...és hazafelé jövet megszólalt a rádióban (abban a rádióban, ami sajna nemsokára megszűnik) a szám, amit annyira kedvlek, amelyik mindig kilop a világból, és most mintha a világ is cinkosa lett volna, mert hihetetlen köd ereszkedett ma este a városra, és én csak az úton egymást keresztező, illetve egy ponton (talán csak a végtelenben) összefutó fénycsóvákat néztem, amelyeket autóm fényszórói vetítettek oda. Haladtam a sűrű szószban, egyedül voltam, a semmi felé haladtam, követtem azt az egyetlen fényes pontot, mint egy apró reménysugarat. Lefordultam a kertváros felé, ahol a kényekből gomolygott a meleg füst, és a szobákban, az ablakok mögött a családok élték életüket,élvezték a jó meleget.
Most már én is hazaértem, a jó meleg szobában a jó meleg kakaómat szürcsölöm... ...egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése