Tegnap este valahogy az egész társaság punnyadt volt, le voltunk eresztve, mint a másnapos lufi, melyet a gyermekek kapnak a majálison. Talán a front volt az oka a hangulatunknak, talán attól voltam én is olyan komor tegnap. Hisz a migrén is betámadott tegnap kétszer is és folyamatosan, s mint aztán kiderült ezzel nem csak én vagyok így. Drága Ancsám is kétnapja küzd megint a melkasán ücsörgő gonosz kis kobolddal, Gingilla feje is majd szét ment, Adrelünket megviselte Jacko temetésének élménye, melyet a TV-ben látott. Myke-m csak az ilyenkor szokásos nyűgös hisztijével volt jelen, mert különben is ki a gecik vagyunk mi??? Birgit tartotta magát valahogy, hisz nekik kis virágocskák vannak a feje fölött :)
Munka után találkoztam Dániellel, és arra az időre meg is szűnt fájni a fejem...nem arra figyeltem, mert egy fejfájásnál fontosabb az, hogy átéljem az érintését. Vacsi közben, ahogy közeledett a vihar, villámlott és fújt a szél, megint éreztem azt az egyre erősödő és lüktető fájdalmat, ami szinte a koponyacsontomat veri belűlről. Hazaérve aztán bevettem egy fejfájás csillapítót a szokásosból, tettem-vettem, majd mély álomba zuhantam.
Mostanában érdekes, de úgy alszom, mint akit leütöttek...nem emlékszem, hogy álmodnék, nem tudom felidézni. Pedig jó kis álmaim szoktak ám lenni, néha nagyon valóságosak, illetve annak ható álmok. Amiket nem szeretek, azok az erotikus álmok, de csak is azért, mert álmomban sosem elégülök ki és ébredéskor szinte fizikai fájdalmat érzek, és fizikai hiányt miatta. Nem tudom miért lehet ez így...az agyunk vagy a testünk csap be minket ennyire? Ha igen, miért? Érdekes felvetések, melyekre egy biológus nyilván azonnal egyszerű válasszal él. De én csak annyit érzékelek belőle, hogy nem jó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése