2010. január 26., kedd

Ima

Kihez imádkozik az ember mikor égető a szükség? Kihesz fohászkodik, ha nem tudja hogy kell? Kinek rebegje el könyörgését...hogy óvja, vigyázza, mindazt, kit szeret.
Hogy mondjam el Én is, hogy vigyázz a lányra, ki az autóján robog most haza, hogy mondjam el, hogy óvd a férfit, ki küzd most a gonosszal, kit ágyon tolnak most zöld falak közébe, s melkasán vágást ejtenek...mondd hogy fohászkodjunk életért...?
Miféle istenséghez, földi vagy égbéli hatalomhoz szóljon ez ima...mindazokért, kik most félnek.
Kérlek óvdd a lányt, s a többi gyermeket, vigyázd az asszonyt is, s hogy össze ne törjenek. Védd meg a haláltól a férfit, kit most műttenek.
Vesd reánk óvó szemedet, s nyugtasd meg lelkünket...
...

2010. január 24., vasárnap

...a réti sas...

...mert, ha a szabadságvággyal teli, bátor hörcsögöt jószándékúan kiviszed a Püspökerdőbe, hogy eriggy, láss világot, ha már ilyen erős vagy...biztosan jön egy Rétisas és hipp-hopp felmarkolja...de van ééé a Püspökerdőben rétisas??? :)
Mint szombat este a Dobosban kiderült, a rétisas mindenre passzol...és persze könnyű mindíg a kicsik vérét szívni (itt most lenne egy lebiggysztett száj, ha tudnám hogyan "írják") :D:D:D
...tehát a rétisas mindenre jó, sőr, ha Pest felé mész KisAncsával a pályán jobbra nézegetve talán találkozhatsz is vele, amint póznákon "ücsörög", vagy ártatlan, kalandvágyó hörcsögökre csap le éppen...
Pffff
:D

2010. január 21., csütörtök

Ancsika reminder...avagy mi történt az elmúlt este :)

Teljes részletességében, minden apró momentumra kiterjedően nem tudom leírni számodra, hogy mi történt, mert Én éjfélig voltam veled, és még viszonylag jó állapotban bíztalak rá az éjszakára.
Elmentünk vacsizni a Dobosba, ettünk, ittunk, beszélgettünk, Edina is odaült hozzánk...én jól éreztem magamat...veled. És utána...
...úgy estél nekem, mintha nem lenne holnap, mintha örökre úgy akarnál maradni...kapkodósan, vágytól eltelve vettük le a ruhákat és lihegtünk, és sóhajtoztuk, és élveztük egymás testét, én a merevséget, te a melegséget, erőteljesen, vad lökésekkel... nyögésekkel élveztem el.
Aztán beszélgettünk, zenét halgattunk, öleltük egymást, nevettünk...
...aztán kiszálltál az autóból, én elhajtottam melletted, eltűntem a töltés mellett az éj sötétjében, miközben te ballagtál a Lapos felé.
Az ilyen estéket meg tudnám szokni...

2010. január 10., vasárnap

vasárnap reggel

Nemrég ébredtem fel...még nem votam kint, pedig igen csak ki kelene mennem pisilni, de hallom az ajtón túlról felém szűrődő zajokat...és azt "mondják", ne menj még, Hallom, hogy anyám takarítja a nappalit, hallom, hogy a Lina próbál neki segíteni, és hallom, hogy ettől ingerült idegbeteg és ürelmetlen...mint gyerekkroban...és nincs kedvem az ismerős kirohansaihoz. Inkább visszatartom még egy órát, kivárok és inkább hallgatom majd a félperces csipkelődését arról, hogy végre felkeltem. Megkérdi majd mikor érkeztem haza...és szerencsére itt le is zárul.
Azér szerettem külön élni, mert csak a saját fáradt idegemmel kelett megküzdenem, s nem az ő belefáradt idegbetegségébe, valahányzor segíteni kelett, kell itthon.
Nem bűdös nekem a munka, szívesen megcsinálok bármit, magamtól vagy ha megkérnk rá, de nem úgy, hogy már lapból a rosszindulat sziporkázik csak a másik félből...
Tegnap éjjel bui volt...amolyan pótszilveszter némi pót-pót Karácsonnyal, mert Én még nem adtam oda az általam készített ajándékaimat a barátaimnak. Készen voltak már, csak az Adrel ajándékát csináltattam máshol, mert annyira ügyes én sem vagyok. Látva, hogy mennyire tetszett neki/nekik, megérte várni ennyit. Legalábbis gondolom, hogy tetszett, mert ezt mutatták. :)
Sikerült az efogyasztott bulangák számát, illetve mennyiségét, mert az már mennyiség szintbe megy, növelni a szervezetükben. Magamól ezesetben ugyebár nem beszélhetek, mert az új esztendő beálltával nem adtam fel ama szokásomat (sem), miszerint nem iszom alkoholt. Jobb ez így, mindenki tudja miért :):):)
A kis csoportosulásunk kibővült még egy fővel, a Mykem aktuális (és remélem még darabideig így lesz, mert kamázom a fickót) kedvesével.
Jót sikerült buliznunk, de ez mindamellett, hogy tőlünk alapszinten elvárható, egy természetes dolog. Mert mi is kell eg jó ulihoz? hely: Dobos, ahol elviselnek, szeretnek minden faszságoddal egyetemben. Társaság: barátok, mi mindannyian (és még sokan mások, akik növelhetik az est fényét) ((nekem azért egy vallaki hiányzott)). Zene, kaja, pia: adott helyen, adva vagyon. :)
Tehát ím a konklúzió: megyünk máskor is! :):):)

2010. január 8., péntek

Ünnepek után

Nem tudom mit is mondhatnék...a szokásos hanulatban telt, a családdal, a közvetlen hozzátartozókkal és barátokkal. Egy valami hiányzott, és az nagyon. Ő.s hiába találkoztunk az ünnepek alatt, mégis hiányzott, hogy társként legyen mellettem.
És hiányzik most is és azóta is.
Itt van velem, de még sincs velem, mert keresi az útját, mert bizonytalan önnmagában,és ezáltal bennem is. Közel van, itt van, érintem, csókolom...csókol, szeretkezünk,de nem egészében, lényegében van velem. Kalandozik valamerre és már nem csak az eném. Nem birtoklnám, sosem tenném, de hiányzik...Hiányzik a lénye, mert az most nem az enyém. Nem tudom ki és mi gátolja abban,hogy átadja magát nekem. Hiányzik...
Tudom, hogy velem szabad lehet, és elengedheti magát, velem csodás lehet/lehetne.
Nem tudom hol van és merre jár...pedig nekem mindent elmondhat, tudja, hogy én toleráns vagyok tudja, hogy mindent megbeszélhet velem...
Nem tudom miért, mi okból érzem ezt...sohasem éreztem azelőtt.

Cégesbulik

Karácsony előtt, mielött két hétre rácsuknánk minden teendőnkre az ajtót, általában minden cég lmegy a kollegákkal vacsorázni,mulatni, kicsit kiszabadulni és ünnepelni...lezárni egy évet. Így esett ez nálunk is.
Hétfő: mosolyparty az Internorm magyarországi nagyfőnökével -Amstel Hattyó

Péntek: Ge-Ve party - Dunaszentpálés Mamma Mia. Alapvetően egy jó buli volt, táncoltunk, nevettünk, mulattunk, mégverekedés is volt...minden,ami kell :):):)

Szombat: Bonita party-Dobos majd Vertigo. Hajnalig ment a dínom-dánom, heje-huja.