Telehold

Reggel, munkába jövet megkívántam a Mc Donalds féle reggelit, forrócsokival... Az irodába beérve, elindítottam a gépemet, elkezdtem olvasgatni a mail-jeimet és közben iszogattam a már említett forrócsokit. A blogját megnyitva és látva a legfrissebb bejegyzés címét, majdnem kiköptem az italt, merthogy a bejegyzésének címe azonos volt az általam elgondolttal. Már az éjjel eldöntöttem, hogy bizony ezzel a címmel fogom illetni az éjszaka történteket, csak már oly végletekig fáradt voltam, hogy nem írtam, és a frissen átéltekbe inkább bele szrettem volna aludni.

Nem voltam biztos a tegnap estében, hogy itt van e az ideje, de bíztam benne, tudtam, hogy erre vágyik, csak valahogy az önbizalma tartja vissza. Amikor azt mondta, hogy azt csinálunk, amit akarok és oda viszem, ahova akarom, és nyugodtan tegyem ki az indexet jobbra, már tudtam, hogy nem lehet baj. Nem szeretek semmit kényszerből csinálni és mást sem kényszerítek semmire, de éreztem a csókján és a bőrén át, hogy akar engem, de rettenetesen fél.

Felmentünk hát, az ágyra huppantunk, s betettünk néhány számot, hadd szóljon...

Szívesen találkoznék azzal a lánnyal, aki elűltette benne ezt a sok butaságot, önnmagával szemben és a szemébe nézve csak annyit mondani, nincsen igazad!

Tudja jól, hogy sok fiúval volt már dolgom, és azt is tudja jól, hogy az összestől együttvéve nem kaptam ennyi gyengédséget, mint tőle egyetlen óra alatt...

Ölelt és csókolt és vágyott, és én hagytam, hogy a saját útját járja...felfedezte a testem, de éreztem, hogy fél önmagától, s ezért vagy másért, nem tudom első nekifutásra nem volt sikeres. Hallottam, ahogy vadul zakatolnak a gondolatok a fejében, és hallottam akkor is, miközben próbált az "enyém lenni".

Reszketve feküdt a karjaimban, szorosan öleltem, míg megnyugodott, és tudtam és ismertem a félelmét, mert a bőrén át átszivárgott belém, hogy érthessem... pedig én szeretem a testét, a szép formás fenekét, a vállait, a száját a hátát, a kezeit... mindent (ismételten: hogy a rosseb enné meg a Veronikát!!!)

Kiment, jó hideg vízzel megmosta az arcát, és teljesen megnyugodva tért vissza mellém az ágyba. Jó volt a hűs szája, jó volt a hideg érintése, ahogy újra elkalandozott rajtam, és talán valamelyest ki is kapcsolt, mert nem hallottam olyan hangosan zakatolni az átkozott fogaskerekeit. Csak arra tudtam figyelni és csak azt tudtam érezni, hogy mennyire jó, amit tesz velem...és élveztem...és nagyon hamar... Nem szoktam ennyire hamar... (igaz nem egyszerre sikerült, de lesz ez még jobb is)

Még talán saját magamon is meglepődtem...nálam általában ennél hosszabb idő, hogy eljussak a csúcsra. Vagy csak már ennyire kívántam volna? Nem tudom...de azt tudom és nem győzöm hangsújozni, hogy nem kell hú de milyen mutatványokban parádézni, érezni kell a testem. Na jó, nem ragozom itt napestig... elsőnek nagyon jó volt.

Jah, és azon meg aztán nagyon meglepődtem, hogy elkezdett fantáziálni arról, hogy mit szeretne még velem megtenni...ééés egyezik az ízlésünk. Nos, ha (hogy is szokták mondani?) beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor ez még csak jobb lesz, és akkor...

...utána, mint két bakfis lődörögtünk még a városban majd egy órát.

Én nem tudom olyan szép szavakba foglalni mindezt, mint Ő...csak azt tudom, szép és kerek este volt, mint a telehold, ami végigkísért minket, és csak hazafelé menet vettük észre, hogy mosolyog ránk.

Egész nap olyan de ja vu-m van, hogy hihetetlen, mintha előző életemben ez már megtörtént volna velem, és olya könnyed vagyok...és olyan érzésem van, hogy ez a boldogság féle érzés most állandó marad...