29 éves lettem én...ajándék e költemény.... Na jó nem, nem vagyok én híres verselő, hogy magamat ilyesmivel fejezzem ki. A csecsebecsék és az ajándékok stimmelnek ugyan, hisz megkaptam, amire vágytam.
Köszönök szépen mindent! Szeretlek benneteket!
Mit is írhatnék...leéltem majd 3 évtizedet, emberek jöttek mentek, voltak kikkel azt hittem örökké úgy lesz, és már talán nevüket sem tudom, vannak kik a távolból is itt vannak velem, vannak az életemben, a jelenemben itt lévők, és vannak kikre már csak egy gyertyával emlékezem. Azt kívánom örökké tartsanak azok a percek, mikor boldog vagyok, azt kívánom sose foggyon el :)
Buliztunk is...elég nagy ferdítés lenne azt állítani, hogy oltári buli volt, de buli volt. Őszintén szembe tudok nézni a ténnyel, hogy bizony nem éreztem felhőtlenül magamat, bár úgy kellett volna. Nem volt gyertyám, hogy egyetlen mozdulattal elfújjam az addig történteket...nem volt gyertyám, hogy egy kívánsággal legyintve nevethessek mindenen, és nem tolt gyertyám, hogy egyetlen kívánsággal azt kérjem, tartson örökké a szeretet. Legszívesebben a világból száguldottam volna ki, tövig nyomva a gázpedált. De legalább is Tatáig biztosan elmentem volna,, hogy ott a tó partján őbenne bújjak el a világ elől. Nem, nem a korom miatt. Hanem, mert számomra fontos emberek nem voltak ott... hanem mert számomra fontos emberek civakodtak... hanem mert egyszerűen szar volt az egész. Valahogy semmi nem akart működni. Mostanában nem mennek ezek az előre megtervezett bulik, csak a spontán kertbe kiülős elmenős beülős bulik, aminek a végére sikerül aztán undorítóságaink újabb fokait elérni... Ilyen, hogy 3-kor vége legyen a bulinak, és hazamenjünk??? Talán majd bepótoljuk Adrelnél a kertben egy szép nyári estén-éjszakán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése