Nem igazán tudom leplezni az örömöm, de tudod nem is nagyon akarom. Szeretnék végre nyíltan örülni annak, ami van... (neki)
Tegnap este szeretkezés után, miközben pihegve fújtuk a füstöt a szúnyogokra, tettem egy megjegyzést és az erre adott válasz őszintén meglepett...nagyon bambán bután nézhettem, mert rögtön el is magyarázta és el is mesélte mi törtrént, és mi a helyzet most. Leegyszerűsítve a dolgot és kisarkítva: nincsen Veronika. Pontosabban én tudom jól, hogy számára ez még egy nagy meccs lesz, hiszen nem olyan egyszerű "megszabadulni" néhány év kapcsolatától. És nagyon remélem, hogy ez valójában is így van, hogy nem csak azért mondja, mert diplomatikusnak tituláltam egy tegnapi e-mailben. És töredelmesen bevallom, én is félek attól mi lesz ezután... (csak jó dolgok)
A szúnyogcsípésekből, már csak néhány pirosló folt maradt csupán, a viszkető érzést lemosta a zuhany és elcsillapította a hűs paplan ölelése...ami megmaradt, az a tegnap éjszaka, és az érzés, ahogy szeretkezve öleltük, martuk, haraptuk, csókoltuk egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése