A tegnap éjszaka eseményeinek folyamán vagy annak hozadékaként, ma reggel busszal közelítettem meg szeretett munkahelyemet... Rég volt ilyen élményben részem...minden eshetőségre felkészülve fülemet bedugtam egy füllhalgatóval, amiben épp a busz elindulásával azonos pillanatban, megszolalt a Nothing else matthers című általam nagyon kedvelt nóta.
A téli táj, ahogy kissé lucskosan csöpögő és olvadozó hó lepte be a házakat kerítéseket, fákat...tán még az embereket is - gyönyörű paradoxont alkotott. Valahogy lelassult a világ abban a pillanatban körülöttem, és csak jólesett halgatni, mintha a lelkem ontotta volna bánatát. S talán, mintha még az utcánkban lakó fiú is, aki velem egyidőben szált fel a nagy sárga monstrumra, s éppúgy lógott mindkét füléből valami zene, csakhogy ne kelljen, most még ne kelljen a külvilágot elviselnie - mintha ő is azt hallgatta volna, amit én. Egy darabig elnéztem, ahogy csukott szemmel valahol messze jár, majd én is tovább méláztam a reggeli szürkésfehér belvárosban, mert akkor már ott jártunk, s bizony a valóság is kegyetlen rántással tépett vissza saját igazságainak tengerébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése