2011. március 21., hétfő

Nosztalgia

Ma a hazafelé úton az autóban furi gondlatok,, vagyis inkább emlékek jutottak az eszembe. Talán csak azért mert a ma estém a nosztalgiáról szólt, ha szentimentáis akarnék lenni. Ma este Max-al találkoztam, az egyik pályám kezdetén megesett megtévedésemmel. Kedvelem Maxot, kellemes emlékek fűznek hozzá :)
9 évvel fiatalabb nálam...26 voltam, mikor megismerkedtünk...zsenge ifjú volt csupán, és furcsa bizsergést éreztem a közelében. Ő volt az első nálamnál jóval fiatalabb fiú az életmben. Izgalmas volt kivárni, irányítani a lépéseit. Hihetetlen jó csókcsatákat vívtunk...nem voltunk sosem együtt, nem szabadott..nem jártunk, csak olykor olykkor találkoztunk, és mindig adtunk a másiknak valamit, amitől jó volt, mindig tanítottam neki valamit, amitől a kis barátnői oly hálásak voltak neki. 1-2 évvel később, mikor már más hivatást választottam, lett teljesen az enyém...aztán már nem is kellett :D Ma este is kellemesen elbeszélgettünk, elnosztalgiáztunk és nevettünk magunkon. Csókkal búcsúztunk, mint mindig... :)

De visszatérve a fura emlékképekre... 16 lehettem, mikor az első igazi kapcsolat féleségem jutott eszembe Tamással... Emlékszem tisztán a csókjára, vagyis, arra, amit annak szánt :$ és, hogy tulajdonképpen nem is jelentett semmit. :) Jólesett meg mnden, de nem ő volt a megfelelő...vagy akit igazán akartam. Emlékszem, ahogy mohón próbálta falni és izgatni a testem a lépcsőházban a falnak támasztva...csókolóztunk és gyömöszölte a mellem, meg a nyakamat nyalogatta. Nyálasnak éreztem az egész történetet  :) :) :)
Most valahogy az eszembe ötlött, hogy már akkor mennyire személytelenül tudtam átélni ezeket, és hirteen elkezdtem sajnálni Tamást, aki hetekkel később, furán fogadta a hírt, hogy én bizony szakítok, mert semmi értelme a kettőnk dolgának, és el kezdtem sajnálni, hogy olyan bunkón ráztam le magamról.
Megráztam magam, és vége volt...már akkor is. Már akkor is ilyen kis rüfke voltam...hihetetlen :) :) :)

Mindent összevetve nem hiszem, hogy törést okozam volna bármelyikük életében...a magamét is beleértve :)

Nincsenek megjegyzések: