Tegnap este beszélgettem KisAncsámmal. Sajnos félreértésre adtam okot... nem volt szándékomban és nem magyarázkodom, de TInagyon fontosak vagytok nekem, miért okolnálak...csak sok szar jött együttesen össze...ennyi
Egyébként meg egy nagyon fontos dolgot kihagytam a blogbejegyzésből, az pediglen az Adrel szülése, miután családi idillt alkottak a Myke-val. Videóval is megörökítettem, ahogyan nyögdécselve, sikítozva, önkívületben megszüli első, majd, annak elhalálozása után második lufi gyermekét...sajnos e második is elpusztult egy cigaretta által. A boldog család így szétomlott, a videó is leállt. A csodásító tömeg (mi) szétszéledt.
Készültek táncos videóklippek és fénykép is pár darab, de az este vicces jelenetei leginkább emlékezetünkben maradnak meg. A nagy nyelvújító Adrel beszólásainak nagy része is elsikkad általában az éjszaka sötétjében...
Marha lassan telik a mai nap, hihetetlen...
Mostanában rossz előérzet is gyötör, az a furcsa szorító érzés van megint a gyomromban, de nem tudnám megmondani mivel kapcsolatos. Talán ez a jó, ami a lelkemben történik, ez készít fel valami sokkal rosszabbra...nem tudom. Nem akarok már rosszat, nem akarok már nyűgöket...elég volt!!! Csak élni szeretnék végre normálisan, boldogan. Miért kell valami jó után mindig olyan sok szarságnak történnie?! Kívánom, hogy csapjon be inkább az előérzetem!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése