Lassan mentek a percek és az órák tegnap, ahogy lassan kúsztak előre vasárnap is és sosem akart véget érni, és sosem fogyott el az álomkór sem.
Tegnap elvégeztem minden kötellességem és munkám, és még Igidának is volt ideje és kedve is megmosni a búrámat, amihez nekem vasárnap annyira nem volt hangulatom...és végre elindulhattam. Leállítottam az autót, és a visszapillantó tükörben láttam, hogy már érkezik Ő is. Kiszáltam hát az autóból, és már éreztem, ahogy puhán szenvedéllyel megcsókol, de ez akkor még csak az agyam szülötte kép volt...mikor odaért valóban megcsókolt, ahogyan előtte az agyamban megszületett, puhán és szenvedéllyel, és nem tudtam mást, mint mosolyogni. Mosolyogni, mert minden aznapi fáradtság lehullott egy pillanat alatt és nem voltunk így sokáig, de az az érzés leírhatatlan volt, szinte nem is érzékeltem mást, csak őt, a bőrének illatát, a csókját.
És akkor egy érdes kamionsofőr érdes szavaira eszméltünk "húúú, ebből már lesz valami". Mindketten jót nevettünk rajta...hiszen ez márvalami...
Miután elbúcsúztunk, jöttek értem a csajok és kimentünk az Akácba kajálni egy jót, pontosabban én nem ettem, csak a Cola Light-omat szürcsölgettem, miközben kiveséztük az aznapi aktuálpolitikát...na jó nem, ez csak vicc...csajos dolgokról beszélgettünk, és mindennapos dolgokról, a rokkantak helyzetéről és sűrűségéről az asztalnál :) Pasikról, csajokról, ügyvédekről, Péterekről, Tamásokról, Szerikről, Dánielekről... Adrelnek volt valami jó mondása megint, de nem emlékszem rá...esküszöm ehhez a lányhoz tényleg egy értelmező kéziszótár kell... :)
Megvan az egyik mondása, eszünkbe jutott közös erővel: jó lessz, ha ide ülünk e mellé az autó mellé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése