A tegnapi szombat teljesen átlagosnak indult, s aztán elszabadult a pokol. Koraeste elkészülődtem, felpávásítottam magam, találkoztam a Dánielemmel, nehezen engedtem el, szívesen magammal vittem volna, de még nem lehet...majd...talán...ha ő is akarja...
Tehát kiperdültünk a Dobosba, s szép lassan megérkeztek a többiek is, nagyon finom rákocskákat ettem, fűszeres vajban párolva, újhagymával...hmm, fincsi volt. Na, vacsora után aztán elszabadult a hangulat, betettük az Ancsám álltal újonnan elkészített cd-t, és totál hangerővel énekeltük kedvenc számainkat. Táncoltunk sokat, hülyültünk, kialakultunk, a többiek ittak is, és jó volt...egy könnyed buli, egy nem tervezett lelazulás, egy nem erőltetett minden alkalom jó alkalom felkiáltással elintézett lerészegedés :)
...aztán még jártunk erre, meg arra, és ránkvilágosodott...és jöttem vissza már egyedül Győr felé, és ott az országúton, jöttem a napfelkeltében reggel 5 órakor és a mező, a szántó, a búza és kukorica táblák sora felett a pára, úszott sűrűn a levegőben itt-ott átkúszva az országúton is, hogy a megfáradt utazó mint egy kapun átléphessen az itt-ből az ott-ba.
...és könnyeddé váltam ma délután is, mikor a nehéz és fájós ébredés után, a zuhany után, a jégkrém után, ott a benzinkúton a kitárt ajtajú autóban ülve a kedves ölében és karjaiban feküdve, egy hűs fuvallat és a kezei álltal símogatva. A csóktól,az érintéstől, a tüzes érzéstő, ami egyre jobban lobog mindkettőnkben...a vágyakozás és megkívánás......és most itt ülök a kertben, ugyan azzal a játszi könnyedtséggel írom ezeket a sorokat és szintehangtalan siklanak ujjaim a laptop klaviatúráján...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése