This is My City - Cassie

Tegnap megnéztem a Skins második évadának utolsó két részét is....hát nem erre számítottam, és arra sem, hogy a 3. évadtól Tony hugáról fog szólni a történet. De ez mindegy is...



Befészkelte magát az agyamba az évad záró dal "Cassie dala"

Hallgassátok hát ti is, rövid, tömör mondanivalója van, nem is szomorú, inkább keserű...

Náthás vagyok

Ilyenkor, mikor nagy ritkán elkap egy nátha vagy megfázás érzem csak igazán, hogy egyedül vagyok.

Végig gondoltam, hogy mit fogok csinálni a hétvégén, hogyan fogom meggyógyítani magamat és rájöttem, hogy basszus, de kurva mód egyedül vagyok, hiszen a dolog emígyen néz ki: miután szombaton délután befejezem a munkát hazamegyek és bebújok az ágyba....egyedül...de csak miután készítettem magamnak teát, meg a mézet is oda készítem, egy jó könyvvel vagy csak a távirányítóval....megint csak egyedül.

Nem elkeserítő? De tényleg... ? Ja és legalább az anyukám rám néz majd óránként, hogy élek-e még...

Szép kilátások :)

Egyedül vagyok, magányos vagyok bassza meg!

Ja, és semmi vicces nincsen a náthában! :) :D

....say something....

Kaptam egy dalt a hétvégén Titusomtól. Ő most Izraelben teljesíti
kötelességét, mint első diplomata. Jeruzsálem csodás hely lehet....
Nagyon hiányzik, és mi is nagyon hiányzunk neki. Kicsivel több, mint egy
éve van  kint....ez egészen más kultúra, hely, helyzet, emberek....
elhiszem, hogy egyedül érzi magát. Nagyon szeretem Őt, de innen a
távolból nem tudok úgy mellette lenni, ahogy az jó volna, barátként,
emberként....

A dal, amit küldött gyönyörű..... magyar szöveggel teszem fel, hogy mindenki értse miről szól a dal

Zavar

Teljesen össze vagyok zavarodva!

Ha ez egy napló lenne, olyan, amit kislány koromban kézzel írtam, akkor úgy kezdeném... Kedves naplóm! Ma találkoztam Vele..... de, mivel ez nem egy napló, hanem egy blog, és nem ma volt, hanem tegnapelőtt, és különben is ez egy olyan "napló", amit az internetnek köszönhetően bárki elolvashat, még akár ő is, lehet kicsit másképpen hangzik.... Lényeg a lényeg, hogy össze vagyok zavarodva, és nem értem, hogy ennyi év távlatából, hogyan jöhet vissza egy pillanat alatt minden? Sokszor gondolok arra, hogy vajon Ő akkoriban látta-e előre mindezt, hiszen több napja mint egy hülye csengő zengenek a fejemben a szavai, hogy még jelen lesz az életemben. És nem értem, hogyan vagyok képes talán tévesen ennyire belemagyarázni ebbe az ártatlan e-mailezésbe, amit napok óta folytatunk, ennyi mindent. Tisztára meg vagyok zakkanva. Ez nem olyan, mint amikor a korábbi években néha írtunk egymásnak, hogy mizu a másikkal, ez most annyira más, sokkal természetesebb, és könnyedebb, mintha visszamentünk volna 2009-be.

És folyamatosan szemmel tartom a postafiókomat, hogy írt-e és mit írt, mint egy lökött bakfis.

És vele együtt visszatértek a szavak is az életembe. És nem tudom, hogy az univerzum helyesli-e, de mintha az apró darabkák össze állni látszanának, még jeleket is kapok....

Jaaaajjjjjjj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Zavar támadt a mátrixomban, a jól felépített kis légváramban....

Nemet mondok

Nem megy ez nekem....nem tudom miért, nem a nemet mondás  nem megy, hanem amire nemet kell mondani, vagy nem is tudom... jó, hogy tudok nemet mondani, de nem biztos, hogy mindig jókor,  jól használom.

Másfél  év kihagyás  után  újra  mondhatni nyeregbe szálltam,  mert azt gondoltam elfogyott a türelmem és eleget vártam  az igazira, aki állítólag már  lát  engem. Hát  felhívhatná magára  jobban is a figyelmet. Vagy csak én  nem veszem észre  a jeleket?  Azt mondják  a héten a növő  Hold miatt a befogadásé a főszerep és, aki ilyenkor jön  az életünkbe azt engedjük be, illetve az általa  hozottakat. Meglepetés  már  ért  aaaaz tutti. Jelentkezett a Dani... az utolsó e-mail váltásunk óta  kb csak egy hét  telt el. És  szerintem céllal jött. Olyan más most.... Vagy csak én  dumálom bele. Jajj, miért  ilyen nehéz  ez???

Az imént  viszont kisöpörtem egy fickót az életemből. Tök jól  indult, de ma este elfogott a "Kancsi" feeling és én  nyűgöt már  nem veszek a nyakamba... Utálom  az ilyen akaratosan bűntudat keltő embereket. Manipulatívak és kiszipolyoznak. Andriskából is épphogy kikezeltettem magam a Katával. Jó  persze én is kellettem hozzá.

Vágyom  a szerelemre, de nem mindenáron.

Most persze lehet azt mondani, hogy félek a sérülésektől  meg minden....hát hogy a viharban ne félnék. És igen a szívemmel kellene döntenem, de marhaságokba nem megyek bele.

Ezt is hirtelen hamargyorsan ki kellett írnom magamból,  mert különben itt lebegne valami pallosként a fejem felett. A gyomrom görcsbe is rándult attól  a gondolattól,  hogy ezzel a fiúval kezdjek. Az intuícióim sosem csaltak meg...és  valószínűleg most sem. Ezt így és most rövidre kellett zárni.

Csak az érdekelne azért, hogy képes  leszek-e felismerni azt, aki majd párom lesz, képes  leszek-e nem a hibát,  kifogásokat keresni. Vele egyszerűen és  természetesen fognak  menni a dolgok???

És  egyáltalán miért jár egész nap a Dani a fejemben?  Jaaaaajjj!

Nem tudom miért,  de az ugrott be, hogy egyszer a Katánál az az időszak volt a kérdés tárgya, amikor apa betegségét megtudtuk....no, de azzal egyidejűleg váltunk szét Danival is...lehet inkább az volt ott egy gát? ???

Vagy csak egy be nem fejezett, egy fel nem dolgozott szerelem, csalódás, lecke, tanulság....dolog? Néha olyan, mintha nem is mi akartuk volna, hogy ott vége legyen, hanem az élet és a sors, hogy még megtanuljunk sok mindent mielőtt újra egymásra találunk.

Huuu, néha komolyan agybajt tudok kapni magamtól, és a fejemben kavargó gondolatoktól....