Nem megy ez nekem....nem tudom miért, nem a nemet mondás nem megy, hanem amire nemet kell mondani, vagy nem is tudom... jó, hogy tudok nemet mondani, de nem biztos, hogy mindig jókor, jól használom.
Másfél év kihagyás után újra mondhatni nyeregbe szálltam, mert azt gondoltam elfogyott a türelmem és eleget vártam az igazira, aki állítólag már lát engem. Hát felhívhatná magára jobban is a figyelmet. Vagy csak én nem veszem észre a jeleket? Azt mondják a héten a növő Hold miatt a befogadásé a főszerep és, aki ilyenkor jön az életünkbe azt engedjük be, illetve az általa hozottakat. Meglepetés már ért aaaaz tutti. Jelentkezett a Dani... az utolsó e-mail váltásunk óta kb csak egy hét telt el. És szerintem céllal jött. Olyan más most.... Vagy csak én dumálom bele. Jajj, miért ilyen nehéz ez???
Az imént viszont kisöpörtem egy fickót az életemből. Tök jól indult, de ma este elfogott a "Kancsi" feeling és én nyűgöt már nem veszek a nyakamba... Utálom az ilyen akaratosan bűntudat keltő embereket. Manipulatívak és kiszipolyoznak. Andriskából is épphogy kikezeltettem magam a Katával. Jó persze én is kellettem hozzá.
Vágyom a szerelemre, de nem mindenáron.
Most persze lehet azt mondani, hogy félek a sérülésektől meg minden....hát hogy a viharban ne félnék. És igen a szívemmel kellene döntenem, de marhaságokba nem megyek bele.
Ezt is hirtelen hamargyorsan ki kellett írnom magamból, mert különben itt lebegne valami pallosként a fejem felett. A gyomrom görcsbe is rándult attól a gondolattól, hogy ezzel a fiúval kezdjek. Az intuícióim sosem csaltak meg...és valószínűleg most sem. Ezt így és most rövidre kellett zárni.
Csak az érdekelne azért, hogy képes leszek-e felismerni azt, aki majd párom lesz, képes leszek-e nem a hibát, kifogásokat keresni. Vele egyszerűen és természetesen fognak menni a dolgok???
És egyáltalán miért jár egész nap a Dani a fejemben? Jaaaaajjj!
Nem tudom miért, de az ugrott be, hogy egyszer a Katánál az az időszak volt a kérdés tárgya, amikor apa betegségét megtudtuk....no, de azzal egyidejűleg váltunk szét Danival is...lehet inkább az volt ott egy gát? ???
Vagy csak egy be nem fejezett, egy fel nem dolgozott szerelem, csalódás, lecke, tanulság....dolog? Néha olyan, mintha nem is mi akartuk volna, hogy ott vége legyen, hanem az élet és a sors, hogy még megtanuljunk sok mindent mielőtt újra egymásra találunk.
Huuu, néha komolyan agybajt tudok kapni magamtól, és a fejemben kavargó gondolatoktól....
