Köszönet...

"Köszönet azoknak, akik utálnak ők tesznek erősebbé.
Köszönet azoknak, akik elhagytak megmutatták, hogy semmi sem tart örökké.
Köszönet azoknak a férfiaknak, akik bántottak. Megtanították nekem, mi az a szerelem.
Köszönet azoknak, akik maradtak, megmutatták az igaz barátság jelentőségét.
Köszönet azoknak, akik újak az életemben, miattuk vagyok ma az, aki..."

Matteooo az energiabomba ;)

Nő vagyok, az a fajta, aki nincsen fából, de...és ez a legfontosabb, válogatós. És mostanában a minőségi partnerből igen csak hiány van. Abból a fajtából, akivel szívesen és tartalmasakat beszélgetsz, aki nem tesz fel bugyuta és felesleges kérdéseket, és mindemellett isteni szerető. Nnna, ma este egy ilyenre találtam...ha csak erről az egy alkalomról szólt is, amit azért kétlek. Lehet egy jó szeretőre leltem, egyben haverra...ki tudja.

A hét elején, vagy talán a múlt hét végén kezdtünk el spontán beszélgetni, aztán a héten próbáltunk találkozni, ami ma kora este sikerült, és aztán egyikünk sem így tervezte, de tudat alatt nyilván tudtuk, hogy ennek egy (valamilyen) szexuális élmény lesz a vége :)))

A srác 26 évesen kiforrott személyiséggel, elképzelésekkel és szexualitással rendelkezik. Kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy tudja hogyan közeledjen egy nőhöz, tud irányítani, tudja hogyan elégítse ki. Nos lefutottuk a maratont, vagy megmásztuk a hegyet, vagy ahogy ő fogalmazott, vízszintbe helyezi a hegyet, majd felsétál rá :)))) de nevezzük akárhogy is, ez geci jó volt...óriásit szexeltünk.  Technikából jeles ;)

Nem tudom még a továbbiakban hogyan alakul, lehet csak ennyi volt, de hiányzott már az effajta sex...lehet lesz még több alkalom is...bárhogy legyen is, megérte.

Ha meg látná valaki közben az igazit, aki nem várakoztat, nem néz hülyének, nincsen belekényelmesedve az életébe, az szóljon neki, hogy a tudjátok mely város, melyik utcácskájának ebben a bizonyos házikójában fellelhető vagyok...de addig is, élvezeteket akarok!

egy perce még itt volt

Megcsörrent a telefon... az előző másodpercben talán vagy egy éve? Kipattantam az ágyból, nem az én telefonom szólt, hanem anyukámé...a következő pillanatban már fel is vette, állt az ágy végében..."én vagyok" mondta, álltam én is meredten az ajtóban...tudtam, Ő is tudta....már akkor, mikor megszólalt a telefon éles hangja. Higgadt maradt látom elszürkülő arcát... visszamászott az ágyra, leült...nem kellett volna mondania, tudtam...de mégis, mintha nyugtázta volna a tényt, apád meghalt hajnalban, háromnegyed ötkor, és sírni kezdett, folytak a könnyei...nem volt hisztis, hangos...csak sírt, és nyöszörgött, hogy mi lesz velünk, és hogy miért ilyen korán.

Bebújtam mellé az ágyba, az apám helyére....reggel fél 8 volt, akkor már ő egy hideg fém "ágyon" feküdt, talán le is csupaszították már, egyedül volt a sötétben valami hűtőkamra szerűségben...remélem nem félt. A fejemet anyám ölébe hajtottam, végtelen kisgyermek voltam, és a könnyeim nekem is folytak, és el sem tudtam képzelni, hogyan lesz aztán... És abban a pillanatban felnőtt emberré váltam...egy félig elárvult, felnőtt emberré.

Tegnap hajnalban, már hazaértem, és nem tudtam aludni, ezért beszélgettem a neten...valamikor 4 körül vagy után kapcsoltam ki és döntöttem el, hogy alszom, lehet, hogy kicsit aludtam is már, mikor furcsa dolog történt...szerintem itt járt, mert nem lehet véletlen az érzés, azon a napon, abban az időpontban.