kis kiegészsítés...

...Ancsám tollából:

"Pár dolog, ami a nagy lendületedben kimaradt...Már az első este Myke-ra rámondtad mikor levetkőzött, hogy úgy néz ki, mint egy botsáska... :) ezen persze visítottunk. Mikor a strandon közölte veled, hogy belőled ezer barbie kikerülne, rögtön rászóltam, hogy pofa be botsáska, mintegy megvédvén sudár termetünket... :)... persze a körülöttünk ülők nagy mosollyal nyugtázták, hogy a harcot mégis mi nyertük meg.Aztán kimaradt a hülye szavaink szótárának felsorolásából a coccococcus, amit Birgitnek köszönhetünk, hisz a streptococcus egyik új vállfaját vélte felfedezni egy késő délután, miután ártatlan szemekkel ránk nézve megkérdezte: Tudod mi van az erdőben? Nyáltól fröcsögve, hatalmas nevetések közepette alig tudta kimondatni a választ: Fű, meg fa, meg páfrány:) Ezen persze újra visítottunk.És eszembe jutott az is, hogy a négy nap alatt 1 jó pasit láttam, azt is csak az utolsó nap, a fidesz-színű törölközőn fekvő, gyönyörűen kidolgozott testű fiatalembert, akinek csak úgy csillogtak a szemei. Én emberem, befostam tőle.És az Adrel felfújható műanyag gömbben 5 percig történő futkozása, ami inkább tűnt szerencsétlen esés-kelésnek, mint körben futásnak, de ezen is nagyon jól mulattunk, főleg, hogy csak azért próbálta ki, mert nagyon tetszett neki a gömbös fiú :)És még eszembe jutott a Hanga-féle új betegség is, miszerint mogyoró-hártya-rekettye gyulladása van...És a Hanga nem csak Tanga és Szimonetta, hanem Hang up is és Marika.És hogy jó lett volna, ha Ginánk is velünk van...
2009. augusztus 25. 12:25"

...a Balatoni nyár...

Leírhatatlan...nincsenek szavak, melyek kifejezhetnék Adrel performanszait, a buzik hisztijeit, az énekléseket (inkább vonítások), a pancsolásokat in the Balaton, a főzéseket, az illatokat, szagokat, látványt, érzéseket, a Balatont, a nyarat, a nyugalmat...és a hiányt, melyet én speciel éreztem. A kedves hiányát (egy újabb mellbevágó felfedezés önmagamban).
Én azért megpróbálnám néhány (valószínűleg) bővített mondatban elbeszélni azt a 4 napot a Balaton mellett, Csopakon, a II. Rákóczi Ferenc utca 14 helyett 16 szám alatt, ami az utca végén található és oly csodás a kilátás és a rálátás a Balatonra és a környékre, hogy az ember szíve elszorul. Kinek emlékek tolulnak fel a lelkében, kinek hiány kopogtat, de mindenkit megérint. Főleg éjszaka, ha tiszta és csillagos az ég...gyönyörű.

A hely, a ház nem változott semmit egy év óta, ahogy gyerekkorom óta sem, talán csak a növények lettek pár centivel nagyobbak és a teraszon néhány éve kicserélt járólap lett kopottabb az ott megfordulók lába nyomától. Ugyan az a hatalmas leanderekkel körbevett ház, a meredek lépcső az emeletre, ugyanazok a szagok, ugyan az a piciny konyha...

Szerda éjjel megérkeztünk, lepakoltuk cuccainkat a két szobában, majd kiültünk a teraszra, mint megfáradt utazók, vagy inkább csak átvettük a hely nyugalmát, majd aludni tértünk, akkor még egy szobában 4 ágyban 5-en, mert Myke párja csak csütörtökön érkezett utánunk.

Ami a mi szerencsénket jellemzi, nem vol azonnal jó idő, ezért csütörtökön elindultunk Füredre kirándulni, sétálni egyet a sétányra. Amint megérkeztünk 7 ágra sütött a nap és mi egy kávézó hűs teraszán ücsörögtünk. Eldöntöttük, hogy gyorsan visszaindulnk, és lemegyünk a strandra. Mire visszaértünk és átvedlettünk fürdőruciba, az égiek nem akarták, hogy lubickoljunk, mert megint beborult az ég. Így hát maradt a kártya és a pihi Zoltánunk megérkeztéig. Akkor elmentem érte Almádiba az állomásra, majd hazaérkezvén nekiáttunk a főzésnek, pontosabban Adrel és KisAncsa. Vacsi után a teraszon heszeltünk és megkezdődött a szokásos őrület, zene tánc és nevetések. Adrel az általa előadott performanszok közepette néhány angol halandzsával is megörvendeztetett minket, mint a "szecsöri rájt disz" és az "ap a dan" :D Rég nevettem olyan sokat, mint ezen a nyaraláson. Jó volt, hogy idén velünk volt Igida is (álnéven Birgit a bajor), és Mykenk párja hisztérika idiotika kombinatorika valószínűség statisztika is alias Karmazin Szimonetta, polgári nevén Hanga Zoltán, akit hangulat változásai miatt olykor hangulatnak, baszogatás képpen pedig Tangának neveztünk. Mindent egybevéve mindenki jól érezte magát. A csapat tehát: Melkovics, Szabó, Kovács, Várkonyi, Hanga és jómagam, Fehér :):):)

Elllátogattunk a Tihanyi Echo-hoz, hogy beleordítsuk, ki hangosan, ki némán azt, mit válaszul hallani szeretnénk, fotózkodtunk, amolyan kiccsalád módra és kialakultunk a "csúnyákon"

Természetesen jócskán megbotránkoztattuk a körülöttünk saját konvencióik közé szorult átlagos embertársainkat...élveztük az életet, ahogyan szoktuk, hiszen mi gyönörűek vgyunk.

A strandon kinyírtunk egy matracot, de pótoltuk. Ugráltunk, pancsiztunk, ökörködtünk, nem törődve azzal ki mit gondol. Az éjszakai meztelen fürdőzés sajna elmaradt...De bepótoltuk oly módon, hogy Miki pl a matracra felálva meztelenül ugrált a vízbe fényes nappal, majd rólunk lányokról szedte le a melltartót, és mintegy trófeát a feje fölé tartva lengette. Nem is értem mit gondolt, hisz egyikünk sem szégyenlős...

A parton aztán jókat kacagtunk a világon, saját ökörségeinken, azon, hogy a körülöttünk lévők valószínűleg sokkal többet tudnak már rólunk, mint a saját anyánk :):):)
Meg aztán érdekes szitu, amikor 4 lány és 2 hímnemű ugyanúgy a pasikat nézi és szelektálja (vakságot nem fogadtunk :)) Na jó én néhány csajt is megnéztem :)

Aztán én énekelni kezdtem, hogy I'm a Barbie girl..., mire Myke nyolcast formálva szájából fintorogva felémfordult és azt mondta kicsiiim, belőled száz Barbie is kijönne. :D Én meg mondtam, hogy én belűlről vagyok egy Barbie meg belém szorult valahol valamikor egy Ken is...Erre aztán már a mellettünk helyet foglaló néhány fiatal is nevetetésben tört ki, na jó nem annyira nyíltan, de észrevehetően, ezt már ők sem bírták, főleg annyk fényében, amiket már előtte elakítottunk...

...jól van na, mi csak jóléreztük magunkat.

Elröppent ez a 4 nap minden hülyeségével, performanszával, hisztijével, illatával, érzésével, pancsolásávalés nyugalmával együtt.

Visszatértünk már a dolgos hétköznapokba. S bár én most itt a kertben a fák hüssében ejtőzöm egy rózsaszín laptoppal ezeket a szavakat írva, együtt érzek mindazon barátaimmal, akik most e percben dolgozni kényszerülnek.

Mint rég...

Az imént értem haza buliból...mint rég. Együtt volt az a banda és ott...mint rég. És még orromban érzem az illatokat... A testvriség a helyére állt, visszatért oda, ahol lennie kell. Hazafelé utózva eszembe jutott a csaknem pontosan egy év elötti buli, amikor ugyan ez a banda ugan így utoljára volt egütt, amikor megtört a tetvériség Mucc és köztem. Az elmúlt egy évben, míg Hollandiában volt nem írtam neki annyit, mint korábban máskor, nem beszéltünk annyit, mint korábban máskor. Nem tudtam mit és hogyan kellene mondjak neki, de ma halgatólagosan és egyetértésben visszaállt a dolgok rendje és módja szerint minden. Egy nézésben, egy mosolyban ott volt az a pajkos szerzödés, mit egy évvel ezelőtt kezdtünk el írni, s ma éjjel aláírtunk és ezártunk.

Hazafelé autózva becsapott a hűs reggeli szél és még fent világított a Hold...és eszembe jött az elmút tizenvlahány év, ahogy kisgyerekekből felnőttek lettünk, ahogy változott bennünk az élet, ahogy változtuk, a sok sok együtt megélt pillanat a bulik, síelések...az, ahogyan felnőtté válva éreztünk vágyat valamire, ami itt-ott mindíg körbe vette e barátságot. És tavaly mielőtt elment formát is öltött egy hajnali pásztorórán, aminek meg kellett történnie. És most értettem csak meg a szavait, hogy lehet sosem lesz már rá alkalmunk és azt ott, akkor kellett megtennünk, megtudnunk... s mint egy felismerés, hasított belém ma reggel mintegy megkönnyebbülve...a megértés, az értés, a testvériség lezárása és újralkezdése, egy sosem múló barátság, egy sosem múló kötelék.

Gigámmal, mintha sosem hagytuk volna abba a beszélgetéseket hónapokra megszakítva...ugyan úgy félszavakkal kommunikáltunk, úgyan úgy...ugyan úgy...minden ugyan úgy...mint rég.

Kedveltem ezt az estét, eltettem ezt az estét az emlékek közé, hogy majd mindíg és újból átélhessem....mint rég.

Egy ézés....

Az elmúlt nappokban egy ismeretlen aggódós ideges érzést ismertem meg magamban, amit még magammal szemben sem nagyon. Balesete volt a Dánielnek és ez úgy hatott rám egyetlen másodperc alatt, mint akiben egy kést forgatnak meg vagy nemis tudom...és dühös voltam, hogy nem rohanhattam azonnal hagyva csapot papot, az ajánlatot, a hülye számaimat...csak ültem, álltam, kimentem az udvarra, bolyongtam tehetetlenül az udvaron, aztán megpróbáltam tovább dolgozni, dolgoztam is, de olyan pattanásig feszült ideg volt rajtam, hogy bárki szólt, nem volt egy jó szavam...és remegett a kezem a lakkozás közben is, és tartott ez mindaddig, míg egy telefonnal a Ritával meg nem tudakoltuk hol van és hogy van...és különben is.

Majd este bementem hozzá, ahol az a gestapó nővér kb 60 másodperc után elzavart...de legalább láthattam, ahogy azóta minden nap egy kicsit :) Nekem így is az én Barackom, nekem ugyan az, nem látom hegesnek, nem látom sérültnek. Most valahogy új, ma más és magabiztosabb volt. Mint aki, integy megkönnyebbül egy vallomás után... A sebek begyógyulnak, és csak egy rossz emlék lesz csupán.

De ez tán választóvonal is...valami újnak a kezdete...

Katicák...

érdekesség... (és ez már aztán tényleg nem véletlen)
mindkettőnknek katica volt a jele az ovodában... :)

Ébredések...

Ébredni sokféleképpen lehet...Lehet ágyban párnák közt, lehet tudatra ébredni, lehet eszmélni, lehet...lehet ébredni a kedves símogatására, csókjára, ahogyan én is ma reggel. Ébredhetsz a test puhaságára, a test durvaságára, melegére vagy hűs érintésére.

Sokak számára hihetetlennek hathat, hogy egy majdnem 30 éves érett nő, aki átélt már ezt-azt, gyakorlatilag most él át először ilyen finomságokat egy 19 éves fiú által. Az ő érintése és csókja ébresztett utólagos szendergésemből, hogy indulhassak dolgozni, kezdjem a napot saját ritmusomban...felvettem a fehérneműm, megmostam a fogam és az arcom, felöltöttem a többi(előző este már kiválasztott) ruhámat, megigazítottam a hajam, és mindeközben tekeintete olykor rajtam pihent.

...És osontam, suhantam le a lépcsőházban, hangtalan szedtem a lépcsőket lefelé az emeletről, a szomszédok egy része még tán aludt, valaki rántottát készített reggelire, az illat áthatotta a folyosót, majd kiléptem a kora reggeli hűvösbe, ami szép lassan felébresztett végleg, míg az autómhoz értem. Láttam az ébredező várost, ahogy vihar után még kissé szürkén, lucskosan éled. Aztán elkezdtem én is végleg a napomat...

Egy nap a Balatonnál.

Egy forró nyári napot töltöttünk a Balaton mellett, amolyan családias hangulatban, édes romantikában. Jó volt. Nekem még sosem volt ilyen...mindíg szerettem volna, ha valaki így a tenyerén hordana...hogy valakivel így lehessen lubickolni a Balcsiban. Mert nekem a Balcsi is, a pasi is olyan sokat jelent...és ez a kettő együtt meg aztán hajajjjj.

Szóval jó volt, nagyon jó volt az a nap, az a forró vasárnap, ott a csopaki strandon. Gyakorlatilag folyamatosan mosolyogtam...boldog voltam :) ENNYI