Nem mondanám, hogy életem legjobb hétvégéje volt ez a mostani, de mondjuk nem is a legrosszabb. Átlagosnak viszont semmiképpen sem mondanám.
Csak az Isten tudja miért, de valahogy kétségbeesett érzés fogott el, mert hiányzik egy férfi érintése, közelsége...olyan szinten tört rám a magány érzése, hogy szinte fájt. Olyan egyedül éreztem magamat, hogy baromságok keringtek a fejemben. Még egy pillanatra féltékeny is voltam... :D Röhely, de az önbizalmam és magabiztosságom ezen a hétvégén valahogy nem létezett.
Belekötöttem egy srácba, aki nem érdemele meg....persze aztán bocsánatot kértem...
Majd miután vágtam fát, cipeltem hűtőt, és minden gyermeki, testvéri és egyéb családi kötelességemnek eleget tettem, hazafelé jövet még belém is kötött egy büdös bunkó. Megyek a Széchenyi hídon 70-nel...megjegyzem 50 a megengedett...mellettemlévő sávban egy zöld taxi szintén...majd beér egy fehér octavia és elkezd villogtatni, gondoltam magamban, kabbe a lámpa is piros mi a fasz bajod van...ezekután bevág elém, kiugrik és elkezd ordenáré módon üvölteni velem, hogy ilyen meg olyan idióta büdös ribanc mi a fasznak nem mész gyorsabban, meg mit képzesz magadról, hogy a másik autó mellett mész.... sorolhatnám... Én persze higgadtan mondom, mi a faszt kiabálsz piros volt a lámpa és 50 a megengedett...stb Erre a csávó, hogy hadd döntse már el ő, hogy gyorsan hajt e....de basszus a pirosnál csak meg kell állni. Mindegy, ráhagytam, az ilyen dögöljön meg...ééén nem fogom magam idegesíteni azon, hogy ő egy kissebbségi komplexusos fasz.
A hétvégémben az egyetlen felemelő a kicsi Luca volt, a finom baba illatával, az édi kis pofijával, meg hogy foghattam, etethettem... Azt hiszem kedveljük egymást :D
