Zsófinak, miközben a kétnapos szart vakarta a konyhában az edényekről, a kávé kifröcsögését a pultról, a csempéről, a hűtőről, a mikróról és a rezsóról, elmélázott...furcsa gondolatai támadtak. Mostanában amúgy sincsen túl jól...foglalkoztatni kezdték az ÉLET nagy kérdései, és nem látta rózsásnak a világot, és erre az a hét is, ez a nap is jócskán rátett és rányomta bélyegét. Pláne miután összekészítette a csakkjeit (persze egyet otthonhagyott) és kiszámolta erre a hónapra a látható költségeit...továbbra sem rózsás.
(Rövid egyenleg: befizetnivalók + a szülinap kts + a 4! nap pihi kts: 136 000; Fizetése: 100 000; most kapott kocsifutást is: 26 000; és még nem tankolt, és nem költött magára...hogy is van ez?, valami megint elmarad...elszomorító...még jó hogy körmözik is, ma vett alapanyagot, egyenlőre csak 8 000-ért) Nem megy ez neki, nem, ebben sosem volt jó...valami kisebb pénzügyi szakembernek kellene lennie, hogy a sok szarból végre kiássa magát!
Tregnap Móváron is elmosogatott, megöntözte a yukkákat és a két orhideát, rendbenhagyta az irodát, úgy jött el. Ma reggel pedig a szokásos őrület helyett "csak" a két fiú várta Győrben. Szokatlan csend ez itt...talán vihar előtti...
Zsófi elvégezte napi ruitin feladatait, majd hozzálátott átgondolni, mit is kell még elvégeznie...volt fogorvosnál is...uncsi volt ez a nap.
Kicsit magányos mostanában...barátnője terhes és szerelmes, aminek nagyon örül, ez sok boldogságot ad számára is. Mégis...mégis valami nincs a helyén. Meg kell találnia, és el kell helyeznie, hogy tovább tudjon lendülni átmeneti válságán.
Valahogy azt érzi, hogy mellőzve van, hogy nincsenek meg számára azok a feladatok, melyekben nagyon jó.
Az új seprű jól seper, a szomszéd "nője" mindig zöldebb, az újdonság varázsa, ezek az "elméletecskék" náluk is a helyén vannak, és igazolódni látszanak, hisz régi bútordarab már Ő is.
Napközben hívták a szülei, hogy akkor menjen, nézze meg milyen kerélpárt kínálnak számára...Rá kellett jönnie, hogy az anyja és az apja kurvára nem vágja, hogy milyen bringát szeretne... megmutatta nekik, de még mindig nem..hjajjj...ezt is inkább a barátaira kellett volna bíznia...
Hiba, hiba, hiba bízni az emberekben, badarság bárkit is közel engedni!!!
És m még a műkörmösöm sem állt a helyzet magaslatán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése