Imádom a hóesést, a havat...nagyon. Reggel ébredés után mindig kinézek az ablakon, ez amolyan megszokás. Látom, hogy ajnye, mintha a kerti szerszámos viskó teteje hvas lenne egy részen, de első pillanatra elhessegettem a dolgot, de aztán az ablakhoz közeledve láttam, hogy esik a hó. Az ősztöl kopár kertet valahogy megszépítette. Nem volt havas minden, csak foltokban állt meg. Nálunk a város szélén a kertvárosban mindig pár fokkal hidegebb van, ezért ezek a pillanatok tartósabbak...az első havazások, és a tél maga.
Gyorsan előre szaladtam a bejárathoz, hogy kinézzek az utcára és a tájra, és a látvány olyan megindító volt. Esett a hó, szemben a Gáboréknál a kéményből füst gomolygott, biztos a jó meleg szobából mutatták a pár hónapos picurkának, hogy...nézd Holle anyó rázza a dunnáját...
Értékes pillanat volt...én éltem át...és az utca. Hálóingben, didergősen álltam még talán egy percig, vagy egy életen át...már nem tudom.
Jó lett volna megosztani valakivel ezt a kora reggeli romantikát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése