ma este nem csak Hold voltam...ma AnaxunaMoon voltam...(megint)
Adrel megcsinálta a körmöm délelőtt, mert ebben a szörnyű időben egyikőnknek sem volt vendége.
Este szépen kicsinosítottuk magunkat, ahogy szoktuk Dobosba indulás előtt...és én felrajzoltam az arcomra anaxunamoont...mondhatni, valami állatias ösztönszerű módon a nők ilyenkor harcidíszbe öltznek.
Ma este tombolni akartam, táncolni, nevetni...feledni. Ez olyan lehet nálam, mint másnak az alkohol, amikor bulizik...nekem a tánc az.
Kimentünk Dobosba, majd onnan 1-kor átmentünk a Vertigóba, ahol a jó öreg Hamvai papa nyomatta a zenét. Már napok óta a kocsiban is csak ilyet és hasonlót hallgattam, mert nem akartam gondolkodni, és ezek a zenék valahogy elcsendesítik az agyam.
Kitáncoltam a lelkem...kiürült a fejem...tiszta lett...megtisztultam saját magamtól. Lábaimban ugyan az a jóleső bizsergő ájdalom volt, ahogy Adrellal claptattunk vissza az autóhoz ne is oly rég.
Most értem haza és meztelenül bújtam be az ágyba, mert a jó hűs paplan olyan csábítóan hívogató volt, és olyan lágyan ölel körül most is...
Csak egyvalami (vagy valaki?) hiányzik és ezt még magamnak sem tagadhatom le (pláne nem magamnak), mégha még oly tiszta is az agyam (mert ahogy az alkohol, a végső felejtést ez sem adja meg) ...az a finom férfi test mellőlem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése