Pontosan 4 hónappal ezelőtt reggel fél 8 előtt pár perccel megcsörrent a telefon, s engem, mintha kilövött volna magából az ágy, rohantam át anyu szobájába, ahol ő már felvette a telefont, néztem rá, ahhogy halálra vált arccal hallgatta, mit mond a vonal másik végén egy női hang, mejd megkérdezte mit kell tennie, elköszömt és letette...elmondta, hogy apa meghalt...hajnalban, 4 óra 45 perckor.
Fel kellett hívnom a nővéremet...szinte azonnal felvette...már 5-kor bolyongott a lakásban....érezte.
Ez az űr, ez a végtelen fájdalom nem szűnik múlni...néha mintha itt lenne, mintha besétálhatna az ajtón...olykor a hangját hallva...és rájövök, hogy lehetetlen...4 hónapja csak valahonnan máshonnan figyel bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése