Tegnap hoztam egy rossz döntést, aminek következtében elszorult a szívem.
Rita barátnőm hívta fel a figyelmemet, hogy a Tomi adatlapján fennt vannak a képek a gyerekéről...akkor nem érdekelt, ez majdnem egy hete volt...nem néztem meg...de tegnap este....nem kellett volna.
Egy új jövevényt köszöntök, egy új életet, igaz kicsit megkésve...nem gyűlölöm, nem utálom...nem az Ő hibája...Ő csak egy édes kisgyerek...egy majd' 3 hónapos újszülött.
Ott voltak azok a képek, én csak néztem és ordítani tudtam volna...fájt, mert a szívemet tépte, marta....úgy ahogy egy évvel ezelőtt. Mert ez volt az, ami annyira fájt akkor is, ami darabokra szaggatott akkor is....mert nekem nem lehet...nekem nem adja meg az ég...
Néztem azt a képet...azt az együgyű boldogságot, amit csak nagyon régen láttam mindíg rajta...most már elégedett, most már meg van mindene, amire csak vágyott...már nem kell félnie, hogy lekésett róla....
Hát Isten éltesse az újonnan világra érkezőket, Isten éltesse az ifjú Barancsit is, teljes szívemből kívánom, hogy jobb ember legyen, mint a szülei!
Salute!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése