Nem tudom végül elolvassa e a róla szóló opuszt...mindenesetre őszintén fogok róla is írni, a megszokott stílusban, mint másokról. (a korábban "Gáborként megismert úriember ő)
Először talán az estéről...az estéről, amitől olyan nehéz volt megválnom, ahonnan nem akartam hazajönni... Órákon kerszetül tartott a dolog símogatásokkal, élvezetekkel, beszélgetésekkel, és megint símogatásokkal és megint élvezetekkel. Ha rövid és tömör szeretnék lenni...úgy megcsinált a "lelkész", hogy alig bírtam hazajönni :D:D:D
Rég volt részem ilyenfajta JÓ szexben, ami gyakorlatilag tartalommal megtöltött volt, nem egy idióta, kiszámítható kis pöcs idétlenségeit kellett elviselnem, és nem kellett úgy tennem, hogy élvezem a társaságát.Nem azt éreztem, hogy meglopom a saját testemet,lelkemet is, nem csak az övét.. Nem csak a szexet, hanem a társaságát is élveztem.
Mindezek ellenére úgy érzem ebből az egészből soha nem lehet több ennél...
Nem szabad Őt közel engedni...ez itt, most eldöntetett.
Tulajdonképpen még tisztelem is az elköteeződését a családja iránt. Azt, hogy küzd a fennmaradásukért, és még talán hisz is benne, hogy ez megmenthető.Én azt is értem, hogy egy teológiát végzett ember számára sokkal többet jelent(het) az "oltár" előtt tett hűségeskü a párjául választott nővel szemben....
De nem értem hogyan írhatja valaki felül saját boldogságát, még akkor sem, ha magamat teljesen kívül helyezem ezen.
Lehet csak Én vagyok túlontúl önző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése