Anaxunamoon kifakadása

Korábban a héten volt egy kifakadásom, egyszerűen tele lett a púpom mindennel és mindenkivel,  amikor azt gondoltam, hogy na majd adok én mindenkinek azt, ami jár...és különben is nem volt egyszerű a hét eleje a szülinappal és a végakarat teljesítésével, de mostanra a haragom elszállt, igaz az érzés megmaradt, s a véleményem ugyan az, de már nem akarok mindenkit egyesével ki/leosztani :)

Ha Anaxu kell, hát megkapjátok...

Emlékezés, hamu és por a szélben...ezek vagyunk...

...ennyi marad belőlünk, ezek vagyunk...por és hamu.

Ma lenne 59 éves az apukám. Olyan sokszor, szinte nap, mint nap fülemben csengenek a szónok szavai..."és meghalt az édesapám". Lehet e valaha feledni, kell e feledni. Jó e az emlékezés...

Apukám a kertjében szeretett volna végső békére lelni...imádta ezt a kertet...Először azt szerette volna, hogy az almafa árnyékában pihenjen, mindig viccesen mondogatta, hogy majd ott lógatja a lábát, ha már elment és majd onnan jár vissza hozzánk :)  Aztán egy éve tavasszal hozott hibiszkuszt, gyönyörű nagy virágai vannak, és mikor érezte, hogy nem lehet már másképp, azt kérte anyámtól, hogy mégis oda...aztán augusztusban kérte, hogy fehér kardvirágok is díszítsék, mert olyan szépek. Furcsa dolgokért kezdett "rajongani" az utolsó időkben.

Egy héttel ezelőtt elkészítettem, megcsináltam itt a kertjében a helyet, ahová a hibiszkuszait ültette, mert már hajtani kezdtek...tudtam, hogy közelg a születésnapja. Hát felkészültünk...

Mindannyian  szórtunk egy keveset hamvaiból az erre a célra kialakított helyre a hibiszkusz tövébe, majd betemettük és gyújtottunk gyertyát.

Rendeltem a neten olyan kívánságlámpásokat is, amiket az Adrel szülinapján is felengedtünk. Megvártuk míg sötét lesz és kívántunk, és üzeneteket suttogtunk bele a szélbe, ami felrepítette őket magasra...fel apához.

Drága kéj (Szalai Vivien)

A Hamis gyönyör folytatása...

"Szofi sorsa szorosan összefonódik más prostituáltakéval és szexrabszolgákéval, és egy nőével, akit vele szemben örök piedesztálra emel a társadalom: a feleséggel."

"Sokan azt hiszik, a prostituáltak egy életre meggyűlölik a férfiakat azért, ahogyan velük bánnak. Pedig én nem gyűlölöm, inkább csak jobban ismerem őket, mint a többi nő. Az elmúlt években arra jöttem rá, hogy minden egyes férfi-nő kapcsolat az alapvető igények kielégítésére épül: a nők erőforrásokat, a férfiak pedig szolgáltatásokat várnak el a másik nemtől. Nem más ez is, mint színtiszta üzlet." 

Én bizti beszerzem és elolvasom...

Paranoia...

Azt hiszem kezdek paranoiássá válni.

Cáfoljon meg bárki, ha szögegyenest másképpen gondolja....hmmmm, látom, nincsen jelentkező. No mindegy, elmondom hát miért érzem imigyen, ennek a dolognak a meglétét. Kicsit olyan, mintha azt gondolnád, hogy mindenki azért van, hogy téged bántson vagy szivasson...nem nem, nem is ez, inkább, hogy átver. Igen, mintha hazudnának neked, hogy ne érezd magad rosszul valami miatt, de te mégis úgy érzed, hogy KAMU. Hát ez furira sikeredett..szerintem kicsit zagyva is. 

Mellőzve érzem magam, félretettek. Itt van ez a srác is, kedvelem, állítólag ő is kedvel engem, de valahogy nem találom rajta a fogást, nem értem, nem tudom kifürkészni, lehet csak én pörgöm túl, és rémeket látok...na tessék, paranoia :) Találkozgatunk, kedveljük egymást, mindketten azért elfoglaltak is vagyunk, de én azért szeretném heti 1-nél többet látni...ő nem engem, úgy látszik. Állítólag igen. De én, bármennyire is elfoglalt vagyok, arra, amire nagyon szeretnék, szakítok időt, vagy én vagyok a hülye??? Vagy van valami bibi, amit nem mondd el... bár az ellenkezője lenne. Nagyon szar az, ha a megérzéseid miatt vagy paranoid idióta. De úgy érzem valami sántít.

Nekem mindig mindenki elmondhatott bármit, nem ettem meg érte, nem volt baj, ha azt mondták "nős vagyok baby", ahogy az sem, hogy "barátnőm van édes". Nem baj, ha van valami a háttérben barátnő/barát, feleség, kutya, macska, gyerek, akármi, bármi.... csak tudjak róla, mert akkor úgy állok a dolgokhoz.

Elvileg semmi ilyen nincsen, de akkor miért ez a paranoid érzés????? És nem csak vele kapcsolatban vannak kétségeim...

Valóban paranoiás lennék? Vagy csak para?

Mindegy...a fenti őrült eszmefuttatást senki ne vegye komolyan, csak ki kellett írnom magamból, mert kezdek megőrülni, ahogy ülök a csendes házban, magamat rágva, és csak a falióra ütemes ketyegése a társam. Mindenesetre annyit azért elmondanék így a végére, hogy nagyon régen volt, hogy valamiféle állandóságra, emberi kapcsolatra vágytam volna, de most vágyom rá, és úgy érzem, Isten azzal büntet (mintha  nem lett volna még ELÉG), hogy nem enged senkit közel hozzám.

Szeretnék csalódni a megérzéseimben.

Pannonhalma

Egy számomra fontos esemény leírásával adós maradtam. Kedden kirándulni voltunk Norbival a pannonhalmi várnál és a mellette található kilátónál, valamint az azt körülvevő természetvédelmi területen. Sétáltunk, beszélgettünk, csókolóztunk, és élveztük egymás társaságát. Nagyon jól éreztem magam. Régen éreztem magam valaki társaságában így, biztonságban...jól.

Azt remélem lesz folytatása...

Vasárnap

Vasárnap az én életem legigazibb társa 19 éve, Banya betöltötte...nem mondom meg hányadik...életévét. Ennek örömére és alkalmából, no meg, hogy vééégre nem a szülinapja idejére esett vagy tették a Győri Vásárt, így annak nem arról kellett szólnia, egy kerti mulatsággal ünnepeltük meg e nemes alkalmat.

Délután kezdődött a party, akkor még gyerekekkel érkeztek a vendégek, barátok, ismerősök, családtagok. A grillen sült a sok finomság, a poharak pedig telve voltak mindenféle jóval. Estére a barátok (mi) maradtak, és már szabadabban lehetett társalogni, egyebek. 

A Banyám is kezdett egyre jobban becsípni, majd kötekedőre itta magát, s utána érkezett az aranyos énje :) Nagyon sokat nevettünk...hiába, ha összejön a banda :) (képek szintén később érkeznek)

Banyám is végre kicsit felszabadultabban bulizhatott, hiszen 4 hónapos kislányának, Lucának a délutáni ellátásából anyósa, Teri néni jócskán kivette a részét, ezzel könnyítve kicsit rajta, hiszen mégiscsak születésnapja volt.

Még egyszer nagyon boldog születésnapot Banyám!!!

Szombat

Szombati napomat munkával kezdtem, ami most kissé nehezemre esett, mert fáradtan ébredtem, miután az előző esti mulatságon elfogyasztott ételek és italok jóvoltából a gyomrom is fura volt, meg még "vadakat" is álmodtam. Gondoltam, hogy majd ha végzem a munkával otthon ledőlök még egy kicsit mielőtt kitakarítjuk a szalont...mondanom sem kell nem így lett. No, de mindegy is, majd utána pihenek... Aha...Eszterke barátosném csörgött, hogy Győrben van, ezért találkozzunk mindenképpen némi társasági élet folytatása céljából :) Mit mondhattam volna erre, beleegyeztem. Igaz a találka előtt sikerült egy órácskára ledőlnöm, persze mindezt úgy, hogy a Lina közben a fejem tetején ugrált, mit sem törődve azzal, hogy én pihenni vágyom. 

Eszterke, Bálint az Ő élete párja, a nővérem és Én beültünk hát az Aftersixbe iszogatni. Jót trécseltünk...megint éjjel kerültem ágyba...egyedül :(

Péntek

Péntek este... a péntek este a délutánnal indult...most. Jancsi kollégámban, hát mit tagadjuk van némi vonó, ha értitek mire gondolok, és bár ez nem látszik (vagy nem mindig) rajta, azért a vér nem válik vízzé nála sem.

Sátras ünnepségre voltunk hivatalosak abból az apropóból, hogy öccse elballagott a 8. osztályból. Ennek örömére mulatságot rendeztek, ami elment volna egy kisebb lakodalomnak is. Volt minden...sátor felhúzva az udvaron a garázs meghosszabbításaként, ami egyébként a zenekarnak, s egyben tánctérnek adott helyet.

Volt nagy csinnadratta, dínom-dánom, az asztalok roskadásig étellel és itallal, mezítláb táncoló rokonsággal és barátokkal...az utca apraja-nagyjával, sőt még celebként jelen volt az egykori VV Jeny is :)

És mi is ennek megfelelően ettünk-ittunk vigadtunk... :) Meg lettem kicsit táncoltatva is, bár be kell vallanom ebben én nem vagyok olyan jó :) Sajnos viszonylag hamar 11 körül a távozás mezejére kellett lépnünk, mert másnap reggel újra munkába kellett állni...

Később képeket is mellékelek majd.

Hülye vagyok... Hülye vagyok?

Mint egy csitri feldobom a legtöbb elvem és szabályom mostanában, és utána még ki is akadok, hogy hogyan lehetek ennyire béna fasz ennyi évvel, tapasztalattal vagy bánom is én mivel a hátam mögött...

Szóval a költői (vagy nem költői) kérdésem: Hülye vagyok?

Zavarodottság...

Igen, zavarodottság...talán, ez a legjobb szó arra, amit mostanában magamban érzek. Meg vagyok zavarodva...az agyamban, a lelkemben. 

Ez nem feltétlenül egy dologra vezethető vissza, hanem összességében mindenre érvényes.

Egyre gyakrabban fáj a lelkem apa miatt...még mindig várom, hogy belépjen az ajtón, és rengetegszer jut eszembe, hogy egy évvel ezelőtt még velünk volt, hogy miket csináltunk, hogy ő miből szerette volna kivenni a részét, de már nem tudta, mert nem bírta fizikailag. Eszembe jut, ahogy mosolyog, ahogy csinál valamit, tesz-vesz, ahogy korábban a kertjét rendezgeti. Most meg én nyírom a füvet és szentségelek, és Istennel veszekszem, hogy miért kell ezt nekem csinálnom, és egyátalán mivel érdemeljük ki, hogy ilyen terheket rójon reánk.
Nem, nem esik nehezemre füvet nyírni, kertészkedni, csak úgy mint megtanulni a láncfűrésszel bánni, és még sorolhatnám, nem ezekről a terhekről beszélek, hanem mindarról, amivel még még emellett tesz próbára minket,, megkérdem nap, mint nap, hogy nem volt még elég?!?
Veszekszem vele, vagy a jó ég tudja kivel, talán saját magammal, hogy olyan tehetetlen voltam és vagyok, és meghalt az apukám. Gyakran sírok egyedül, lefekvéskor a szobámban, mert nem hallom a horkolását, szuszogását, motoszását...mindazt, amitől régen, gyerekként is tudtuk, biztonságban vagyunk. És vágyom...vágyom valakire, aki mellett újra biztonságban érezhetem magam. És nem mindegy ki az...mert sokan elkövetik azt a hibát, hogy tök mindegy ki az, csak legyen valaki mellettük. Én tudom, hogy kihez szeretnék esténként hozzábújni..

.............

Hjajj, ez a buta blog...nem szeretnék vele senkinek fájdalmat okozni, de úgy látszik mégiscsak sikerült.
Legfőképpen saját magamnak...
Ne értsen félre senki, nem bánom egyetlen mondatát sem, mert a múltam, és hozzám tartozik...azt viszont bánom, hogy ezzel valakit megbántok.