A minap voltam Szentivánon, csak gyorsan túl akartam lenni, bár sürgetni nem sűrgetett senki és semmi...fizikailg nem rohantam, hisz nem várt rám senki, e a lelkem rohant száguldott át az utcákon. Odafelé még csak-csak cinkosom volt a Tündi, hisz a városban felcsíptem, hogy együtt érkezzünk, és csacsogása elnyomta a gondolatokat a fejemben. Megsináltam a körmeit, nem rohantam vele, volt időm. Aztán végeztem és immár egyedül, a gondolataimmal mentem végig azokon az utcákon, ahol korábban már biztonságban oltam, ahol már nem féltem a múlttól, de most elszorult a szívem újból...