Egyesek szerint választékosan és jól írok...De mit jelent, jól írni??? Esetemben semmiképpen sem azt, hogy helyesen írni, mert, ha elkap a hév, a gondolataim sodrásába veszek, és bizony vétek, tévesztek, ujjaim eltébednek a klaviatúrám dzsungelében, aztán van hogy kijavítom, de olykor még ezt sem teszem meg. Szóval én szeretek írni, sőt beszélni is... imádok érdekes emberekkel jókat beszélgetni... rendszerint meg is indít egy-egy beszélgetés valamiféle gondolatáradatot bennem, és azt leírom. De ha kizökkentenek ebből, nehezen találok vissza...például, ha most letennének az asztalomra egy iratot, hozzáfűzve mindazt, hogy ezt miért tették, és mit kellene vele kezdenem, onnantól már nem tudnám folytatni. Nem tudnám folytatni, hogy a magyar nyelvről és annak szépségeiről készültem írni és bemásolni nektek ide valamit.
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújábansokkal bővebben kifejtve) mondta:"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet,meggyőződésemmé vált:ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebblehetett volna.Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszortapontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke (Firenze 1984. X. 12. )
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,--
Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
