Hiányzik

Tegnap éjjel miután a fejemet letettem a párnára és álmos voltam, de abban a pillanatban, hogy leért a fejem elkezdett jári az agyam. Most  nem az aktuális problémáimon kattogtam, hanem hirtelen belémhasított, hogy mennyire hiányzik apu.

És már nem tudtam megállítani a gondolatáradatot...

Hiányzik, ahogy cívódunk így ugratva egymást...hiányzik a horkolása a szomszéd szobából...hiányzik a kanapéról, amelyen most ülök...hiányzik, ahogy nevet, morcos, ahogy összehúzza egész apróra a száját, amikor ideges...hiányzik, ahogy mondja Pannuskám...és hiányzik minden...csak várom, hogy belépjen az ajtón.

...csak csorogtak námán a könnyeim a párnámra...így aludtam el.

Önbizalmi sex egy jogász-közgazdásszal, avagy lelőttem a vaddisznót

4 hónapig kitartóan "udvarolt körül", igaz kicsit rossz pillanatan került az életembe...kitartó volt és végül már nekem is kapóra jött, hogy mindenáron meg akart kapni. :) Elég régóta gyűtögettem és népesítettem az állatkertet először csak baglyokkal, aztán a második vaddisznó megszerzése is vészes közelségben volt, ezért hát ritkítani kellett a szaporulaton, illetve az eszaporodást elkerülendő/megelőzendő.

Egy szerdai napon jókor, jó pillanatban hívott fel, így megbeszéltük a találkát, s, hogy felmegyek hozz a lakására.

Édes volt, mert azt mondta, hogy a múltunkat tekintve már-mr bartként tekint rám...én persze tudtam, hogy ez nem szól egyébről, mint egyetlen alkalomról...nincsen benne barátság, max minimális szimpátia és esetleges kölcsönös örömszerzés.

A lakása, ahogy az ember is a semmi különös kategóriába tartozik, csak a már amúgy is látszó középszerűséget tükrözte. Én azt gondolnám, hogy egy 26 éves jogásznak azért már van elképzelése az életről, és ez megátszik a lakáson, ahogy saját magán is, de ő mint mondtam középszerű volt, elképzelések nélkül.

Jót beszélgetünk, hiszen tanult, intelligens ember, és hülyéskedtünk is. Kelemes estét töltöttem el vele...még a sex is középszerű volt...talán kissé határeset, mint pasi...kicsivel szőrösebb, mint ahogy én azt szeretem, de még elviselhető mértékben...és süvegcukor alakú farka van ;)

már egy hónapja

...és meghalt az apám... mondta Szilvia, a szónok beszédében...a nevünkben búcsúzott...nekünk csak belül, hangok nélkül ment.

Tudom, régen írtam, nem tudtam vagy talán csak nem akartam. Nem voltak szavaim. Nem voltak ahhoz, hogy leírjam  mindazt, ami bennem van esténként, és éjjel, mikor álmatlan forglódom, mikor csendben itthon anyámmal elpihenünk.

Mindaz a gondolat, ami ilyesztő, és biztosan nem egyedi az ilyen helyzetben, nekem mégis a világ.

Vajon elfelejtem  hangját, mosoyát....amilyen volt???