Tegnap éjjel miután a fejemet letettem a párnára és álmos voltam, de abban a pillanatban, hogy leért a fejem elkezdett jári az agyam. Most nem az aktuális problémáimon kattogtam, hanem hirtelen belémhasított, hogy mennyire hiányzik apu.
És már nem tudtam megállítani a gondolatáradatot...
Hiányzik, ahogy cívódunk így ugratva egymást...hiányzik a horkolása a szomszéd szobából...hiányzik a kanapéról, amelyen most ülök...hiányzik, ahogy nevet, morcos, ahogy összehúzza egész apróra a száját, amikor ideges...hiányzik, ahogy mondja Pannuskám...és hiányzik minden...csak várom, hogy belépjen az ajtón.
...csak csorogtak námán a könnyeim a párnámra...így aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése