Ünnep ez? vagy gyász? Talán emlékezés...a két legjobbra.
Sissimnek boldog névnapja van, ezért emlékezem rá...és fel is hívtam reggel, mondtam neki, hogy szeretem, mert így van, mert ő mindi g ott volt nekem. A barátok, barátnők, pasik és csajok jöttek - mentek az életünkben, de Ő megmaradt. És ezt köszönöm neki. És tudom nem csak ilyenkor kellene, de azt is tudom, hogy ő érzi, ahogy én is érzem. Isten éltesse sokáig!
És van egy szomorú aspektusa is a mai napnak...ma két éve, hogy a másik legjobb, a Krisztián itt hagyott bennünket. Már nem tudok, hozzá szólni, már nem tudom Őt megölelni. Nem is nagyon szeretek róla írni, mert elszorul a szívem, de magamban szívesen emlékeszem az együtt eltöltött "röpke" időre. A megismerkedésünkre egy szép nyári napon, az első sétánkra és hatalmas beszélgetésünkre az aranyparton, azon a vacogós estén, mert hiába volt nyár, este hűvös volt és én csak egy ujjatlan felsőben voltam. Sosem láttam sérültnek, gyámolítani való fiúnak. Teljes életet élt...sokszor még többet is, mint az átlag. És amikor meglett volna az is, amire évek óta vágyott, és csak egyetlen papír választotta el tőle, akkor.... Annyi mindent szerettünk volna még csinálni...
Biztosan lát fentről és biztos volna néhány okos gondolata, vagy csak simán csengetne egyet a bringája csengőjével, és tovább száguldozna...most már megteheti. Isten nyugosztalja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése