Egy szép tavaszi nap...a végén egy fájdalmas igazsággal

2011. március 14.

- Luca 1 hónapos...Isten éltesse

- egy csodás kirándulás

- a fájdalmas igazság, mellyel elvesztettem mindent

Ha rövid és tömör szeretnék lenni, ennyiben is hagyhatnám, de mivel jó szokás szerint nem vagyok az, leírom ezt a napot.

Reggel szép napra ébredtem, tele voltam madárcsicsergéssel, mert a könyv, amit befejeztem tegnap este, valahogy megérintett, és kicsit én voltam a főhősnő Marie :) 

Egy barátnőmme indultunk Pest-országba, hogy lakást nézzünk számára további életéhez, melynek aztán az lett a vége, hogy kivettük álmai lakását, és ezzel végérvényesen elkezdődött az új élete.

Lehet nekem is ezt kellene tennem...itthagyni ezt a szaros porfészket mindennel és mindenkivel a hátam mögöt és gebedjenek meg!!!!! Lehet, jót tenne idegenek közé menni, élni...ahol nem ismernek, ahol nem tudják mi vagyok.

Jól éreztem magam...sétáltunk a Dunaparton, ebédeltünk, ettünk egy desszertet a Gerbaud-ban, korzóztunk a Vörösmarthy téren, élveztük a napsütést...olyan boldognak éreztem mgam, mert kicsit a sajátomnak is éreztem a barátnőm örömét...és még el is gondolkodtatott.

Hazafelé is minden rendben volt, még ki is pirultam a napsütéstől, olyan feltöltő volt.

(Mindig látom és tudom előre...és nem hallgatok a belső hangjaimra)

Itthon bekapcsoltam a számítógépet...hiba volt :) Facebook, Indamail, a szokásos körök, melyeket megnézek minden alkalommal. Aztán elindult egy lavina egy ártatlan csevegéssel...

Az "lelkész" az arcomba fröcskölte a hibáimat, vagyis az általa látott hibáimat, s hogy miért nem működhet ez kettőnk között...fájt, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem... Igaza lehet...talán...nem tudom. Túlélem, ahogy minden mást...marad a barátság és a póker...nekem elég, és nem fog frusztrálni, ami korábban történt.

Mocskos lelkem csak a sárban fekve, fetrengve, dagonyászva fedhetem el...tiszta víz már nem mossa le bűneim.