már egy hónapja

...és meghalt az apám... mondta Szilvia, a szónok beszédében...a nevünkben búcsúzott...nekünk csak belül, hangok nélkül ment.

Tudom, régen írtam, nem tudtam vagy talán csak nem akartam. Nem voltak szavaim. Nem voltak ahhoz, hogy leírjam  mindazt, ami bennem van esténként, és éjjel, mikor álmatlan forglódom, mikor csendben itthon anyámmal elpihenünk.

Mindaz a gondolat, ami ilyesztő, és biztosan nem egyedi az ilyen helyzetben, nekem mégis a világ.

Vajon elfelejtem  hangját, mosoyát....amilyen volt???