdezte, akkor most feljössz hozzám LOL b+ LOL... akkor kezdtem el bánni, hogy nem valami jó kolbászos vagy hagymás cuccot ettem előtte, és azzal kellett volna teleböfögni a kocsit, mert még az is érdekfeszítőb tevékenység lett volna, mint ezzel a csávóval eltöltött (elpazarolt) félóra.

Nem is tudom szegény "másik" Gábort miért ebben a bejegyzésben írtam le, mert egy napon sem említhetők, és csak azt sajnálom, hogy emiatt kellett félbeszakítanunk a beszélgetést...majd folytatjuk legközelebb.

Ezt a marhát meg most tiltom mindenféle fórumon és csatornán, amin csak elérhető vagyok a számára.

Hiányzik

Tegnap éjjel miután a fejemet letettem a párnára és álmos voltam, de abban a pillanatban, hogy leért a fejem elkezdett jári az agyam. Most  nem az aktuális problémáimon kattogtam, hanem hirtelen belémhasított, hogy mennyire hiányzik apu.

És már nem tudtam megállítani a gondolatáradatot...

Hiányzik, ahogy cívódunk így ugratva egymást...hiányzik a horkolása a szomszéd szobából...hiányzik a kanapéról, amelyen most ülök...hiányzik, ahogy nevet, morcos, ahogy összehúzza egész apróra a száját, amikor ideges...hiányzik, ahogy mondja Pannuskám...és hiányzik minden...csak várom, hogy belépjen az ajtón.

...csak csorogtak námán a könnyeim a párnámra...így aludtam el.

Önbizalmi sex egy jogász-közgazdásszal, avagy lelőttem a vaddisznót

4 hónapig kitartóan "udvarolt körül", igaz kicsit rossz pillanatan került az életembe...kitartó volt és végül már nekem is kapóra jött, hogy mindenáron meg akart kapni. :) Elég régóta gyűtögettem és népesítettem az állatkertet először csak baglyokkal, aztán a második vaddisznó megszerzése is vészes közelségben volt, ezért hát ritkítani kellett a szaporulaton, illetve az eszaporodást elkerülendő/megelőzendő.

Egy szerdai napon jókor, jó pillanatban hívott fel, így megbeszéltük a találkát, s, hogy felmegyek hozz a lakására.

Édes volt, mert azt mondta, hogy a múltunkat tekintve már-mr bartként tekint rám...én persze tudtam, hogy ez nem szól egyébről, mint egyetlen alkalomról...nincsen benne barátság, max minimális szimpátia és esetleges kölcsönös örömszerzés.

A lakása, ahogy az ember is a semmi különös kategóriába tartozik, csak a már amúgy is látszó középszerűséget tükrözte. Én azt gondolnám, hogy egy 26 éves jogásznak azért már van elképzelése az életről, és ez megátszik a lakáson, ahogy saját magán is, de ő mint mondtam középszerű volt, elképzelések nélkül.

Jót beszélgetünk, hiszen tanult, intelligens ember, és hülyéskedtünk is. Kelemes estét töltöttem el vele...még a sex is középszerű volt...talán kissé határeset, mint pasi...kicsivel szőrösebb, mint ahogy én azt szeretem, de még elviselhető mértékben...és süvegcukor alakú farka van ;)

már egy hónapja

...és meghalt az apám... mondta Szilvia, a szónok beszédében...a nevünkben búcsúzott...nekünk csak belül, hangok nélkül ment.

Tudom, régen írtam, nem tudtam vagy talán csak nem akartam. Nem voltak szavaim. Nem voltak ahhoz, hogy leírjam  mindazt, ami bennem van esténként, és éjjel, mikor álmatlan forglódom, mikor csendben itthon anyámmal elpihenünk.

Mindaz a gondolat, ami ilyesztő, és biztosan nem egyedi az ilyen helyzetben, nekem mégis a világ.

Vajon elfelejtem  hangját, mosoyát....amilyen volt???